2013. június 29., szombat

Mosolya boldogságom forrása

Boda Jani!!!
Ez volt kiírva a fehér pólója hátára.

Nem, nem volt blogja. Emberekkel foglalkozott egész életében. Személyesen mosolygott rájuk! Utolsó napja zsúfolt volt, mi pedig ünnepi ebédet kaptunk. És a közelebbi ismerőseinek kijárt az ölelés!






Magáért ugyanúgy tett, de főleg másokért élt és másoknak tett jót a szívzsebébe és jó falatokat a tányérjára. Számos alkalommal láttam nagyon fáradtnak és gondterheltnek, de gondjait igyekezett nem kivinni a nyilvánosság elé. Pontos volt, gyors, lelkiismeretes, segítőkész. Néha hétvégén a kertjében pihent, elvonulva a város és a munka zajától és hétfőn újra hadba állította kis csapatát és főzött, kiszolgált, felszolgált, mosogatott, nevettetett.

Mindenkihez volt egy-két kedves szava, észrevette, ha valaki szomorú!!!, ezer apró kis vicces szóértelmezéssel örvendeztette meg a kisbüfében vásárlókat, és ha eleinte nem is az én ízlésem szerint főzött, szép lassan megszoktam, (vittem a saját varázsfűszerporomat  és a kicsiny paradicsomos üvegem... mert ugye paradicsomot mindig kell enni, a szív és az agy miatt is), örültem a lehetőségnek, hogy olcsón, jót kaphatok, s a tó mellett haladva telhetett el így minden egyes munkanapból egy óra vagy talán kettő is, amit nagyon nem érzek elvesztegetett időnek.                                       

Én csak egy éve járok hozzá ebédelni, de mint kiderült, a város apraja-nagyja megfordult nála.

Most egy újabb korszak jön. A következő tó melletti kis étkezde ad otthont azoknak, akik itt közben összeismerkedtünk, meghallgattuk egymás zajos-bajos ügyeit, és igen, annak ellenére, hogy sok időt vesz el odaérni és vissza, kell a napi rendszeres gyaloglás a zöldben, a lépcsőzés és a mosoly.

Az övé most nyugdíjba vonul, de inkább csak nyugalomba. A személyzet legtöbb tagja folytatja az új helyen.

:-))

Mi pedig köszönjük munkáját és mosolyát. Sokat tett emberekért és a városért.


Reméljük, még találkozunk!

(fotó: Pati-Nagy Bence)
***

"Az ész általában vesztes marad. Kialakított egy rendet, csakhogy az élet rendetlen. Ésszel: átláthatatlan.
Szívvel, tapintással, ösztönnel, szaglással, ihlettel és bölcs teljességtudattal is látni kell. Egy jó szó, egy időben nyújtott segítség vagy egy őszinte csók értékesebb lehet, mint egy tudományos értekezés, és valódibb is."
Müller Péter


"Van egy híd... Egy olyan híd, amelyhez nem kell kő, nem kell beton, nem kell építőmunkás. Mégis, szilárdabb, erősebb bármilyen emberkéz alkotta hídnál. Nincs állandó helye, mindig ott keletkezik, ahol szükség van rá. Ott keletkezik, ahol két ember találkozik. Két ember, aki szereti egymást, akinek szüksége van egymásra. Mert ez a híd mosolyból épül. Ott és akkor. A mosolyhíd."
Csitáry-Hock Tamás
  

Nincsenek megjegyzések: