2013. május 10., péntek

Fordítva

Izzadtan érkezem napi gyaloglásom végére. A terem hűvös, légy se pisszen, takarók adják jótékony árnyukat a nap heves, kitartó sugarait nem beengedve. Ahogy belépek, öröm fog el. Jé, tudok örülni!

A mennyezetről megannyi színes és 30-40 cm átmérőjű kreppvirág mosolyog felém, különböző magasságokban felfűzve, mint egy rét. Csak fordítva.

A jó öreg "nézzük meg fordítva" (szemlÉLETváltás, szemLÉLEKválás), ami életemben annyiszor átsegített a gödrökön. Az illúzióimon, bár megtartva örök álmom, benne cserélődve helyeket, időt, s tán embereket.

Úgy sétáltam végig alattuk, mintha királylány lennék egy réten, ami most csak értem és nem csak értem van.

Aztán megtelt a terem. Csendes felfelé bámuló ki- és befelé tartó emberekkel. Közben kiürül a tér, idő terem, engem még fogva tart, jótékony hangulatában tobzódom, már mintha illatot is éreznék... s jé, a pulton igazi, élő virágok halmaza, s egy asszony, ki tiszta, halk hangon énekel...

Megállt az idő.

Köszönöm. Ennyi kellett.

:-))

Nincsenek megjegyzések: