2013. július 30., kedd

2013. július 29., hétfő

Ólhír

Mi a nap legnagyobb kihívása?

A hűtőszekrény nélküli élet.

Pff.

Élhír

Nincs.

2013. július 28., vasárnap

Alhír

Szeretem ezeket a napokat. Estére, mikor télen már szunnyad a város vagy épp zokni-zombi, nyáron akkor kezdődik az élet,  kellemes a zaj ...

Mindenki, aki csak csöppet is túlélte eddig, hétvége lévén, gyűlik. Jó helyen. Jó emberek.

Amikor beszélgetünk, mindig ide jutunk: volt értelme.

Lenyeltük, elviseltük, megcsináltuk. Kitépték a  karunk, reggelre újra nő, tanulunk, megtanuljuk, csináljuk, éljük. Fiatal az idő. Fiatalokkal tele a világ. Szeretek velük lenni. Új szemléletet adnak a vásott, megtépett, ködös, fáradt világunkba.

Ők az igazi túlélők! Megtépázott életünk színes gyöngyöcskéi.

:-)

***

Ezt a napot apa emlékének szánom. Minden jót előhozok magamban. Anya nem emlékszik semmire. Alzheimeres lett. A Gondviselés szárnya alá vette.



Álhír

jön a hideg...

Öl, el és

Ha rendbe rakod... a gondolataid... a többi magától jön!
Ma gondolat-nagytakarítás! Aztán szoba. 
Aztán vííííííízzzzzz.
Örülök, hogy ezzel a képpel a fejemben aludtam el, csoda egy álmot láttam... iskolát kerestem a gyerekemnek, aki rosszul érzete magát a régi helyen... vidéki iskolába csöppentünk, vagy városiba, csak eldugott utcában, és tél volt! Esett a hó!

Havasak voltak az utak és a gyerekek a természetben benne élve, nem azt kihasználva éltek. Azonnali örök barátságok szövődtek, és én annyira boldog voltam, hogy azon morfondíroztam, hogyan lehet az, hogy én ezt nem léptem meg előbb?

Vált a kép... régi emlék, homályos, de az érzés ismerős... pont az ellenkezője az előzőnek, a szégyen és a megalázottság érzése, keverve az értetlenséggel és az egómmal, engem nem lehet elhagyni!!! (Tessék engem szeretni, az jár, én nem könyörgöm érte, és még meg is csalt, döbbenet, r..dék, fátylat rá, de miért velem, miért ez, miért így???)
 

Ülök a padon és a nővéremmel ülünk, kérdezgetem, miért? miért tette ezt velem ennyi közösen eltöltött idő után? A gyerekek... Miért nem mond semmit????
A nővérem válaszol: Mert nem tehetett mást. (Mennie kellett. Megfojtottad.)

A valós eset csak az első mondat volt, álmomban fűződött tovább és adta meg a magyarázatot a tudatalattimban rejtőző fájó lélek. Jött a tagadás: ÉN? A haragos vádolás: Ő! Az értetlenség, az alkudozás : Ugyan. Aztán jött a szomorú csend és elfogadás. Mindez a "valósan" lejátszódott nagy idő egyetlen érzéspillanatba sűrítve.
Egy mentségem lehet, nem tudatosan tettem. Szerettük egymást, aztán valahogy elhalkultunk, mindenki a maga életét élte. Én a gyerekekkel, ő a munkával. Eltávolodtunk egymástól. Nem, nem lélekben. De aztán abban is. Megcsalt. Ő a hibás? Nem feltétlen! Csak fáj, hogy nem beszélgettünk. Hogy nem voltam éberebb.

Jó lenne egy 5-6 szobás kőház, benne mindenkink egy saját kuckó-dolgozó-szoba, és egy közös háló, meg egy közös nappali. Én írhatnék, készülhetnék, kedves festegethetne, és lenne egy közös szobánk is kettőnknek, meg még egy nagy közös helység, tv-vel, számítógéppel, internettel, legós szekrénnyel és barbikkal az unokáimnak és a csodálatos de kissé tépett mese- és gyerekkönyvekkel, amiket mind felhoznék a garázsból.

Van egy idea, mi szerint az álmunkban minden személy mi vagyunk.

Könnyen el tudom képzelni. Vágynék más iskolába járni tanulni, vagyis máshogy élni, de a régit.  Ugyanezt vonom le a másodikból és a harmadikból. Igaz, a harmadik egy éber-álom. Minden nap teszek érte.
Hol tollal, hol fakanállal, hol jó szóval, hol egy  - semmi nem pótolhatja - öleléssel. 

Sose gondoltam volna, hogy komolyan ennyit ad! Minden nap jár. Ez minden nap jár kedvesünknek.
Rászoktattam kedvest is, pedig az elején sok volt neki. Folyton ölelgetem, akit szeretek. No, most már ezt is jól meggondolom. Ami belőlem természetesen és nem vágyként jön, az csak annak a Kedves Egynek adom és a nagyon kevés közelinek jut ezentúl.

Ölelés! Több, mint ha öl, el és...

Abbahagytam az Országos Ölelésnapokat.
Nekem volt nagyobb szükségem volt arra, ölelhessek, szeressenek.

Van utánpótlás, csinálják majd a fiatalok, két csoportot is láttam, ki még tele van lelkesedéssel, hévvel, és közvetlenséggel, nyíltsággal, örömmel.

Már enélkül is jól megvagyok. Ha az az egy is úgy gondolja, akkor is jó. Ha nem, akkor is jó.

***











ébresztő...ébredek... aki fontosnak tartok arra mindig van időm...
Az időnk, a legnagyobb kincs, amit adhatunk a másiknak. Hogy őszinte szívvel figyelsz rá.  És persze az idő és a figyelem: Magunknak, magunkra.

2013. július 25., csütörtök

Kész! -Z/űrteszt


Egy szó, mint száz: az élet azé, aki maga is úgy érzi: érdemes rá!

Rohan az idő.
Tetszik. Vele rohanok.

Vagy tán sodródom?
Csak hagyom!

Látom a fától az erdőt?
Az erdőtől a fát...!

Hisz mosogattam!

2013. július 24., szerda

ízlelgetem...

Érdekes meglátás jött szembe velem nemrég.
Összehasonlította a jógát és a tantrát.
A jóga alapja, hogy urald az érzéseidet, vágyaidat, stb. Az urald, hogy Te irányíthasd-on van a hangsúly.
Ezzel szemben a tantra egy sokkal másabb utat javasol.
Ne nyomd el, ne akard uralni, hisz a részed, és az ellenállással csak erősíted, hanem fogadd el, öleld magadhoz és alakítsd át!
Azt javasolja, ha túl erőteljes egyén vagy, mindig te akarsz irányítani, akkor inkább válaszd a jógát.
Ha befogadó-elfogadóbb vagy, akkor a tantra a te utad.
Mármint, ha e kettőből akarsz választani.

-Ági 

Én mindig is a tanra felé hajlottam.
Egyszer erre vágyom, igazi szerelmességben megélni.

 

kurkuma

ami az egyik oldalon pozitív, átvehető a másik oldalra negatív előjellel
ami az egyik oldalon szorzás, a másikon osztás
ami hatványozás, az a másikon gyökvonás

már csak a műveleti sorrendet érdemes tudni és megtanulni...
a mi élet-egyenletünkben is...

Adok-kapok egyensúly... :-)
A matematika a filozófia alapja?
S még mi mindené...
:-))

A deriválás és integrálás az élet sója...
de a zárójelezés alapművelet, az élet ereje, kurkumája.

Nevetni fogsz, de sokszor az alapokkal van a gond...
hiába a szép bizonyítások, a különlegességek, hiába a csilis eper, a sós cseresznye, ha egy krumplis tészta sem olyan, amilyennek kéne lenni.

Sokkal jobb a gyakorlat, mint az elmélet. Minél többet tudsz, annál jobban rájössz, hogy semmit sem tudsz. Minden tele van lábjegyzettel...

Miután a párhuzamos univerzumok már létezhetnek, bizonyítottan, mi is kell még?

Egy jó krumplis tészta. No meg egy görögdinnye.*
És a lányom keze a kezemben. Egy réten.

:-)


* Rákmegelőző, vízhajtó, méregtelenítő, vesetisztító,  regeneráló és Viagra hatású! :-))

U forduló

 Két út van. Odafelé és visszafelé. U fordulóval teszik ezt egyesek. Hasztalan és céltalan az állandó körbejárás. Egyszerűen csak össze kéne hordani egy kupacba azt a sok követ, amivel dobál az élet, s amit magad hordasz utadba...

És ráülni. Csendben. És gondolkozni. Ilyenkor semmiről sem beszélni.

TÜRELEM. Ez az én kövem. Nekem ezt kell tanulni.

Agresszív kismalac barátnőmnek ALÁZATOT, nem, nem a szolgák alázatát. A méltó-büszke harcosét, hiú egó nélkül. Akinek van bátorsága szeretni. Akinek van bátorsága bocsánatot kérni.

Másik barátomnak önállóságot és hitet magában. Bátorságot, újrakezdeni.

Harmadiknak ... negyediknek... mind kimondta...

És neked?

2013. július 23., kedd

Elválások

Az élet fura elengedések/elválások sorozata!
Ne legyenek elvesztések, lemondások, feladások...

Úgy engeded el a másikat, hogy megmarad magadban is, de mégis külön vagytok.
Tiszta szívvel.

Levett, szívedre tett kalappal, meghajtott fővel.
Mert ami hozzád tartozik, még az ördög sem tudja elűzni mellőled (belőled).

Suzanne Marshall Lucas: Elengedés

Feladni: csupán elhagyni.
Elengedni: édes felszabadulás.
Feladni: a gyötrődés kiáltása.
Elengedni: a tökéletes béke.
Feladni: keserves és nehéz.
Elengedni: oldás és fény.
Feladni: egyszerűen kudarc.
Elengedni: jól látni.
Feladni: nagyon emberi.
Elengedni: a legistenibb.
Feladni: meghalni a napnyugtával.
Elengedni: ragyogó napsütés.
Feladni: ennyi volt.
Elengedni: csak most kezdődik!

(Köszönet Áginak a versért... is...  Jó látni, hogy működik: hagyod, hogy a szíved vezessen, a józan ész belásson... várni tudjon, rábízzon...)

:-)

Ki kell-e adnunk magunkból az érzéseket?

SZERELMET/szeretetet ...is...

"...alkotni csak alázatos szívvel lehet, különben a mű - hamisítás. Pierre-Auguste Renoir

***

 Uralkodj magadon! Uralkodj az érzéseiden - halljuk úton, útfélen, miközben van egy halk hang, ami azt súgja bennem, nekem, add ki!
Add ki, de várj csak csöppet!

 Nem mindegy ám, hogy hogyan és kinek!
Nem mindegy kire dobod! Hirtelen dühből vagy pillanatnyi extázis megtartásából fakadóan még inkább téves útra kerülhetünk.

Légy pozitív!
Persze, de ezt is rendre félreértjük.
Azt gondoljuk, hogy ülünk a szarkupacon és ha fűvel beborítjuk, minden rendben lesz!
Sajna, kiábrándító a valóság.
Továbbra is büdös lesz. És korántsem biztos, hogy legalább meleg.
Sehova sem vezet, vagy inkább tévútra, hogy sosem nem veszel tudomást a rosszról és sosem dolgozod ki magadból a magad által vélt rosszakat. HA sosem hozod ki TE az illanó sorspillanatból, amit lehet.
Nagy félreértés maga a szókapcsolat: csak törvényekben hinni. Mintha mi nem lennénk részese, karmánkat engedjük ülni a nyakunkon és ennyi? (Igen, valóban van olyan, hogy a sors az, ami megoldja a dolgokat, és a hogyant is sokszor rá lehet bízni!)
DE...
Nincs választásunk? Csak a problémák?
Csak a sors, ami meghatároz?
Hahaha.
A sors egy nagy folyam. Mi vagyunk benne a halacskák. Vagy mérges, büszke kishörcsögök. Vagy a rágcsálós panaszosok. Vagy az elfojtók!!!! Vagy a megfojtók!    VÁLASZTÁS kérdése... ?

Az emberi természetre kenünk mindent. Pedig elég lenne csak belátni. Gondolkodni. Másik helyébe beleképzelni magunkat. Nem lehet mindenki IQ-bajnok, bölcs és okos, de szívből gondolkozni, józan paraszti ésszel (NEM józan bolondként) mindenki képes!
Hogy lehet úgy élni, hogy akit szeretek, nem mondom meg neki?????
Hogy lehet az, hogy akit szeretek, nem fedezem fel magamban, hogy igenis szeretem?
Hogy lehet az, hogy a saját buta hiúságom és egóm az egyetlen dolog, ami meggátol abban, hogy válasszak, esélyt adjak, megpróbáljam újra?

Hogy lehet? Hát úgy, hogy félünk a visszautasítástól. A szégyentől. /A kudarc lehetőség is egyben!/
A változástól. 
Vagyis az élettől.

Milyen halálra számíthat az, aki fél kimondani önmagát?
Aki fél kimondani és felfedezni az érzéseit?
Aki fél odamenni és megmondani, hééé, itt vagyok, vagyok, vannak hibáim, ember vagyok, esendő és gyakorló, gyarló és szeretni-adni vágyó... , ne haragudjatok rám, beengedtek-e kicsit a világotokba?

Ígérem, alázatosan fogadom, amit kapok! Mert bizony azt is megérdemlem.

Ahogy az utána következő jót is!!!! Akár ott, akár majd máshol!

Mert ez ezt vonzza magával!!!! (Akár fura a szó, akár nem hisztek ebben, hasonló a hasonlót vonzza. Azok a hibákat fedezzük fel másban, ami sajnos magunkban is megvan.)

:-))

Tapasztaljátok meg! Érezzétek meg, milyen így élni!
****
Tégy magadért, ezzel teszed a világért a legtöbbet! Ismerd meg, tanuld meg önmagad és így másokat!
Több van benned, mint gondolnád! Többre vagy képes, mint hiszed! Többre vagy hivatott, mint szeretet nélkül élni. 

"Vakmerő alázattal kezeld a szerelmet és a főzést." (dalai láma)
Ne szeress mindenkit, de akit igen, szeresd teljes szívből, akkor is, ha...
Nem kell szeretned, elfogadnod mindent, de ne akarj kéretlen rendet vágni, ne akarj ártani nekik.

Csak te tudod megmutatni neki, hogyan szeressenek... téged. Azzal hogy megkérdezed, hogyan szeresselek, téged? Figyelni, rá is.

Így tudsz kikerülni abból az örvényből, ami lehúz. Ami a méreg és panasz szintjén tart. Ami zajban tart.

Válassz néha csendet. Ne szenvedj, ne szorongj, ne zokogj, ne várj, szeress.
(hibás önmagadat is... nem félreérteni! A tökéletességre vágyásunk ebben teljesülhet ki igazán, tökéletlen valónk tesz valóssá, sőt, megvalósulhatunk, önmegvalósíthatunk s nem a más kárán!)

2013. július 21., vasárnap

jóvót

Nincs jobb a spontán taliknál!
No, ez már járt nekünk!

Ittunk az egészségetekre!

Utólagos: Töprengőnél! :-)
... és Borókánál :-)
... és Alteregónál :-)

én még mindig alszom...
:-)))

villámtali

No, derült égből jó villámként : ma du. Fvár, Pátria kávézó, Városház tér 1., (Országalma mellett) fél 5 körül, puszi mindenkinek.

Parkolás: Mátyás király körút 1.

Előzetes Töprengőnél :-)
Nem Junik a nagy szervező, hanem az élet! Spontán! :-))

Gondolunk rátok és iszunk az egészségetekre egy finomat!

****

“Ha ez élet dögunalom, nézd meg, mennyi energiát fordítasz rá! Soha sem hallod, hogy valaki azt mondaná: “Hajnalban kelek, edzem a testem, tanulok, ápolom a kapcsolataimat, teljes gőzzel dolgozom – és SEMMI JÓ nem történik az életemben.” Életünk egy energiarendszer. Ha semmi jó nem történik benne, az a te hibád. Ha majd egyszer felismered, hogy a befektetett energia alakítja a körülményeidet, akkor már nem leszel áldozat.”
(Andrew Matthews – Hallgass a szívedre)

2013. július 19., péntek

kergetős

szelíd lettem
vad maradtál
elringatlak
belém martál

- Mit szeretnél?
- Szeress engem!
- Hogyan? - kérdem.
- Észtveszetten.

2013.

2013. július 17., szerda

jelek - "véletlenek"

Érdekes 2 nap volt ez.


Ha úgy gondolom:  látni, megerősítés.
Ha nem akarok gondolkozni:  akkor csak érzem, jó irányba megyek.

Jött a régi ismerős, ugyanazt az életet élte, ugyanazt a következtetést szűrte le, s mivel ő 20 éves, könnyebb lesz a következő 50. Nekem meg a  következő 20.

Születünk, de nem üres papírral. Amíg ezeket nem törlesztjük, s nem kezdjük el adni a lelkünk mélyén bújót, a jót, sose lelhetünk önmagunkra, elégedettségre?

Hogy van-e lélekvándorlás vagy csak üdvözülés?

Létezett-e előző életem, vagy a mennyországba kerülésre vágyom?

Teljesen mindegy. Itt és most kell leélnem, megélnem, megéreznem és megértenem mindazt, ami körülöttem, s így bennem is folyik.

Ami kint, az bent. Amit kapok, azt adom. Csak mert ember vagyok. Gya(ko)rló.
S eljuthatok ide is: ami békés bent, az kint. Ami jót adok, azt kapom.
Ha különösebben belegondolok, most is csak jeleket kaptam. De rengeteget. Igen, kértem. Mutass.

Jól volt ez így.
Jól lesz ez így.
Jól van minden, úgy, ahogy van. Néha a sors megengedi és fellebbenti a függönyt, hogy beleláthassak a mögöttes miértbe.

2013. július 16., kedd

Alszom

Kicsit lassan mennek a napok, de legalább nincs hőség.

Elült a vihar, csendesebb napok jönnek.

http://www.youtube.com/watch?v=eiSbUeegUUk



Köszönöm a képet!

2013. július 15., hétfő

Ceruza és radír

3 emberről, aki "szeretett" engem.
Apám, férjem, szerelmem. Elvártak, megítéltek, számon kértek, keveset bátorítottak. De kétségkívül tanítottak. Megtanítottak valamire, amire ők nem is gondoltak: szeretetből elengedni.

Amilyen apám van, olyanok lesznek a választottjaim is. Tudat alatt. Nem tény, de túl általános.

Hosszú. Felismerés lesz-e másnak vagy csak kiteregetésnek véled, döntsd el magad. Én az előbbi miatt írtam le (és magam miatt). Azoknak írom, akik kínlódnak egy szerelemben, egy házasságban, egy "családban".
És írom a gyerekeimnek. Ismerjék csak meg a másik oldalt is. A nem olyan fényeset. S tán az én igazamat is.


A szavak titkos élete

Ez a vicc jutott eszembe:

- Olvastad a könyvem?
- Igen.
- Mi a véleményed róla?
- Olyan, mint a Demoklész kardja.
- Hű.
- Olyan terjengős és lapos.

juj...

Egy könyv akkor teszi íróvá az alkotóját, ha olvassák! Ha megmozgatja a fantáziát és elindít valamit bennük! Vagy egy gondolatot vagy egy érzést, mi mind tetté válhat, változtatni valamin vagy csak megerősítést ad és felfedezésekre indít. Külső és belső felismerésekre ösztönöz.

Nekem nem az a a könyv, ami vitára késztet, avagy indulatot szít, netán kinyilatkoztat és nem tűr más véleményt, hanem az, ami magába szippant, elvarázsol, becsavar és kicsavar, felcsavar és esélyt ad a saját gondolataim és érzéseim tisztázására és gazdagítására, olyan, mint egy mozi, magával húz és határtalan utazására inspirál. A csillagok és az Déli sark-felé vagy csak a megértések felé.

Lehet ez online, lehet ez papír. Ki mit szeret. Ki hol van otthon. Ahol jobban szólhat azok keveseknek (és értőknek), akiknek valóban szántuk.

Ez lehet az egyedüli kincsünk. Amit odaadhatunk, nekik. Időnk és lelkünk lapjait terítjük ki, minden könyv egy darab a szívünkből és mégis, sokasítja az érzéseinket, gondolataink letisztulva, érdemes formában juthatnak legméltóbb és legféltettebb helyükre, a gyermekeink és szeretteink, barátaink kezébe.

:-))



2013. július 12., péntek

lélekkert-gondozó

Készülődés

"Rázzunk a fáról malacot,
Kergessük meg a barackot!
Hámozzuk meg a malacot,
És nyúzzuk meg a barackot!
Magozzuk ki a malacot,
Csontozzuk ki a barackot!
Ha vacsorára itt maradsz,
Lesz malaclé és sült barack."

***

Pete-lét

"Élt egy pete,
neve Peti,
sosem jutott
pite neki.

Pityergett is
néha Peti,
anyja a töb-
bit eteti.

Siránkozott:
A lét piti,
szegény petét
leépiti.

Rossz volt kedély-
állapota,
Jött egy pata
s eltiporta."

Lackfi János versei

2013. július 11., csütörtök

Csak egy szóval - szóval?


Hétvége van, ...  inkább játszani szeretnék!
Mondj egy szót!

szépség

neked mi jut erről eszedbe?

milyen érzést kelt benned a szó?


MONDJ egy szót!

***

"Többet megtudhatsz másokról egy óra játék, mint egy év beszélgetés alatt."
(Platón)

2013. július 9., kedd

A szeretet filója 2.

"A szeretet arról szól, hogy képesek legyünk túlélni a másik által okozott sebeket, és rosszul érezzük magunkat azok miatt, amelyeket cserébe mi okozunk."
Deepak Chopra

Fénykép: A szeretet arról szól, hogy képesek legyünk túlélni a másik által okozott sebeket, és rosszul érezzük magunkat azok miatt, amelyeket cserébe mi okozunk.

Deepak Chopra"Fogalmam nincs, hogyan tudnak emberek igazi szex, valódi szeretet, jó beszélgetések, jó munka nélkül élni ...
S miért elégszenek meg kevesebbel ?" (Ádámbá)

"Annak van rá a legnagyobb szüksége, aki ezt tagadja." (öbike)

"A szeretet első lépcsőfoka az odafigyelés." (Sin Ming)

"Ha valamit le akarsz rombolni, nem kell, hogy rosszul bánj vele.
Elég, ha "rutinból" nyúlsz hozzá.A rutinból hiányzik valami plusz.
A személyes figyelem. A szeretet." (Halász Alexandra)


A szeretet a bátor emberek kiváltsága.
Amíg nem hiszed el, hogy érdemes vagy rá, nem is kapod meg.
Paradoxon: pedig benned van, volt ...végig...

2013. július 8., hétfő

mert hétfő!


Kutyamelegben... nincs jobb, mint egy rendesen felfújt kerekű bicikli! :-))














"Karfiolfül, kökényszem,
legyél enyém egészen!
Cseresznyeszáj, krumpliorr,
el nem hagylak semmikor!
Farkasalma, kacsakő, ölelj,
babám ha csak kő'!
Tyúkhúr, nyúlgát, gyíkleső,
szívem érted verdeső.
Nyúlszáj, tyúkszem, farkasszem
Érted, rózsám megvesztem!
Oroszlánszív rókalélek,
ha nem félnék, szeretnélek!"
(hozzátenném: Ha nem félnél, szeretnél!)

Nádi Bogitól, Lackfi János verse

*** filó ***

... az az utolsó sor ...

Tudod, erről álmodtam... erről is... mi az, amitől félünk, ami miatt nem merünk szeretni, vagy nem hagyjuk, hogy szeressenek... ... nagyon el kell tudni fogadni Önmagunkat és a Másikat. A híd szeretet, az út a megérzések. Mert a másik teljesen Más. Akármennyire is lélektárs, akkor is más. 

Fanatikusok


Kik élnek vissza s manipulálnak a szeretet nevében?
Kik manipulálhatók?  Kik lehetnek áldozatok?

Kik lehetnek fanatikusok?

Örök kérdések. Ugyanaz a válasz.

2013. július 5., péntek

Cafe de flore

Az eleje kicsit vontatott, nehezen indul, de mindennek szerepe, oka, ideje, tere van.
A 2011-es TIFF fesztivál nagyon érdekes filmje.

Ma ex áthozta, nézzem, "olvasó"naplót kér róla. :-)

8 éve váltunk el. Első "szerelem", 3 gyerek, lélekbarátság. De nem voltunk egymásnak rendelve ikerláng szinten. A szerelmet más mellett éltem át. A film az elvesztés fájdalma, a szeretett fél elengedése körül forog. Durva felismerések, megbocsátások és elengedések tárháza.

Mindent feldolgoztam, ilyen szinten is:  minden kapcsolatért meg kell küzdenünk és nem odadobni az első pár év után. Kapcsolatról beszélek. Szerelemmel, közös gondokkal, tervekkel, megélésekkel.  Hibákkal! Egymás visszhangjaival, tükreivel!

cím nélkül

... és amiből tanulsz... önmagadról valamit ...
beengedem, mi helyet kér
fejet hajtva belém fér
leengedem a falakat,
már rég nem szolgálnak,

kiengedem fékemet

megengedek időt, teret,
hogy elengedhessem
énmagamat, tégedet,
és ...dühös holnapokat.

leveszem búkalapomat


***


járatlan utamat
keresni  a járt helyett...
több jót tartogat,
remek, ha remegek...

átiramlik rajtam az élet

hagyom hogy éljek, érjek
kell hogy érezzem s értsem
minek is és ki is vagyok ... 
hogy bárhol lehessek otthon

ne csak házakban, hanem szívekben





2013. július 3., szerda

Szinkronicitás - ... és magunkkal?


Pont akkor, pont mi, pont ott. Együtt, egy helyen, egy időben. :-)

Ezek az apró beszélgetések segítenek nekem pontosítani a gondolataimat és a saját érzéseimet is rendbe rakni.


A fészbuk összes hibája megbocsátható, ha csak egyszer is jól ki tudtuk írni azt (interaktívan), ami nyomja a lelkünket és még válaszokat is kapunk. Magunkban megszületőket...

S amíg be nem csukjuk azt a LENGŐajtót, eszébe sem jut a fénynek az ablakon bejöni. Máshogy, másképp. És sosem rosszabbul. Sőt.

De ehhez beszélgetni kell.
***

Sose engedd el az álmaidat! Csak a személyt, akit érint...

2013. július 2., kedd

J/égtörő gondolatok



"Nem az számít, hogy a leggazdagabb ember legyek a temetőben. Ami igazán számít nekem, hogy úgy térjek nyugovóra éjszaka, hogy valami csodálatosat alkottunk.” (Steve Jobs)

...A SZÍVEKBEN... HISZ ...

"Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó. Egy köszönés. Egy simogatás. Egy mosoly.  Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. (Bruno Ferrero)


- Szia Márti :-)
- Köszönöm Erzsi!
- Ölelés!
- Jippiii!!! Köszönöm! Neked is egy nagyot, erőset, szívmelengetőt, mosolyra fakasztót, lélekkönnyítőt kívánok! -8- ( <--- ez itt egy ölelés-alélás :-))
- Dettó köszi :-)


Mindenkinek!

Sajnálom - a függőségről

Rosszabb a helyzet, mint aminek látszott. Nem olyan őszinte ő, mint hiszi magáról. Alkoholista, gyógyszerre iszik (hosszabb időszakokon keresztül), nikotinfüggő. Maga még mindig tagadja belül (neki ez jár, ő ilyen), habár kimondja e szavakat.

Az orvosa szerint 2 év kellene ahhoz, hogy minden kimenjen belőle. 2 tiszta év. És kórház. Csend, pihenés. Alkotás. Alkalmazkodás. Alázat.

Azt mondjuk tudunk szeretni, holott csak azt akarjuk, minket szeressenek!!! És ezért az egy érzésért mindent odadob vagy romba dönt az ember...

"A szeretet melegség. Vágyom rá. A szeretet elengedés. Nem tudom megtenni." - mondja.
***


... és akkor 5-kor, mikor együtt tanultuk volna, addigra bekómált, már nagyon kevéstől, meg hát nyugtatóra, és mikor később hívott, hogy de találkozzunk, mert a pénz az kellene, már tényleg elsiklott bennem minden homály és szemrebbenés nélkül tudtam mondani, egy szóval. NEM adok.

Nem azt mondtam, hogy nem tudok adni, nem azt mondtam, hogy nem kéne, azt mondtam, hogy nem adok.

Ő a legeslegjobb barátnőm, a testvérem, a mindenem és nem segíthetek rajta, mert ő csak pénzt akar már? Az ékszerei, a karikagyűrűje a zaciban.


És akkor itt van valaminek a vége.
****

2012.12.02.

mennyit veszekedtem vele, mennyire utált...

3 HÓNAPJA TISZTA!!!!!