2013. június 1., szombat

labdakérdés

 ...kinél van a labda? nálad van a labda!




Kövön ülök? Inkább, mint hogy a kő üljön rajtam!


- Régóta nem vagy jól. Csinálni kéne valami mást. Vagy máshogy.  Mindig érdekes kipróbálni ismeretlen dolgokat. Vajon boldoggá tenne, ha máshová mennél? Ha egyedül mennél?

- Egyszer mindenkinek el kell mennie otthonról, hogy hazaérhessen. 


Ha nem megy el, onnan, ahol nem jó neki, ahol nem szeretik, saját virága változik kaktusszá.
Pedig fordítva, sokkal jobb. Még ha a kaktusz virága a mesékben csak pár napig él, akkor is. Az én mesém szólhat másról! Néha olyan egyszerű dolgokról, minthogy centírozz, s néha próbáld beleképzelni magad abba, hogy más teszi azt veled, amit te másokkal. 

Meg hát megszólal bennem a kisördög: te teszed azt mással, amit ő veled. :-))

Jó néha magunktól is átállni a másik oldalra. 

- Megváltozhat a hozzáállásom. Vagy a nézőpontom. Csoda és cifra dolgokat lehet látni az érem peremén, akár mindkét oldalát!


Látom a  fényt, az alagút végén. Már dudál!

- Ami elmúlhatott, az nem volt igazi szeretet.

- Ha egyszer magamra nyitnám a szívem ajtaját, meglátnám a tépett sebeken keresztül a rejtett jókat. Oly nehéz elfogadni őket, hogy abból van a kevesebb.

A pillanat sem arról szól, hogy ki bántott meg és ki tört le, hanem arról, hogy volt-e ott akkor velem az valaki, akire én mosolyogtam, mikor szüksége volt rám. Vajon ő jön-e, hogy megmosolyogtasson, újra? Ha egyszer is éreztem, tudok-e ebből táplálkozni, mikor a csendemben én maradok magamnak?


- El kell gondolkoznunk arról, meddig is tartson, meddig vállaljuk be ez a fura, megváltozott halmazállapotú, szeretetlen állapotot... bevállaljuk-e, hogy másképp kellene ennek lennie, s tenni kéne valami nagyon fájót. Kicsit elmenni. Kicsit csendben lenni, egyedül lenni. Hagyni.
Csendben halunk meg, viszonylagos méltóságunk így tartható meg. Még a végén magunkra mosolyoghatunk.

Mert ugyan mi a félelmeteset hallhatsz abban a csendben?

****

A sok helyett összesen pár mondat lett az egész. Anya - fia (én lépéselőnyben, de ő sem vakhülye):

- Beszélni kellene, jó lenne beszélgetnünk. Gyere át ma este. Vagy holnap.2 után van idő bőven, várlak.
- Jó, hívlak előtte.

Holnap. Nem jön. 
SMS-t küldök, semmi gond, beszélgethetünk akármikor, amikor jó neked. Lemegyek meccset nézni, pihenj csak.

Hívás jön, rögtön (ajaj...):
- Szia, kincsem, kérdem. Jól vagytok?
- Nem vagyunk jól.
- Bármikor beszélgethetünk. Te láttál engem sírni és vigyáztál rám. Én láttalak téged sokat bánkódni. Mostanában csak ezt látom. Eljutottunk mindeketten valahova, oda, hogy most tényleg át kell gondolni a saját kis "kapcsolat"-dolgainkat. Jól jönne, ha segítenénk egymáson. Beszélni fontos dolgokról.
- Tudtam, hogy erről van szó. (Nagyon szomorú a hangja). Most inkább nem megyek.
-  Rendben. Végül is ez a lényeg: akkor te is érzed és tudod, hogy át kell gondolni valamit, nagyon is.
Ennyit szerettem volna csak, nem is kell több. Gyere bármikor, csak úgy, lenni. Jó éjszakát, kincsem.
- Rendben, köszi.

***

Egyik: te majd kézenfogsz és hazavezetsz
...

Másik: ha volna két életem


3 megjegyzés:

stali írta...

Hm.

márti írta...

Van itt minden, ami közös: bankszámla, munkahely, lakás.

És van minden, ami nem: álmok, célok, ritmus.

Néha egy jó válás többet ér, mint egy rossz házasság. Erich Kestner: Két Lottija fogalmazza ezt meg frappánsan.

Bárhogy dönt, jól dönt. Én meg támogatom.

stali írta...

Az anya jogai és kötelessége.