2013. május 24., péntek

... és élj a lelkiismereted szerint... ha mersz



Két eltérő vélemény (tény):


Erőss Zsolt emlékére:



Önzés és meggondolatlanság miatt történt a tragédia

Mindenki saját magát látja meg ebben a történésben, a saját félelmeit, vágyait vetíti bele

Hogy nekem mi ebből az üzenet, a tanulság?


"attól tartok, hogy eleganciával és visszafogottsággal már nem megyünk sokra...", sokadszor érzem már én is ezt.


Nem lennék a gyermeke helyében. Akinek családja van, felelőssége van, nemcsak saját magáért, de értük is.

***

Elkalandozom:


Pár évvel ezelőtt Lance Armstrong kapcsán jött ez ki belőlem: Mindenkinek van egy hegye...

A miértek hegye...

A  Tour De France  a kedvencem, a minden orvost és a rákot is átverő Lance Armstronggal...
 (a Niel A. az űrhajós, a Loui A. meg zenész...)
(A rák meg az undor, a megalázás, a másoknak való folytonos megfelelési "kényszer"... az adok-kapok egyensúly, illetve az elvárások, birtokolni akarás, és általában a lelki-testi egyensúly elvesztése. Kösz, túléltem... Nem írok felkiáltó jelet.)

Valahogy érzem a zsigereimben, ahogy küzd és harcol a fáradtsággal, az idővel, az időjárással, a vízhiánnyal, a szeme előtt lebegő sült libacombokkal. 5-6 kiló lemegy róluk egy nap alatt.
Szenvedélyes és megszállott. Küzd az idővámpírral, az energiatolvajjal, a lélekkufár időjárás és a hegy ellen. Nem ellene, ÉRTE.

Komoly szeretet és akarat, tett van benne a sport és önmaga és a csapata iránt. A sport küzdeni, elérni, akarni, vágyni, élni tanítja. És alázatra. Zsoldosa, koldusa, s hivatása. SOSEM űz sportot viszont mások bántásából, irigységből. Sosem modoros. Nyílt és őszinte? Maga is elhitte, hogy nem csapja be magát a doppinggal.

Mindenkinek kellene egy hegy. Csak úgy egyszer megmászni a miértjeit. Amikor úgy érzi végre, ott az ideje.

és most már ezt is látjuk:

Lance A. abbahagyta, időben! És nem volt őszinte, csak a végén!!!!! Mikor megmászta a saját belső hegyét is...

Én most itt tartok. Bevállalom:
Ha valamiért érdemes élni, akkor az a gyermekeim mosolya. A párom, a szeretteim mosolya. A barátaim mosolya. A gyerekek mosolya. Az én mosolyom. 


Göröngyös út, tele általam odahordott kővel, "véletlenül" ráesett fatörzsekkel, vérzivatarral, aszaló nyárral, sodródófalevél ősszel, későnébredő tavasszal. Talán szerencsém volt? Talán minden jelet megtanultam észrevenni? Nem tudom. Annyi mindent ki kell járni, minden bejárhatót és ha a Gondviselő is úgy akarja, megtalálhatom azt, ami valóban én vagyok. Én családpárti vagyok. Házakat rajzoltam, mióta eszemet tudom...

Mindenkinek van belső hegye. (Vagy egy barlangja. Egy tengermélye.) Ahol önmagát véli megtalálni, lelke békéjét egyensúlyban tartani. Vagy épp a világ elől menekül oda, profán, de éppen ezzel önmaga elől.)

***

Vissza a témához:

Ha minden 8000 ezrest meghódítok, mi marad vajon? Beteljesül és önmegvalósul egy  valóban nagy és hazafias célért a saját álom??

Vagy rádöbben, hogy mi maradt mégis ki?


No ez az, amit már nem tudunk meg. 

Hullámzik a net és megosztóak a vélemények. Ez az, amit tudtunk.



******


... beszélgettünk, továbbfűzve:

belső vívódás ...
ami bent, az kint
poklok pokla van ott fent a hegyen...

A spanyol, 74 éves bölcs hegymászó ír: .. nagyon-nagyon szeret mászni, de nem minden áron... tudta, miből kell érteni és mikor kell visszafordulni és NEM tovább menni...

A hegy mit mondana?


Én megmutattam neki és szóltam neki, de most túlzottan olyan helyre akar belépni, ahova én már nem akarom...
... azért van az a csúcs, illetve lejjebb egy határ, ami nektek már nem lélegezhető, mert ez az én intim szférám!
A serpák is visszafordultak, akik ismernek engem, tudják a nyelvemet.
Ha azt érzem, hogy mindenáron le akarsz győzni, véged van!!!!

Ember nem tiszteled a hegyet, a feleséged, a kicsiny gyermekeid, önmagad, a "mindenáron legyőzni vágyás" tett menekülővé, önzővé.

Már elvettem a lábad! Állj! Nem a kezed, a szád, hanem a lábad!
Neked már a tieid között van a helyed a világban!
 

***

A mindennapok hőseként sokkal nehezebb? 

A mindennapok hőseként mindig nehezebb. Amikor a verkliben a belső hang és a megérzések kikapcsolnak.

Az alázat és az elfogadás, legyen meg uram a Te akaratod, az nem megalázkodás, nem gyengeség. Sőt.

Erőss Zsolt nyugodj békében, halálod kegyes halál volt. A hegy részévé válhattál, ahogy te mindig is akartad. 

11 megjegyzés:

boróka írta...

Éreztem, hogy erről a Témáról neked kell írni! Én bennem túl sok a vád .Bennem is megfogalmazódott az a kérdés, hogy mi van akkor ha elfogynak a nyolc ezresek? Mi elől menekült? vannak hős alkatú emberek. Akiknek ez az életfeladatuk. Általában ők nem alapítanak családot, vagy amikor megteszik, akkor abbahagyják a hősködést. Vagy egyik vagy másik szerep. A kettő egyszerre nem működik.
Azon is elgondolkodtam, hogy ha nem az eufóriáért mászott akkor miért? Mi van ha a hegy még mindig irgalmasabb volt hozzá, mint ő saját magához?
Kérdések. Talán nem ránk tartoznak a válaszok. Ami ebből a történetből számomra tanulságot hozott, hogy mindenkinek meg van a maga végső kihívásokat tartogató hegye. Mi döntünk, hogy meddig jutunk fel!
Gyanítom, hogy a becsvágy, az önzés, felelőtlenség nem jó tanácsadók a kérdés megválaszolásában.
Az én hegyem csúcsa megmászatlan marad. Mindig visszafordultam a csúcs meghódítására tett kísérletben . Nekem a család fontosabb volt, mint a csúcs elérése. Nem bántam meg. Büszke vagyok arra, hogy egészen magasra jutottam a saját elvárásaim szerint. Másztam ameddig tudtam. A csúcsot pedig a hegy lábánál csodálva nézem és úgy szeretem ahogy van. Számomra elérhetetlennek.

márti írta...

Te jobban meg tudtad fogalmazni, mint én! Ott a pont! Köszönöm!

:-))))

stali írta...

Elgondolkodtató.
Mindkettőtöké.
Van személyes ismerősöm, akinek a HEGY a minden, mászott is, talán hétezerre, nem tudom már, évek óta nem láttam, de tudom, ez megmaradt. Szenvedélynek látom. Egyedülálló, zsarnok anya ötven körüli kisfia, dadogó és nehezen teremt kapcsolatot, megértem.
Erőss Zsolt a párjával, a társával együtt is ment, megszállottan.
Nem tudhatjuk, melyikük útja volt az igazi, milyen kompromisszumokkal indultak a felelősséget kívánó közös életüknek, de abban biztos vagyok, hogy E.Zs. halála kegy volt - a Hegy vitte magával. Ahogyan az őt megillette.
Az már más kérdés, volt-e joga bárkit is "megfertőzni" ezzel. De annak akarata ellenére talán ez sem ment volna. (Engem pl. nem tudott volna rábeszélni. Ennek megfelelően az én halálom helyszíne várhatóan nem ott lesz.)

márti írta...

A "szerelem" és a szabadság gyógyír és reptet, örök vágya, beteljesületlensége függésbe taszít és droggá válik.

Mindenki azt tesz a saját életével, amit akar. És igen. Aki jön velem, hasonló megszállottként, jöjjön, azért meg ő a felelős.

De a gyerekeiért ő a felelős.

A gyerekeimet nincs jogom ennek kitenni.

Köszönöm a véleményt, könnyebbé teszi megérteni ezt a sajnálatos dolgot!

márti írta...

A gyerekeimért is én vagyok a felelős. Nincs jogom alárendelni őket a saját céljaim elérése okán, vagy épp fordítva, a saját (be nem teljesült) álmom megvalósítását tőlük várni, beléjük képzelni.

Hogy mi jár a fejemben? ... a gyerekek.

stali írta...

Az asszonynak is, aki vállalta vele a hajdani mászásokat, majd azt az apróságot, hogy esetleg társa nélkül kell majd a közös gyerekeket felnevelnie.
Egyikőnk sem éli a másik életét. Tudod jól, gyerek- és családcentrikus vagyok magam is.
De nem merem megkérdőjelezni az ő életüket, sőt, halálukat sem.
Ahogyan azt sem tudhatjuk, előzte-e meg vívódás, netán elgondolkodás a felelősség szabadságáról, az álmokról és a jelekről, hosszas beszélgetés a társsal mindezekről.
Ha van is véleményem, hírül sem biztos, hogy jól gondolom.

márti írta...

Egyetértek! De igazából nem az ő életük vagy haláluk a téma, senki nem ítélhet meg senkit! Hanem ami maradt... utánuk.

A felelősség kérdése és a gyermekek.

Az önmegvalósítás, a szabadság vs. felelősség másért.

Köszönöm a hszt!

márti írta...

Határok

Hat/árok

Hány árok van még, miken át kell kelnünk, s hidakat kell építenünk? Önmagunk felé, mások felé.

Mi a siker ára? Mi az igazi siker és elismertség?

Tessék mondani, hol a határ az önmegvalósítás, a nagy céljaim és a családom, gyerekeim iránt való elkötelezettség és felelősségvállalása közt? Van határ?

Mikor és hogyan mosódik el? Mi az az érzés, gondolat, személyiségjegy, tulajdonság, ami ezt egybemossa és felvállalja?

Mi az az egyetlen, (egy fránya érzés?), mi ebben segíthet??

Milyen hegyet mászok meg igazán? Melyik hegy az, amit igazán tényleg meg kell másznunk?



márti írta...

Neked vannak álmaid, céljaid?
Mennyit tennél meg értük?
Hol lenne a határ, mikor belátnád:
túl nagy az ár, s ez nem feladás,
csak megnyugvás és elfogadás?

van-e határ, tár...

hol a szabadságod határa
s hol íveli át a lélek
határtalansága

hol találod belső szabadságod
oly világod, mi lényed, lányod
anyád, fiad, férjed, barátod

hol a határ, mikor a belső tűz
patak vizévé válva robog tova
s megérkezik ugyanoda:

önmagába, más szabadságát
nem súrolva, s nem megfojtva
ősszeretetétől megnyugodva

önmagából másnak adva
gyermekeinek meghagyva
párjára törődéssel hatva

márti írta...

http://4bakancs.com/

Mécs László, a „Magyarok a világ nyolcezresein” csapat tagja a legismertebb magyar hegymászók egyike. Szinte a kezdet kezdetétől, 1993-tól közös expedíciókra járt Erőss Zsolttal, idővel állandó mászópartnere lett. Hosszú szakmai kapcsolatuk csak az utolsó előtti, 2012-es Annapurna-expedíció során romlott meg. Mivel nála jobban senki nem ismerte Erőss Zsoltot hegymászóként, a tragédia okairól, Erőss felelősségéről és a hegymászás értelméről faggattuk.

„Erőss mindig is nehezen fordult vissza a csúcs elérése nélkül, de korábban mindig vissza tudott jönni. Voltak már helyzetek, amikor talán kevésen múlt, hogy lejött” - mondja. „A sztármászók gyakran érnek tragikus véget. Óriási elvárás nehezedik rájuk, és ez arra sarkallja őket, hogy túlzott kockázatot vállaljanak. Általában a személyiségük is olyan, hogy hajlamosak a végsőkig feszíteni a húrt.”

Mécs úgy véli, a tapasztalatlan Kiss Pétert nem lett volna szabad felvinni a Kancsendzönga csúcsára. „Kiss Péternek nem volt tapasztalata 4810 méter fölött. Őt egyszerűen nem lett volna szabad elvinni. Korábban csak az Alpokban mászott, érdemes lett volna elmennie egy 6-7000 méter magas hegyre, és utána egy könnyebb nyolcezresre, mielőtt megpróbálkozik a Kancsendzöngával” - magyarázza. Az 1990 utáni időszak statisztikái szerint ugyanis a Kancsendzönga a világ legveszélyesebb magashegye.

A teljes interjú a 2013. május 30-i Heti Válaszban olvasható.



nagyon úgy tűnik, hogy Zsoltot mentette a bajtársa...

http://4bakancs.com/

***
Telefonos interjú Kollár Lajossal, a “Magyarok a világ nyolcezresein” expedíciós sorozat vezetőjével.

http://4bakancs.com/post/51878619810/telefonos-interju-kollar-lajossal-a... magyarok-a

****

ez van :-(

márti írta...

http://4bakancs.com/post/51878619810/telefonos-interju-kollar-lajossal-a-magyarok-a