2013. április 30., kedd

Harcosok klubja

Amit birtokolni akarsz, birtokba vesz.

Agresszivitás, asszertivitás...


 ... nem politikai okokból osztom, annál sokkal több van ebben a megrázó videóban... egyrészt az agresszivitás és az önbecsapás, ami életeket tesz tönkre, a másik ok pedig az áldozattá válás a gyerekek védelmében... több mint megrázó és több, mint politika... mélyen elgondolkodtató!

... 

Akinek a feje fölött baltát lengetnek, az szó szerint örül, ha élve megússza.

Szeretőnek jó lenni. A jót kapja, könnyen lehet türelmes, megértő, meghallgató, hisz kevesebbet látják egymást a felek és akkor is a jó oldalukat akarják mutatni egymásnak.

2013. április 29., hétfő

Merre halad a világ? Amerre a gondolatok viszik.


"Nyilván a mi sorsunk irányítása másokra is kihat, ezért csak azt tedd másokkal, amit szeretnéd, hogy veled is megtegyenek. Azt is tudnod kell, hogy ez az eszköz leginkább abban segít, hogy karmád szerint élj, ha valakinek rosszat akarsz, akkor az visszafelé sül el."
Szeretettel ajánlom mindenkinek, aki nem akar boldogtalanságban élni:

Szerző: Orosz Csaba
http://maga-a-valosag.hu/?page_id=1308



Tudatos teremtés (fogyás, pénz, munkahely, egészség... partnerkapcsolat, világ)
(a teljes tartalom, kiegészítve)


2013. április 27., szombat

tuti diéta... nemepivel


HÉTFŐ:
Reggeli: Alma.
Ebéd: Tejfölös paprikáscsirke illatának mély beszippantása, az asztalon hagyott morzsák, savanyúsággal.
Vacsora: 2 dl aludttej savója, néhány cukrászsütemény receptjének lemásolása.

Csak az szorongjon, aki szeret szorongani! *


Alcím: kacagj és kocogj...


"Az öröm soha nem származhat a magunk szeretetéből, az mindig mások szeretetéből sugárzik át ránk."

"Én nem kérek bocsánatot! Nem szeretek szembesülni a hibáimmal!"

"Neki sosem bocsájtok meg!"


"Én olyat nem mondtam! Nem szeretem, amit mondasz, mert igaz!"

 ... és mennyi...

Bátorság kell önmagunk előtt tisztába tenni az érzéseinket, reakcióinkat ... a harag a szorongás kompenzációja...
Aki ezt magában felfedezi, feloldja, az első lépést, legnehezebb lépését tette meg a fogyás vagy a jó közérzet, a JÓL-LÉT felé.


Nem hiszem el. Négy különböző barátomtól hallom mostanában ezeket a szavakat. ÉS magamnak is írom. Kövér vagyok még, de már nem vagyok ok nélkül sem és okkal sem házsártos. Ez utóbbiért már tettem. A kövérség viszont még zavar. Még elveszi a nehezen megszerzett önbizalmam. Még ezt a részét nem tudtam megvalósítani. Úgyhogy teljes erőbedobással erre koncentrálok.

2013. április 24., szerda

Egy kiállítás képei

Tangerine Dream Live 2012 - The Electric Mandarine Tour

 http://www.youtube.com/watch?v=GyiKD3YUEDI




Csontné Simon Csilla és Hübler Nóra képei - a kiállítás megtekinthető május 10-ig.
Feketehegy - Szárazréti Közösségi Ház 











Samsara


"Vajon az embernek miért kell többnek lennie?
Miért teszi ezzel magát boldogtalanná?"

Fordítva!

Miért marad boldogtalan, s miért nem tesz magáért többet?

2013. április 22., hétfő

áááá

Yess...(E. barátosnőm képe)

m: - Út a sikerhez - út önmagamhoz :-))

z: - Yess... :-))))

Yesssss !!!!!

y: - Yesss!!!!

Ugye, hogy ugye ?

z: - Hogy ügye....

y: - Az erősebbik, tudatosabb nem!!!!

Pontosan..

x: - .... Ugyanúgy, mint a sikertelen, szerencsétlen nők mögött is ....

- Szeretem,hogy ilyen kis pozitív vagy..

x. - csupán gondoltam a többiekre is

- ....oh és még empatikus is...

:-))


2013. április 21., vasárnap

Holtodiglan - Viskó - Bestsellerek - Könyvkosár

A vonzás gyilkos szabályai

Az olvasó döbbenten figyeli, hogy egy romantikus párkapcsolat miként alakulhat át szép lassan igazi pokollá... A kérdés csak az, ki tette valójában pokollá a másik életét?

Megdöbbentő, magával ragadó kötet az erőszak természetéről, a kapcsolatok ingatag hatalmi viszonyairól és a mindent át- meg átszövő sötét titkokról.

A Holtodiglan 2012 egyik legnagyobb könyvsikere volt az Egyesült Államokban.


Olvasson bele: Holtodiglan - részlet

"A könyv egy kívülről szép, belül álruhában járó nőről szól, kinek primitív érzelmi reakciói átveszik az érdekei szerinti viselkedést: megbocsátani és empátiára képtelen, a férj hűtlen, s a nő revansot vesz, birtoklási mániája bosszúhadjárattá válik: megrendezi saját elrablását, férjére terelve terhelő nyomokat hagy,  s a háttérből figyeli, manipulálja az eseményeket. De ki is a hibás valóban?"
A Könyvjelző magazin 2013. áprilisi számában megjelent cikk: A vonzás gyilkos szabályai******

***


Ez a karakter vonzó? Vagy furcsa? Vagy nagyon is mindennapos? Vagy szélsőséges és korántsem átlagos?

Pszichopaták. Szociopaták. Képtelenek alkalmazkodni, beilleszkedni a világba. Köztünk élnek. Kívülről szívélyes, odafigyelő, sármos, belül rohadt, sekély érzelmi reakciókkal. Nem tud szeretni (csak önös érdekből), nincs lelkiismerete, belső bírája és külső kontrollja, nem tanul, még a maga kárán sem. Aki még az érzelmeket is üzletnek tartja.

Nem látod rajtuk, hogy betegek. Képtelenek megélni a valódi érzéseket, de kiváló önös manipulátorok. Igen, csapdájukba kerülhetünk. Mert igen, valahol mélyen, megérthető. A szeretetlen, bűnös közeg, a rossz anyagi és családi körülmények egy lépcsőfok ahhoz, hogy belőlük ilyen embert csinált.
Azonban ez csak szükséges, de nem elégséges ahhoz, hogy egy senkinek nézett emberből lélektelen, öntelt, másokat lenéző, másokon átlépő, világgyűlölő "diktátor" legyen.
Mert mi az igazán döbbenetes? Hogy ezt hagyjuk. Sőt, saját magunkat hibáztathatjuk!
S van, mikor már csak egyet tehetünk. Rájuk hagyjuk. És lépünk. Tovább. Akármi is az ára.


Nem hiszem el, hogy csak ez a világ. De azt igen, hogy ezeket le kell tudni JÓL írni, tudatosítani.
Cselekmény-dúsan, nem részrehajlóan, nem szűk-szubjektíven, hanem objektíven s hagyni, hogy az olvasó találja ki a végét, úgy értem,  legyen mit levonnia, következtetést vagy tán egy nyitott mondatot hagyva, amit továbbgondolhat bárki, s nem feltétlenül kell szájba rágni, állást foglalni, sokszor elég csak Ariadné fonalát vezetve az olvasóban bízni. Többször lehet így hatást elérni, felismerésekhez juttatni az olvasót, az emberben belülről születik valami új, biztató, útmutató, ami reményt adhat a sok kis egyéni szubjektív valóság megismerésére és majdan objektívvé válására, ami út egy jobb világ felé.

Mindenesetre a könyv sikerlistákat dönget. Stephen King elismerően nyilatkozik. Na ő aztán tud írni. Lebilincsel, odaköt, megfélemlít, belevisz, érezteti veled azt a fizikai vagy lelki halált, amiről mit se tudsz, és megdöbbensz, hitelesnek érzed. Több könyvét is megfilmesítették. Tőle biztosan olvastatok vagy láttatok valamit. Hihetetlen pontossággal festi meg a megfeslett, kiégett érzelmű, vagy épp érzelmekben ki sem fejlődött embereket és történéseiket. Nagyon is hétköznapi pillanatokról, amik bárkivel megtörténhetnek, a kialakuló végzetes dili, káosz, horror és üressé váló, fájó, értetlen(nek tűnő) semmi - ami nagyon is mutat, jelez valamit. Lélekhorror. Érzelmi zsarolás. Félelemben tartás. Kihasználás. Fizikai atrocitás.

Mai világunk, történelmünk (embereinek) ismertetőjegyei. Ismerjük hát fel és tanuljuk meg kezelni ezeket. Magunkban is.

Tanuljunk új utakra lelni, ezeket az embereket életünkbe, lelkünkbe sorozatosan nem beengedni, érzéseinket felismerve tanulni és tanulsággal tarsolyunkban továbblépni.




Ismertető: http://www.polc.hu/konyv/holtodiglan/728406/

könyv online, angolul: http://www.scribd.com/doc/80414316/Gone-Girl-by-Gillian-Flynn-Excerpt#.UXMnaEqcQXw



Érdekes kontraszt vagy talán kiegészítés lehet a Viskó.

A viskó több mint egy évig nagyjából ismeretlen volt. 2010 májusáig A viskó több mint 10 millió példányát nyomtatták ki, 70 hétig volt első a New York Times bestseller listáján, s lefordították több nyelvre is.


Mesélem a történetet, reakciók:
1. Úgy vágtam sarokba a könyvet, mikor megtörtént a gyerektragédia, hogy csak úgy csattant. Aztán pár nap múlva felvettem és 3 óra alatt elolvastam. Isteni.

2. Úgy vágnám tarkón a gyilkost, hogy csak úgy zuppanna, tudod mikor bocsátanék meg neki. Ugyan el nem olvasom.

3. Kihagytam azt a részt, most épp nem bírja a naturálisat az énem. Viszont baromi kíváncsi vagyok, hogyan bocsát meg - fogalmam sincs kinek : a gyilkosnak vagy éppen magának?

4. Pont olyan érdekes, mint a Békés harcos útja.

5. Eszembe jut N. D. Walsh könyve: Beszélgetések Istennel. Néha tényleg kell. Néha. Ott a lépcsőn ülve, felnézve, hé, tényleg ezt akarod? Vidd!

6. Bingó. Olvassátok el!


Mindkettőt!

2013. április 20., szombat

Áldás - Világok arca - Filmkuckó

 A film címe Baraka. A Baraka arabul áldást jelent.

Hosszú. Túl rövid. Szép. Tragikus. Csendes. Zajos.  Zűrös napokra. Elcsendesedéshez.  Morgás ellen. Morgáshoz.

Zseniálisak a párhuzamok. Sokkoló. Már a film felénél járok. A csirkék... ahogy válogatják és osztályozzák őket, ahogy dobálják lefelé, s zárják be őket s ahogy maga az ember is bekerül ebbe az örvénybe...

... vajon hogyan éli ezt túl?


2013. április 19., péntek

Jók!

:-) ez de jó!

http://www.origo.hu/hirmondo/szorakozas/blog/20110210-jozsef-attila-szuletesnapomra-parafrazisok-ujrakoltesek-varro-daniel-toth-krisztina-kovacs.html

szeretem, amik elémkúsznak...

Félszáz éves leszek én
olvasom e sok költeményt
csenném
venném

2013. április 18., csütörtök

csobbanó boccsantó

Vettem aszkorbinsavat 10 gramm 155 Ft. 10ezer milligramm, vagyis 10 gyógyító, jó adag C vitamin vagy 20 fenntartó (normális) adag

A talpamon vízhólyag lett! Most nincs nagyobb kincs, mint egy buszjegy!

Vitakultúra - könyvkosár

"Gondolkodni kényszerítsd a partnered, ne térdre...

Vedd a kezedbe az életed irányítását, és tedd olyanná, amilyenné szeretnéd."

Új és újabb könyvek:

ASSZERTIVITÁS – Hogyan érvényesítsük sikeresen az érdekeinket úgy, hogy másokat ne csorbítsunk?

ÉRVELÉS -  Manipuláció vagy meggyőzés?

"Uralkodni akarsz másokon? Akkor először tanulj meg uralkodni magadon!"

A hit és a hitegetés

A hit valami olyan dolog, amit sosem tanultál, mégis tudod.

Hinni vagy hinni akarni. A kettő között óriási a különbség.

"Hinni akarni" rengetegszer történik az életünkben. A remény rabjaiként pótolhatatlan benyomásokat és intuitiv, kreatív éned nyomod el.


S tán botorság is maradni, ha mindig űr van és zűr.


2013. április 16., kedd

Vagyunk, párban

Vagyunk páran, akik önként húzzuk Demoklész kardját a fejünkre. Élesnek és fenyegetőnek érezve, mert éles és félelmet sugall.

Vagyunk páran, kik ezt a kardot csak terjengősnek és laposnak gondolják, hiszik, érzik.

Vagyunk páran, akik azt hisszük, tudjuk, kik vagyunk. S vagyunk páran, kik tudják, ezek nem mi vagyunk.

Vagyunk páran, akik érzik, a hibák lehetőségek. S vagyunk páran, kik azt gondolják, kudarcok.

Vagyunk páran, kik a saját szavaikat hallva öntagadnak, s vagyunk páran, kik soha nem tagadnák meg a megérzéseiket.

Vagyunk páran, akik jól el vagyunk, s vagyunk páran, akik jól vagyunk.
 
Vagyunk páran, akik léteznek, s vagyunk páran, akik mindig is jelen vagyunk.

Vagyunk páran, akik másokat mentenek, s vagyunk páran, akik maguk is tükörbe néznek.
 
Vagyunk páran, kik mindent áthárítunk. S szerencsére vagyunk páran, kik ezt röntgen-látjuk.


Vagyunk páran, kik ezt sok(k)nak élik, s vagyunk páran, kiknek ez csak indulás.

Még jó, hogy vagyunk páran.

Ránc helyett tánc

Ezt is látnotok kell:

http://www.youtube.com/watch?v=uIV6mNGTIP4&feature=player_embedded


A szeretés fiatalít. Ahogy az ölelés is széppé tesz. S ahogy a szemedben is mosoly csillog, ha méltatlan helyzetekből kiszállsz, s szállni és ragyogni fogsz.

Hogy mi a méltatlan? Szélmalomharcot vívni, indulatokkal. Olyanná válsz, mint amik ellen harcolsz.
Hogy mi a méltatlan? Szeretni szív nélkül. Ölelni vágy nélkül. Élni mosoly nélkül.
Hogy mi a méltatlan? Elfelejteni, hogy az élet ajándék. Játék. Lengőajtó. Ütés. Váltás. Itt kopogtat ajtónkon a kaszás, s mi csak játszmázunk, álcázunk, sóvárgunk, só(t)várunk.

S közben elsuhan felettünk az élet. A méltó. Fenébe az érzésekkel, kiáltod. Mindent olyan bonyolulttá tesz. Pedig csak fenébe a mérgeddel. Csúnyává és öreggé tesz.
Elhagynak s elfordulnak.
S a végén már magadnak se kellesz.

Ez az igazán méltatlan.

2013. április 15., hétfő

Árnyéktánc

http://www.youtube.com/watch?v=phGyJyp3MBg&feature=player_embedded

hűs, enyhet adó kezek
nem voltam elég nektek
öleljetek

bánatos meleg szemek
nem voltam elég jó nektek
nevessetek

robogó álmos lelkek
sok vagyok nektek
szeretlek

titeket s bennetek
egy világra, sajátra
ismerek.

Itt a folytatás:
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=2QWG_z9076k#at=53

2013. április 13., szombat

emlékdal



Tegnap láttam a koncertet, (Dés- Bereményi: Férfi és Nő)
addig nem nyugodtam, míg darabokat, de fel nem leltem...

... átutazó a lélek, s a test,
mit éget, feledve botladozik,
hajlik feketén s fehéren
bohó-bordó ritmusra áhítozik

Botladozva fekete fehér
...
Básti Juli


2013. április 12., péntek

Statika

Nagyon szépet olvastam Polcz Alaine-ről. A téma bizarr, horror, azt az utolsó 1 percet  próbálja kiismerni, megismertetni, megérteni, és ezáltal elfogadtatni, ciróka és maróka nélkül, egyenesen és bele a közepébe, ami mindenkinek elkövetkezik.Polcz A. hitt. Nem, nem a vallásban, keretek közt, hanem abban, hogy valami megértése közelebb visz az elfogadáshoz. Halálul tanulni vajon mennyi idő? Csak egy élet.

Túl sokat találkozom mostanában a témával. Anya sem lesz fiatalabb.

2013. április 8., hétfő

Köszönet


Borókánál jártam,
szomorúan láttam,
elveszített párat:
kedves, kedves tárgyak...

Biztonságra vágyva,
bennetek azt megtalálva,
hogy is legyen jobb már,
eltűntet(t)ek...immár

Tárgyak, árnyak, lúdnyak,
melyik is a fontosabb?
Kinek lelke fárad,
nehezebb az álma,

2013. április 7., vasárnap

Veszteségeim?

Az első igazán nagy tárgyi veszteségem a kocsink volt. Garázsból lopták el, kicsiny gyermekeink voltak. A casco fizetett, utána még volt egy Fiat, egy Dacia, 3 Trabant, a Honda, egy Opel G Astra. Gyakorlatilag nem tudtunk volna akkor kocsi nélkül meglenni, egy pillanatra sem volt kétséges, hogy ha bosszankodás több is jutott, de lehet továbbmenni, sőt, kell.

A második nagy veszteség az első halál volt a családomban, a nagyi, ki maga mellé rendelt, s addig nem halt meg, míg oda nem értem, meg nem fogtam a kezét s csendet teremtve az ég, elkísérhettem utolsó útjára, hol a lelke és a porhüvelye ketté vált, s érezhetővé vált a lélek, s megfoghatatlanná is egyben. Köszönetet éreztem és hálát, amiért én lehettem mellette akkor, halála megrázott, de értelmét éreztem..

A harmadik nagy veszteség a kismadár volt, amit a gyerekek hoztak fel s ápoltak, majd minden erőfeszítés és remény ellenére meghalt, s velük együtt megsirattam a múltat, az esendőséget s hogy az állatok nem választhatnak otthont, őket választják. Lett is állatom, bőven, 2 madár, 11 hörcsög, 1 tengeri malac, 4 másik hörcsög, és a legszebb, egy beteg kutya (4 évre) a maradék 20 évben.

A negyedik veszteség a válás volt, tarkítva apám halálával és a munkahelyi veszteségekkel. De miután apám meghalt, jóvátette bűneit, és a lakást az örökségéből ki tudtam váltani, így a gyerekekkel nem kellett az utcára mennünk, mert férjuram a kapuzárási pinák hatására megbolondult, kifordult és kiismerhetetlenné vált.

Utolsó 6 állatkám a válás folyamán halt meg, 1 hónap alatt, egyedül maradtam, mély depresszióba és némaságra ítéltetve, fizikailag, mentálisan és anyagilag padlón, 3 kiskorú gyerekkel egyik napról a másikra.
Ma beszélgettem erről egy régi ismerőssel, miután ritkábban járok a kávéházába s megkérdezte ugyanaz-e a baj, mint 8 éve. (8 éve már!) Ő nem hitt a depresszióban, de már látja, van olyan. Ez csak a test... mondtam, aztán rájöttem, fenét, a lélek is, pánikbetegséggel tarkított klimax, annak a legrosszabb hormonvariációjával, szexuális éhséggel, kibírhatatlan és félelmet keltő, erőt kivevő hőhullámokkal, sírás- és hisztirohamokkal... a laborleletek szerint is. Jaja, meg az idültté váló allergia-szívasztma, mi valóban korlátok közé szorított s amivel meg kell tanulnom együtt élni. Levegőt meg majd konzerválok magamnak - írok, sírok, nevetek, élek, mesélek. :-)) Kocogok és kacagok, mindkettő oxigén! A testé és a léleké. Ja és almát eszem. Ropog a  fogam alatt. (Van fogam!)

A kapcsolatom a világgal 2 évre ismét labilissá vált és lassanként megszűnt, magam ismét a senki földjén találtam, kb 5 évvel a válás, a munkahelyek büszke és méltó elhagyása és apám rámhagyott életének és halálának - hosszú időt igénylő - feldolgozása után. Kifelé megyek, jó ideje. Más is látja, és ez jó.

Az ötödik nagy veszteség Kedves volt, akire jókedvemben találtam rá, és sajnos korán gondoltam azt, hogy megmutathatom a nem csillogó oldalam, nem is lett jó vége, ki kellett előbb jönnöm a gödörből, s habár anyagilag most igencsak sehogyse állok, nem ez zavar. Sőt. Megtanultam beosztani a semmit s lementem alfába és kutyába. És az a Kedves elveszett, s lett egy másik, aki ugyanúgy néz ki, de belül rengeteget változott s ha nem is tökéletes, de legalább nekem jó, s neki is én jó vagyok, úgy ám blokk, alapból mindenképp illetve nagyvonalakban.  A kicsik meg maradhatnak. :-) A titkok is!


Aztán az idők változtak, én változtam, 24 év vezetés után nincs kocsim és már nem is kell, nincs gyűrű az ujjamon és már nem is akarok, nincs állatom, de simogatom, vigyázom másét és nincs nagymamám, egy sem, kik annyit tanítottak nekem az életről, mint senki más, de a szívemben itt vannak s továbbadom a történeteiket.
Még élek. Még van takaróm. Még van tálam s ételem, netem, gépem, gyermekem, kedvesem.
Megdolgoztam magamért. Értük is tettem.
Jól tettem.

A gyermekeimre büszke vagyok, igen ismerem hibáikat, de egy szülő csakis a gyökereket (nem pénzre gondolok, sőt)  tudja adni, hogy szárnyra kelhessenek s egyedül repülhessenek. A lányom Londonban, 5 éve, a fiam egy szerelemben, külön, jó munkahelyen, a legkisebb herceg is leérettségizett, s nem csavarog, nem drogozik, nem költi, de nem is keresi a pénzt, mégis, erősek és most ők a támaszaim, ezt is megértük.

Utam Kedvessel válna teljessé, a csiszolódások nem olyan hevesek és rövidebbek, s vallom, hogy ami az enyém, azt bizony el nem veszthetem, sőt az ördög is utánam tolja talicskán s sem ment meg tőle, s lőn, valamiért Kedvessel elvagyunk, vagyunk, s öregszünk. Együtt.

Én írom a verseim, amik nem versek, és nem kínlódom egyikkel sem, jön és kiárad, aztán elapad..., a könyvemet, amit soha nem adok ki, simán hülyének néznek így is... a blogom sokkal jobb ehelyett, dinamikus, interaktív és más gondolatai inspirálják s így lesz emberibb, magam felé is, s "csak a változás, mi állandó" alapján a statikust, az állót: a polcot nem szívleli.

A hatodik nagy veszteség (bár nem számolom igazán) az adataim voltak. 3 napig bőgtem (épp nagy adatmentésre készültem...), minden új képem, írásom, anyagom elveszett. Aztán jött a freeblog-cunami vagy 4-szer, és újból... és elölről kezdtem. Máshol.

Már megmentem magam, mert másra nem számíthatok, akármennyire is szeret és szeretem, csakis egyedül kell elszámolnom a lelkemmel, a tetteimmel, a nem-tetteimmel a magam belső bírája és az égi bírák előtt. Tudom, hogy előbb magamért kell tennem, s aztán a szerencse is mellém áll. Nem hiszek a véletlenekben, de volt már olyanban részem, ami a csoda kategóriája, s a megmagyarázhatatlanba tartozik. Van Istenem, de vallásom a szeretet és embernek maradni, és ha lehet... fejben is. Az elme. Dr. Elme, mi korlátokba zár és kapaszkodóimat is fallá emeli. Dr. Elme, mi a magam teremtette Kín otthona s a gyógyulás is egyben. A tudatom, a tudatalattim, a lelkem, az álmaim, az ébredéseim.

A neten van a könyvtáram, az életem, a munkám, a feladatlapjaim, a feladatsorok, a barátaim, a zenéim, fotóim, képeim, írásaim, ott tartom a kapcsolatot a felnőtt gyermekeimmel, és barátaimmal, kiket az életben is ismerek.
Aztán mikor előkerül a családom, és a választott családom (egy-egy barát), a net is kikapcsol a fejemben és ez nagy dolog.

Van-e tárgy, amihez ragaszkodom? Talán a számítógépem és fotómasinám, a telóm, amik hobbik, önmegvalósítás és a munkaeszközeim, talán ezért. De volt már szünet, mikor nem volt gép, nem volt teló, nem volt kamera. És akkor is megvoltam, s feltaláltam magam. Akkor is tudtam "önkifejezni" magam.

Nem, azt gondolom nincs olyan, mit nem veszthetnénk el úgy, hogy meg ne értenénk, kell-e nekünk, valóban kell-e. Igen, egy jó cipő, egy gyufa, egy esőkabát, egy táska, egy bérlet, egy buszjegy, egy kajajegy mindennél többet ér, nem keresem a többet, kevesebb is elég. Az érdekel, hogyan maradok meg a viharban, a helyzetekben, az ismeretlenben, mik a reakcióm, mikor más terepre érek. Mit kell valóban elengednem s elfogadnom, hogy ezzel továbblendüljek, s önbizalmat gyűjtsek. Mások önismeretnek hívják ezt.

Hálás vagyok, hogy élek. És élni akarok. Ha belehalok, akkor is.


A veszteségekből elengedések és elfogadások lettek, az életemben helyreállt a dinamika és vele együtt az állandóan változó és békére törekvő egyensúly, a bizonytalanság is otthonossá vált, és az otthontalanság sem fáj már. Amíg veszteségnek éltem meg, fájt.

Nagyon örülök, hogy eljutottam oda, ami a mai nap is volt. Sírás, beszélgetés, öröm, söröm, versem, bánatom, minden, ami kell egy élethez. Így együtt.

Egyetlen nap, mint egy gyorskarma. Lelkiismerettel, adással oldható. Akkor is, mikor nem érdekel, kapok-e bármit is, mert úgyis tudom, mindig beleesem egy gödörbe, de a tarsolyomban mindig egy érzéssel és egy gondolattal gazdagabban jövök ki és lépek tovább, mintha csak egy leckét kapnék. Tanulni és megtanulni! - s nekem senki ne mondja, hogy jó pap is holtig tanul, mégis hülyén hal meg: akkor nem tanulta MEG a leckét. Hogy az élet egy átszállóhely, s nem állomás. Nem masnival jön, de ajándék. Hogy mindennek oka van, és ez általában mindig később esik le.

Hogy minden értem történik, s mégsem mindig nekem adatik. És csak rajtam áll, melyik oldalról is nézem. S hogy minden nézet jó, amiben meglátom keresés nélkül is a jót.
Igaz, nevelnünk kell szemünket látni a jót.
Még "szerencse", hogy a "véletlen" utamba vezérelt jó embereket...
Akik nem csak eláznak, de táncolnak az esőben.
Akik azt mondják, amit gondolnak és azt teszik, amit mondanak.
:-)

Születünk, élünk és meghalunk. És nem feltétlenül ilyen sorrendben. Ezt a Csernus mondta?

Kincseim. Talán már te is láttad őket. Ott tartom őket a tenger partján.




2013. április 6., szombat

ön biza lom

A nő

Piros ruha
piros rúzs
hosszú haja
ébren húz

fehér bőre
világlik
ő a tied
s elcsábít

2013. április 5., péntek

Ideg(en)baj ellen

Öngyogyó 2.
Fuss és lépcsőzz... :))    (táncolj)

2013. április 4., csütörtök

Valóság

Kiskoromban az anyukám ezt tanította, ha csúfol valaki vagy mutogat rád, megkiabál, mondd azt, aki mondja másra, az mondja magára.
Nem volt hatásos "fegyver", a gyerekek nem értették.

Aztán felnőttem. Magam is gyermekeket neveltem és ugyanazt tanácsoltam a gyerekeimnek, mint anyám. Aztán erre rájöttem és azt mondtam magamnak: ez kevés.

Mi kell ahhoz, hogy viseljük azt, aki vagyunk? Hogy a másságunk miatt ne csúfoljanak? Bátorság és botorság?

Mi a másság?