2013. április 30., kedd

Agresszivitás, asszertivitás...


 ... nem politikai okokból osztom, annál sokkal több van ebben a megrázó videóban... egyrészt az agresszivitás és az önbecsapás, ami életeket tesz tönkre, a másik ok pedig az áldozattá válás a gyerekek védelmében... több mint megrázó és több, mint politika... mélyen elgondolkodtató!

... 

Akinek a feje fölött baltát lengetnek, az szó szerint örül, ha élve megússza.

Szeretőnek jó lenni. A jót kapja, könnyen lehet türelmes, megértő, meghallgató, hisz kevesebbet látják egymást a felek és akkor is a jó oldalukat akarják mutatni egymásnak.




A szerető akkor megy el, amikor akar. A feleség röghöz kötött egy agresszív férj mellett. Nem a pénz miatt általában, de természetesen ez is benne van, de ha csak ez a fő ok, akkor ott nem volt komoly bizalmi és őszinte kapcsolat. Sokkal inkább a gyerekek miatt. A család, felfogásom szerint szent és sérthetetlen. Minden körülmények közt helyre kell állítani az egyensúlyát, ennek ellenére nem lehet ára az önfeladás!

Segíteni kell a másiknak, hogy az lehessen, aki szeretne lenne! Erre meg kell érni! Meg kell tanulni kimutatni, hogy szeretjük a másikat! A szeretet nem önfeladás és a másiknak való folyamatos megfelelés. A másik oldalról nézve: a szeretet nem kívánja, hogy a másik olyan legyen, mint én! Mert akkor nem  a másikat, hanem magamat szeretem, önzőn, nem építőn!!

Hogy mi fáj igazán? A csalódás a másikban, akiben hittünk ...önzetlenül ... őszintén... ezt csak az tudja feldolgozni, ki magában is megtalálja az élete értelmét s hitét, önmagába vetett bizonyosságát! S ha megpróbáltunk mindent s nincs tovább egymást építő, emelő út, hát külön kell menni.... :-(

A vallásos házasságok még nehezebben kezelhetők. A katolikusoknál pl. nem lehet egykönnyen elválni. Külön pápai engedély kell.... Ez lehet szerencse és lehet szerencsétlenség is.

Szerencse, hisz önmagunkat ismerhetjük meg a másik szemén keresztül és fordítva, irányt adhat megtalálni a "Mi" harmóniáját, a kapcsolatok egyensúlyát, és ... ezeken túl is akár Istent magunkban IS megtalálni, s nem önmagunkat becsapva, Isten nevében, párt nevében, eszmékbe és ideákba menekülve hülyeségeket magunk és mások ellen elkövetni.

Mert minden megjavítható, ha az ember nem gyáva és nem menekül függésekbe önmaga elől. A másik elől. Az őszinte beszélgetések elől. Az első korty és és az első kiló már figyelmeztető jel!


A téma tovább mutat és gördül...

Nagyon régi témám a felesleges (nem minden az!) adathalmaz memorizálása helyett a gondolkodásra tanítás, az EQ, mások helyzetébe való beleképzelés, és az asszertivitás, konfliktuskezelés, vitaképesség oktatása az iskolákban!

Jó család, jó házasság a mentálisan és fizikailag egészséges, ügyes, kreatív, önmegvalósító, bátor és becsületes, mást nem lenéző, alkotó gyermekekért!

Mi szülők vajon alkalmasak vagyunk erre? Tudunk példát mutatni? Inspirálni? Motiválni? Meghallgatni? Beleképzelni magunkat a gyermek problémáiba vagy csak kézlegyintéssel intézzük el?


Vagy maradunk agresszívek, önbecsapók, hazudósok, sumákok netán áldozatok?

Út a sikerhez? - Út önmagadhoz!


Vedd a kezedbe az életed irányítását, és tedd olyanná, amilyenné szeretnéd.
Gondolkodni kényszerítsd a partnered, ne térdre...

http://www.scribd.com/doc/121458390/asszertivitas-es-kommunikacio - 45 oldal

http://www.scribd.com/doc/121458317/Asszertivitas - 8 oldal

http://www.lelkititkaink.hu/asszertiv_magatartas.html

 és még egy csomó, ott is  lehet keresgélni, akit érdekel a téma...

1 megjegyzés:

stali írta...

Mondjam?
Rövidesen szabadul, kedvezménnyel. A volt feleség és a gyerekek nyakára. Élő példa, aminek (bocsánat, akinek, de valahogy nem igazán tudom valódi és igazi élőlénynek vélni) a jövőjét nem látom, sőt, nem is merem látni.
Az előzmények közel 10 évesek. Nem voltam sértett, a gyerekeim sem.
De attól még lehet közeli, lehet nehéz. Akár nekem is.