2013. április 18., csütörtök

A hit és a hitegetés

A hit valami olyan dolog, amit sosem tanultál, mégis tudod.

Hinni vagy hinni akarni. A kettő között óriási a különbség.

"Hinni akarni" rengetegszer történik az életünkben. A remény rabjaiként pótolhatatlan benyomásokat és intuitiv, kreatív éned nyomod el.


S tán botorság is maradni, ha mindig űr van és zűr.




- ... hmmm.... de ha viszont sikerül is legyőznöm magam...akkor viszont már nem Én leszek....

- ... és ha az leszel TE, az igazi TE ?

- .... de egyébként én nem hiszek a változásokban...lehet hogy szemünkben az illető megváltozott, de sose tudhatjuk, mit rejt el önmagában... kifesthetem én minden évben más-más színűre a szobám falát..az a fal akkor is ugyanaz a fal marad amit építettünk....

- ...és amit építettünk, láthatjuk kapaszkodónak vagy korlátnak... a fehér falat feketének, s a feketét fehérnek... a lélek válik ugráskor meztelenné... csak annak sikerül, aki hisz, önmagában, mér, ad és mer.... 

nem adja fel, s csak a büszkeségét, s méltóságát soha... 


******************
Ne remélj úgy, hogy nem tudod, miben reménykedsz. A "valami jobb lesz majd csak"-ban nem lehet reménykedni. Abban te is benne kell legyél. Tettel, ötlettel, kreativitással, intuícióval, lélekkel, lendülettel, kitartóan, elkötelezetten, hinni és tudni, ez a miénk, flow-szeretetáramlásba beljebb és feljebb kerülni .




 De van, mikor fogy at erő, az akarat, a túlélő, s a dolgok csak vonzanak, de nem a jók, s kiderül, te magad vagy az, ki magadból kisűrítve kiáromaltatva bevonnza ezt.

Valóban maradsz? Úgy élsz, ahogy szeretnél? Vagy minden működik s nem éled benned a rossz, s nem zavarnak mások másságai, derűs alkotó figyelőbe váltottál?? Akkor te a túloldalon vagy.

De ha mégsem...
 
Van olyan, hogy történik valami "rossz", amit nem értesz, amiért másokat hibáztatsz, amikor elhagy az akaraterőd és a lélekerőd és le kell ülj, mert az élet megállít, hé komám, nem veszed észre magad!

A nagy rohanásban elfelejtünk hallgatni és figyelni magunkra, a megérzéseinkre.

Van, hogy meg se tudjuk fogalmazni csak érezzük, ez kell, ez nem. Ezt meg kell tennünk, ezt semmiképp sem szabad megtennünk. A lelkiismeret szava. Az ösztönös megérzések szava.

Van olyan, hogy csak át kell fogalmaznunk a reményeinket, álmainkat. Ehhez kell a belső hit. Ne remélj úgy, hogy ne dédelgetnéd és tennél az álmodért. Szeretettel gondolni erre és benne magadra, az is fontos. Nagyon is. Minden nap.

Van olyan, hogy a hitegetésünk, a magunk önmegtévesztése harmóniát bont. Először csak a bánat vagy dühöngés veszi át az uralmat feletted, aztán már a tested is kezdi megadni magát.

Ugorj! Le!

Nem baj, ha esel. Néha csak sodródni, zuhanni érdemes. A legérdekesebb dolgok a padlón vannak.

A csendben meghallod a szót, a belső szót, bánkódj, de ne bánd. Ne sokáig bánkódj és sose bánd, amit kaptál. Oka van. TE. Érted.

Dühöngd ki, de ne máson. Dühöngj, de ne stresszeld magad ezzel túl sokáig.

Ha most éledsz, az csak azt jelenti, elveted a gondolataidat és a sima tengerbe veted magad. A tenger feldob és hátadra fektet, ha engeded. Csendre int, és figyelemre, befelé. Jöjjön, aminek jönnie kell, mert a véletlenek játéka messze nem a szerencsén múlik. Hanem azon, hogy TE kidobod-e vagy megmented magad. A gyökereid. Hogy szárnyalhass. Megtisztítani fáj. Az egó hiú és indulatos. De a lélek vár. Türelmesen.

A kettő napról napra összecsap. Melyik győz?

Az indulat vagy a bízó, tudó kitartás, a megkérdőjelezhetetlen hit, hogy ez vagy te, és ez kell neked.

Melyik győz? Az egó vagy a lélek?

Ha ez utóbbi, készülj fel mindenre. Egycsapásra megváltozik körülötted minden és semmi sem lesz olyan, mint azelőtt. És fájni fog. Lehet, hogy kinevetnek, lehet, hogy megkiabálnak, lehet, hogy egyedül maradsz. De megéri. Megtalálod a békéd és már alig tud valaki kizökkenteni, de ha mégis, mindig fel tudsz állni, s szállni, tudod már magadról, csak ki kell várni. Nem feszít a múlt és nem só-váróan sóvárogsz. Elfogadod a mát. Az emlékeid a jövőd részévé válnak, megszépülnek s építenek, mosolyra húzzák szíved. Kellenek. A múlt így marad velünk s lesz a ma részeként a szép jövőd.  Ne tagadd meg őket, s fogadd el benne a hibáidat. Fogadd el, hogy van benne részed, s már nincs ráhatásod. Csak magadra hathatsz. Megbánod, megbocsátod és elengeded. Elfogadod magadat. Nem akarsz minden áron győzni, versenyezni, örökíteni. Csak adni, asztalra tenni, kinek kell, elveszi.

Ilyenkor ugorsz egyet.

Ugorj! Át! Önmagadon túlra! A csoda ott kezdődik.

Ismeretlen terepre lépsz és a lelked tetted meztelenné, egyedül a hited, a valódi, belülről jövő, totál biztos és megkérdőjelezhetetlen hited az, ami veled marad. Na az vagy TE.

Persze maradhatsz, és továbbra is hitegetheted magad, mert a test is rosszul érzi már magát, s csúnyává tett és csúnyának látod az életet. Tested békétlen, gondolataid kergék, indulattal teliek. Az ember, (ahogy a világ és az univerzum is) tudat alatt mindig egyensúlyra törekszik s kompenzál, a kishitűséget harsánysággal, aztán védjük és kipárnázzuk magunkat és jóllakunk.

Taccs. Így folysz szét, a testedben is.

Légy éhes, de ne csak kenyérre.Tiszta szóra. Mozgás a világ. Mozdulj, s mozdul a világ is.

Ugorj. Ha van merszed. Mert ilyenkor a lélek meztelen lesz. Ez sosem fájdalom mentes, de ez az ár megéri. Nagyon is megéri. Már nem keresed, hanem rád talál. Igen, van ilyen.

Hazatalálsz. Saját szavaiddal, tetteiddel, némaságoddal, tétlenségeddel szembesültél. Elfogadtad magad. Bocsánatot kértél.

Igen, van olyan. Mikor már magadra találsz, kontrollálod és igába hajtod haragod és kiengeded magadból a gyógyítót. A világnak most csakis erre van szüksége. Az egyensúly legalább benned ne boruljon fel, ha már meglelni vélted.

Ne hinni akarj valamiben, hanem hidd el, hogy ez a te igazad. Hogy az érzéseid csalhatatlanok, míg a gondolataid körülményeket teremtenek.Tartsd meg a jó érzéseket s dobd ki a negatívat.

Találd meg az igazad. A hited. A tied.

Nem másét. A tied nem a másé. Másét elvenni csak akkor tudod, ha nem szilárd és nem békés a hite önmagában, ha kishitű és csekélyke az önbizalma és az önbecsülése.

Ugorj! Találd meg!

Ugorj! Ha mersz.

Ugorj! Ha nem szenvedni, hanem szeretni vágysz. Ha többet akarsz elérni, magadból kihozni.

És akkor jön egy új dolog. (Amikor már nem menekülsz, mert nem folysz szanaszét.) Egy másik Ember. Az az ember. (Lehet ez egy társ, egy jó munkatárs, egy igaz barát, egy jó anya... ) Amikor már megtaláltad derűs, képlékeny és haladó önmagad, akkor talál meg, akire vágysz. Addig csak leckéket kapsz minden kapcsolatodban, magadról. Ha akarod, tanít. Ha boldog akarsz lenni, akkor megtanulod, s ezzel Önmagad valóját. És nem keresel már, de meglel, ami mindig is a tied volt, csak nem engedte be a kényelemre és birtoklásra berendezkedett egód.

Az egy következő lépcsőfok. De legalább már a lépcsőn vagy. Vagy seprűn. Netán varázsszőnyegen, időspirálban vagy térgörbületben. Így görbüljek meg. :-))

Persze menekülhetsz tovább is. Végül is kényelmesebb, a felelősséget is letetted. Igen, van olyan, aki nem meri felvállalni. Magáért. Mert ehhez ugrani kell. Bátorság kell.

****************

utólag:
Önámítás, önhülyítés mesterfokon: http://kvantumklub.hu/nehulyuljmeg.php

************************

Nincsenek megjegyzések: