2013. június 15., szombat

Sz/árnyak


Néha a padlón találja meg az ember,
ott, a koszban, piszokban,
mások által letörve, s csak
a csonkok fájnak, vágynak és várnak,

tégy helyükre minket, kiabálnak,
s a szárnyak törötten és bénán,
beléd égnének, de ez helyett
te építed vissza őket, szeretgeted

óvod őket s ezzel együtt magad,
s nem engeded, hogy mások bántsanak,
sokáig vagy sokszor ártsanak,
és akármennyire is szereted, egyszer

el kell majdnem mindenkit engedned!
Csak magadat engedd be végre a szívedbe!
s ne mástól várd csak a figyelmet,
ne végy hátadra szükségtelen szárnyakat,

mert könnyen rájössz, másokat visszahúzhatsz,
hisz az ő szárnyaikat magad kéred,
igaz hogy csak kis kölcsönbe,
s magad is odaadod a tiédet.

Holott mindenkinek megvan a maga gondja,
s kicsiny, poros, tépett, de SAJÁT szárnya.
s te csak egy bátorító érzést adhatsz:
hogy maga is megtalálja, ha akarja!

:-))

1 megjegyzés:

márti írta...

Én szeretlek, te átnézel rajtam,
én elengedlek és már átlátok rajtad
valamikor egy riadt kislány voltam
aki szárny nélkül ment tovább halkan

0. versszak