2013. május 31., péntek

Gyereknap kapcsán: apukák és szerepeik

Minél jobban megismered a gyermeked, annál jobban megismered a szüleidet. És közben önmagad.

*
"A 21. századi férfiakban is tudatosítani kell, hogy tökéletes szülő nincsen, és „lelkizni” nem a gyengék szoktak, hanem azok, akiknek van bátorságuk szembenézni a valós problémákkal."
**

"A magyarok fele úgy gondolja, hogy az apának nem elég csupán az anyagiakat biztosítania a családja számára, hanem az érzelmeit is ki kell mutatnia – derült ki a Központi Statisztikai Hivatal kutatásából. A jelenség hátterében a „női energiák” előretörése is áll.
A feminizmus hatására a hatvanas-hetvenes években Nyugaton megingott a fehér, középosztálybeli, heteroszexuális férfiak „uralma”, a nők a munka terén előretörtek, ennek hatására a férfiszerepek is elkezdtek változni.

„Magyarország e téren Amerikához és Nyugat-Európához képest körülbelül harminc-negyven évvel van lemaradva. A magyar társadalom történelmi okokból még mindig makacsul ragaszkodik a hagyományos férfi- és apamintához.” – mondta Hadas Miklós genderkutató, szociológus.

A hagyományos magyar férfi leginkább a dzsentri, akit például Latinovits Zoltán testesít meg. Ez a fajta férfi kompromisszumkötés helyett inkább a küzdelmet, a konfrontálódást választja nemcsak a magán-, hanem az üzleti és politikai életben is. Ezt a fajta beállítódást a kisfiúk öntudatlanul sajátították el édesapjuktól és a család férfi tagjaitól. Ugyanakkor főleg a városi, 30 év alatti férfiak között már Magyarországon is megjelentek a metroszexuálisok, akiknek a példaképe David Beckham. Az ebbe a típusba tartozó férfiak számára a testről való nőies gondoskodás, a vásárlás és a kozmetikumok használata természetes dolog.

A férfiszerepek változása az apaképre is kihatott. Az internetes fórumok is tele vannak olyan anyukákkal, akik egyszerre várják el párjuktól, hogy tartsák el a családot és minél több időt töltsenek a gyerekeikkel. A jelenséggel kapcsolatban Bakos Adrienn fehérvári pszichológus kiemelte, az elmúlt évtizedekben a társadalmi szerepek határai fellazultak, ezért a férfiakra is nagyobb felelősség hárul. Mindenkinek saját magának kell eldöntenie, hogy a kemény, határozott pénzkereső vagy az érzelmeit kimutató, családcentrikus apamintát követi, vagy esetleg megpróbálja a két véglet közötti egyensúlyt megtalálni.

A férfiak számára ijesztő lehet, hogy a nők megállták a helyüket a férfias világban, ezért nekik is be kell fogadniuk a nőies energiákat. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a férfiaknak a korábbi generációkkal ellentétben jobban ki kell mutatniuk az érzelmeiket. Ehhez azonban pontosan tisztában kell lenniük azzal, milyen a szüleikkel, különösen az édesanyjukkal a valós a viszonyuk.” – magyarázta a pszichológus.

 Az anyával való kapcsolat tisztázására azért van szükség, mert ellenkező esetben a negatív érzelmeket például a haragot, a bűntudatot, a félelmet vagy a fájdalmat a férfiak nem tudatosítják, ezért a nőies viselkedésmintákat nem tudják kezelni. Általában emiatt nem vesznek részt a gyerek gondozásában és kevesebb időt töltenek a családjukkal.

Bakos Adrienn szerint ezekben az esetekben a férfiak visszatérnek a hagyományos mintához, és a munkába temetkezve próbálnak kompenzálni. A megoldást a mélyebb önismeret jelenti. A 21. században a túlterheltség és az információs áradat miatt nem olyan egyszerű senkinek sem lecsendesedni, lelassulni és alaposan magába tekinteni.

„Sokszor az állás-, a társ elvesztése, egy betegség már önmagában is alkalmat ad az alaposabb önvizsgálatra. Ha azonban valaki ezt a durva jelzést meg szeretné előzni, érdemes segítséget igénybe vennie, például elmennie egy családállításra, kineziológushoz, vagy részt venni egy pszichodráma kurzuson.” – fejtette ki a pszichológus, majd hozzátette:

a 21. századi férfiakban is tudatosítani kell, hogy tökéletes szülő nincsen, és „lelkizni” nem a gyengék szoktak, hanem azok, akiknek van bátorságuk szembenézni a valós problémákkal."

http://www.szekesfehervar.hu/index.php?pg=news_111581

1 megjegyzés:

márti írta...



"Ha egy gyermek azért szereti a szülőt, mert az megvesz mindent, megad mindent, sosem szól semmiért, sosem haragszik, csak mosolyog, és szeret, na, ott nagy a baj. Mert az ilyen gyereket mindenre nevelik, csak életre nem."

A túlzásokkal, mindig baj van...! (Néha magunk se vesszük észre a nagy "jót-akarásban". Mikor a szülők a saját álmaikat élik bele a gyerekbe, vagy épp a kudarcaikat...)

A túlzott engedékenységgel és a túlzott szigorral. És ha fogalmunk sincs arról, hogy szülőkké avanzsálódtunk.

Nem hiszek a veréssel neveléssel. Már csak a tapasztalataim miatt se, ami a "gondolkodni késztess, ne térdre" elvhez kapcsolódik.

Egy gyerek nagyon tud szeretni. Nagyon vágyik az szülői példára, nagyon el lehet szúrni életeket, hogy nem vesszük észre, erre vágyik és hogy emellett mire vágyik...
10-12 évesen. Oly nyitottak ilyenkor, oly sebezhetők... de hát... ha a figyelem (tudatosság) a gyermekről csak a célok felé tolódik... és figyelmen kívül hagyja a gyermek motivációit, az érdeklődési körét, nagyon megnehezítheti az életét.

Nem adni neki háttért, ahonnan oly erővel és szeretettel szívhatja meg magát, szintén az lehet.

Hány Ranscburg Jenő és Lux Elvira kell még ahhoz, hogy mi szülők, ráébredjünk, ... szülők vagyunk. Példával nevelünk. Életünkkel nevelünk.

Hány generáció kell, hogy a mi szüleink nevelését, elvárásait, helyére tudjuk tenni és önállóan gondolkozni és szeretni tudó emberkéket neveljünk, akik maguk is külön egyéniségek?

"Ha a gyerekek kritizálva élnek, megtanulják, milyen megbélyegzettnek lenni.
Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek, megtanulnak veszekedni.
Ha a gyerekek kicsúfolva élnek, megtanulnak szégyenlősnek lenni.
Ha a gyerekek megszégyenítve élnek, megtanulnak bűnösnek lenni.
Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek, megtanulnak türelmesnek lenni.
Ha a gyerekek bátorítva élnek, megtanulnak bizalommal élni.
Ha a gyerekek megdicsérve élnek, megtanulják megbecsülve érezni magukat.
Ha a gyerekek méltóságban élnek, megtanulják az igazságot.
Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat, megtanulnak hinni.
Ha a gyerekek hitelesen élnek, megtanulják, mit jelent szeretni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek, megtanulják megkeresni a szeretetet a világon."

**