2013. május 23., csütörtök

A szavak csapdái

Szójáték.

Fele(lős)ségvállalás.

Ön biza' lom.
Önbizalom.

Ön megvalósít vagy ás?
Önmegvalósít-ás.

Szó, játék?

A szavak kétélű fegyverek. Reptetnek vagy megbetegítenek.

A gondolatok becsaphatnak. Magunk is elhisszük, hogy mi pozitívan gondolkozunk. Rózsaszínben hisszük és láttatjuk a világot, ezzel elfedve a megoldásokhoz való utat. Magunkat is becsapjuk: elnyomva a fájdalmat, a vágyat, az érdeklődést, a megérzéseket, a keresést e felé az út felé. Azt gondoljuk ha nem veszünk tudomást a rosszról, a fájóról, minden rendben lesz. Közben belül rág minket, s nem vesszük komolyan az álmainkat, nem szeretgetjük meg őket, s ezen belül magunkat, nem tartunk ki mellettük, s ezen túl is magunk mellett, csapdába eshetünk. A saját elménk tart fogva minket.

Annyi a világ, amennyit beletöltünk. JÓ* és pozitív képzelettel, gondolatokkal, szavakkal, tettekkel, nem takargatva a fájót, de nem is belesüppedve vagy épp mások orra alá dörgölve, másokra pirítva.

vagy nézzük fordítva:

A szavak nagymesterei írnak magukról degradálóan.
A szavak elismert nagymesterei írnak másokról lenézően.
A szavak fizetett elismert mesterei írnak erőszakosan, negatívan, cinikusan, kinyilatkoztatóan.

Ezer szó címmel kijött Eddy Murphy új filmje. Aki teheti, nézze meg.

"Jack McCall egy nagydumás, önző irodalmi ügynök, aki az üzlet reményében képes bárkinek teletömni a fejét mindenféle hazugsággal. Miután egy spirituális gurut is csőbe húz, azon találja magát, hogy hirtelen egy fa nőtt a kertjében, ezer levéllel az ágain. Rájön, hogy mágikus fával van dolga, ugyanis minden egyes kimondott szóval lehullik róla egy levél. Az egyik ismerőse szerint ha az utolsó is lehull, akkor annyi neki. Jack kénytelen-kelletlen némaságot fogad. Ki kell találnia, hogyan kommunikálhat szavak nélkül."

Ennél többről is szó van:

Meg KELL százszor is gondolnia, mire veszteget gondolatot, szót, s mi az, amit valóban fontos és szükséges  kimondani.


* Nekünk jó érzést okozó, örömöt, sikerélményt hozó. Lelkiismeretünk szerint jó.

********

 Ez a blog itt egy világ, amit magamnak teremtettem, keresni elbújt részeimet. S miközben ez az ösvény egyre kedvesebb nekem és örömet ad, talán vannak még mások is, akik jól érzik magukat, vagy csak elgondolkodnak. És ekkor már megérte leírni, kikeresni, összeszedni, hol és miben is vagyunk nagyon is egyformák.

Nem, nem feltétlenül gondolkozásban, de ha igen, az nagyon jó!

Önmagunkat uralva önmagunk mesterei lehetnénk, ha figyelnénk gondolatainkra, szavainkra. Mármint hogy fedjék egymást: összhangban legyenek, és ne csapjuk be magunkat azzal, hogy pozitívan látunk. Hogy jól látunk. Hogy megítélhetünk, lenézhetünk bárkit, szavaink ilyenkor mint tőr, sebeznek. Saját sebeink pedig gennyesednek s nem véreznek, de mérgeznek. Belül minket, s ezt áthárítva, másokat.

Embernyelven: Ha megbántasz, lenézel, megítélsz valakit, vajon előbb nem téged bántott meg, nézett le, ítélt meg más? Biztos, hogy a másikkal van a bajod?

Vajon meddig van a határ, hogy körülöttünk forogjon a világ, s a másikat, akit tényleg szeretünk is belevegyük e körbe?

Hogyan szeressek mást úgy, hogy magamat is szeressem?

Tudok-e szeretni, beszélni úgy, hogy  a másikat reptessem, még ha bennem zűr is van?
Tudom-e a zűrt vagy űrt saját szavaimmal, mint  gyógyír, kitölteni, csendesíteni?

S ha nem is tudom, hogy tudom-e, akarom-e? Látom-e?

Látom-e, hogy annyi az élet, amennyit és amit MI beletöltünk?


"Hamu és por fölött sziromként száll a szó." (Csokits: Ének a Holdon)

*********** update:
Ez jött szembe:


"Tudod, az emberek nem bírják elviselni az egyéniségeket.
Ha elég erős vagy, fényed képes megvilágítani másokat, esélyt adva, hogy ők is megtalálják önnön egyéniségüket. De nem bírják sokáig elviselni, ha kilógsz a sorból: ha kibontod szárnyaid, erőnek erejével tartanak a földön. A legtöbb feléd forduló embert nem Te érdekled. Őket csak az érdekli, hogy ne légy több náluk, ne vállald önmagad, ne élj önnön lényed szerint... mert akkor nekik is szembe kell nézniük önmagukkal. De Te csak légy önmagad!" 


és ez jutott még eszembe:

... és éljek a lelkiismeretem szerint...

akkor nem lesz nagy baj, megtalálom a becsületem s talán még a szeretteimnek is jut belőlem.
Nem vagyok se jobb, se különb, se több senkinél, de nem is vagyok rosszabb se, kevesebb se senkinél.


Kívánom mindenkinek, hogy találja meg úgy az életét, hogy benne mások (akiket tényleg szeret)  is elférjenek. Így lehessen ő is és ők is több.

Ismét jót beszélgettem. Szeretem. Rendezem. Kell ez most nekem.


***********




4 megjegyzés:

boróka írta...

Szeretek itt kószálni, mert gondolkodásra késztetnek soraid. Nem mindig arra az eredményre jutok, mint kéne. Akkor újra és újra olvaslak. Végül megszületik egy gondolat amit a soraid indítottak el. Sokszor napokig hordozom magamban. Érlelem, míg sikerül megfogalmazni ea tovább gondolás gyümölcsét, ami már az én részem is. A folyamat végteleníthető. Ez az értelme az írásnak és az együtt gondolkodásnak. Szeretem, hogy ilyen dolgokat hozol elő belőlem és gondolom sokunkból.

márti írta...

Mindig jó eredményre jutunk. Aztán beszélgetünk és rendezgetjük a gondolatainkat. S a végén, megérik a sajátunk!

laci bá' írta...

Soraidat lassan ízlelgetem, mint egy minőségi sört. Viszem a zamatát magammal.

márti írta...

:-))