2013. június 24., hétfő

Kapcsolat-őr


Uborkaszezon, emlékrendezés-idő.


Párkapcsolatunkat mindig is befolyásolni fogja a szüleinkhez fűződő megoldatlan illetve jó emlék érzéseink. A nőknél leginkább az apával való viszony, a férfiaknál az anyával való viszonyt kell rendezgetni a lelkünkben, hogy működjön, jól, a párkapcsolatunk. Megbocsátani a szüleinknek az egyik legfurább, mert ugye nagyon messzire vezethetnek a szálak, és egy csomó ok örökre ismeretlen is marad, vagyis a legnehezebb dolog. De iszonyat fontos.



Megtanuljuk magunkat is feloldozni és a gyerekeinkre is máshogy tudunk hatni. Érzik ám, ha az ember kezet fogott már saját magával. (Vagy az ablak üvegében puszit dob és magára mosolyog!)

Úgyhogy ma, te jó ég, már fél kilenc!!!... akkor holnap, elmegyek anyához. Hiányol. MÁR kibírok vele akár fél órát is. :-)))

Igen, kövér vagyok. Igen vad és hosszú a hajam. Igen fekete. Igen.
Már nem zavar, hadd mondja. Aztán a temető is útba esik, megköszönöm apának, hogy volt nekem.Azt mondta, ha csak a világgal törődünk, nem tettünk semmit. (tudós és ember volt, gyarló és aranyszívű) A legtöbb, amit a világnak adhatunk az, ha a gyerekeinknek adtunk... (nem a pénzre gondolt, bár az sem jön rosszul).

Ha pedig dolgom lesz, akkor is megteszem lélekben és telefonon. Csak pár jó szó és könnyebbnek látszanak a gondok.

Na megyek sóért. Elfogyott, ahogy a szó belőlem. És paradicsomért. :-)) Ideje gondoskodnom a családról. Én itt önmegvalósítgatok, aztán most kéne tovább lépnem, feléjük, nem itt a vége... hékás... most jön a lényeg... ők ...

Éhesek. :-)

Az öregkrumplis (kenyér helyett) kovászos uborka beért! Csúcs jó lett!

:-))


Nincsenek megjegyzések: