2013. április 24., szerda

Samsara


"Vajon az embernek miért kell többnek lennie?
Miért teszi ezzel magát boldogtalanná?"

Fordítva!

Miért marad boldogtalan, s miért nem tesz magáért többet?


Néha csak árnyékként élünk. Önmagunk árnyékaként. Rossz a megvilágítás, a nézőpont, azt hisszük, tudjuk ki vagyunk, közben egy szituáció, egy reakció új oldalunkat, a rosszabbikat mutatja.

Ha ezt is elfogadjuk, átugortunk önmagunkon, a magunkban építjük a hidat. Magunk felé. Egymás felé.

Ugrás közben meztelenné válik a lélek s a világ zaja bennünk már nem zaj. Az egó partjáról és a lélek partjára érhetünk.

:-))
... nem a falon lévő az árnyék, hanem a gubancos... :-))


Kinek mi a boldogság, kinek mi a siker?



Út a sikerhez - út önmagunkhoz, emlegette Tepperwein bácsi is. :-)

Nekem régebben a siker más jelentett. Most így érzem és látom: a belső elégedettség, a valamilyen szinten harmóniát a gondolataink, szavaink és tetteink között, valahol a belső békét, szabadságot, és érzelmi biztonságot jelenti.
Talán a boldogságot. Az egyensúlyt. A szinuszhullámainkon. Olyan nincs, hogy mindig minden klappoljon.

Az én életemben mindenhol volt csúcs. Karrierben is, feleségként is, anyaként is. Mindegyiket meg tudtam élni, de nem egyszerre. Mindig volt siker az életemben. Mert mindig valahol boldoggá tettem azt a szerepet, amit épp játszanom kellett, hisz csak éltem ami bennem élt s jöttek a feladatok, szerepek, és akkor hát legalább játsszuk jól.

Ne fulladjon örömtelenségbe az anyaság, pénzhajszolásba az ambíció és szexközpontúvá a feleségesdi.
Néha a kevesebb több. Az a fránya egyensúly. Oly vékony a határvonal az önhittség és a "hinni önmagunkban" közt, s oly könnyen tévedünk el, ha nem a megérzéseink és a szívünk vezet és ha nem a józan észre hallgatunk.

Lehet, hogy másnak mást jelent a siker. Nekem azt, hogy tudok mosolyogni. Azért, amik történt velem vagy épp annak dacára. S hogy bolondos, javíthatatlan optimista énem marad felül a legtöbb esetben.

És ez nekem most elég és elég jó. Jó érzés. Önmegvalósítgatásaink önmegtévesztési praktikáink kelepcéjéből kilátni és az önmegvalósítás felé haladni úgy, hogy csak csinálod amit szeretsz és megszereted, amit csinálsz.
:-))
:-))

Samsara... 6 percben: http://www.youtube.com/watch?v=SRNksrz7JEI



2 megjegyzés:

stali írta...

Egyik nagy jutalmam volt az ifjú kolléganőtől, amikor elmentem tőlük, a köszönete. Mert tőlem azt tanulta: a nemszeretem munkát is jókedvűen, sőt a többi előtt érdemes megcsinálni, mintegy jutalomként lehet végezni utána a többivel.

laci bá' írta...

Köszönöm...! :-)