2013. április 8., hétfő

Köszönet


Borókánál jártam,
szomorúan láttam,
elveszített párat:
kedves, kedves tárgyak...

Biztonságra vágyva,
bennetek azt megtalálva,
hogy is legyen jobb már,
eltűntet(t)ek...immár

Tárgyak, árnyak, lúdnyak,
melyik is a fontosabb?
Kinek lelke fárad,
nehezebb az álma,



neki tán egy jó tál,
kiért kedvese jót áll,
közelebb áll szívéhez,
hiszen abban élhet,

ki meg éhes, fázik,
az csak a kabátra esküszik,
mint legfontosabb fontosra,
pontosan csak arra,

s kinek még jegyre sem telik,
de csak arra vágyik,
halljon, lásson egy darabot,
összegyűjtve ajándékot

ad magának s neki ez teszi
fel az i-re a pontot,
neki csak ez a fontos,
s a tál, kabát maradhat.

Mik hát a tárgyak nélkülünk?
Semmik, csak mi öltünk nekik
testet, s vágyaink elérhetőbbek
általuk s bennük mi magunk?

Valahol a bizonyosság és a bizalom
ezek nélkül is megterem,
ha van merszünk egy jót (s)írni,
kellemeset, rosszat megélni

keresni, becsülni, átértékelni,
amink maradt, s abból is adni annak,
ki nálunk is szegényebb s azt gondolja,
tárgyak nélkül ők semmit se érnek,

legyen ez estélyi vagy CD,
gyűrűs doboz, lányom tincse,
édes kedves barátaim, bennetek
van a kincs s a nincs is, látjátok-e?

A világban van még gond,
gonosszá lész a vétek,
s a bűnösök ott járnak közöttünk,
s mégis, egyre kérlek:

ne bánd, ha bevonzottad,
valamit tanítanak neked ezen helyzetek...
s az életben megtalálod
bizalmad, bizonyosságod... a helyed

Ölelés!
Minden erre járónak!

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagy ölelés! Nagy puszi!

Valley