2013. május 9., csütörtök

Mosolyhíd

Ahogy Mosolyka is jobbára a fészbukra költözött s Oravecz Nóra is jókor kerül ott elém, mikor a Nő és Férfi a téma, bizony egyre többet látom Csitáry-Hock Tamás írásait (díjat is nyert, nem kicsit...), könyvét, miből a részletek elém kúsznak, és amikor a kérdés ismét csak az, hogy lehet-e barátom, apám, fiam, szeretőm, tesóm a Férfi, aki nemcsak a NŐért az, s a NŐ, aki sosem a Férfi kénye-kedvére az, hanem mindig is Nő marad... és egyben ember is, lélek is... aki szomorú ökleld meg

... elémkerül a kodolányis újság, ahol ebédelek, benne versek a költészet napjáról, ami József Attila születésnapja, kivágom őket, elteszem, már le is teszem a maradékot, főzéshez készülődvén ismét előkerül, de a másik oldala... ahol Csitáry-Hock Tamás neve... rákeresek immár a neten, aztán nézek..., itt dolgozik az épületben, s lakik e városkában, írásai alatt rendre az Árpikép Galéria képei, mik a kedvenceim és ez most olyan szép és jó lett hirtelen, hogy a mosoly, ami híd, sose veszhessen el, legyen valóban híd egymáshoz, hát ma bizony ez kell nekem.

Szeretettel ajánlom blogját, könyvét.

3 megjegyzés:

boróka írta...

Te mesélsz. Én pedig csendzugomban olvaslak.

márti írta...

Kicsit jó most ott...

márti írta...

úgy értem,
elég ez bőven,
s tán túl sok is

több titok hogyan is
kerülhetne fénybe,
ha magunk, mi

csak várjuk és kérjük,
de nem teszünk-adunk
cserébe

s ha mégis,
viszonzást várunk,
mert csóró a haló éj

hulló csillag minden,
mit kapott hellóért,
csended a pillanat

carpe diem, mindenkiért
s az egyért
hogy tudd, mikor,

miért s kinek
tegyél vagy ne tegyél,
bízz vagy épp ne higgyél.