2013. március 4., hétfő

Kikötő

Köszönöm Barátom vigasztaló költői vers-levélkéimre válaszod. Csak melléd ülök most, hiú és szeretni vágyó, bűntudatos-megbánó emberi lelkünk vak, látni tanul, nem könnyű ez senkinek, érzi az, ki csak egyszer is volt hasonló helyzetben.
Sose felejtsünk el válaszolni az igazán lényeges, utolsó, elengedő-elfogadó kérdésre: Mit tanultál ebből, tőle?
...
Össze kéne szednem a rímfirkáimat, vajon értem-e, mit akkoriban írtam.

...
Közben barátnőm csodaképeket mutat, mesél, zacskóban hordja az életét, képtelen a számítógépen való szerkesztés előnyeit látni, személytelennek véli, s nem hiszi, hogy barátokra is lehet lelni itt...

Neki egy beszámoló csakis egy papír és egy toll, egy szalvétára írt verset adott csak nekem, hogy tegyem fel a netre, s egy másikat a FB-ről tettem el...

Olyan gyönyörűeket látott, mi egy embernek talán túl sok is, dolga lenne ezt megosztani a nagyvilággal.

Az ördöngős technika vajon mikor s mennyire mutatja felé hasznos oldalát?

:-))

***


Hallgatom.  http://www.youtube.com/watch?v=-wVU1TQ4bBs&feature=relmfu

Nézem:  Ösztön (Anthony Hopkins)  http://www.youtube.com/watch?v=TvuhLAWfkE0

Álmodom.
Alszom.
Vagy fordítva.

2 megjegyzés:

Mammka írta...

öröm ,hogy rád találtam Borókánál!!!!!Hálás vagyok a netnek ezért.Nekem eddig sok jót adott....

márti írta...

Üdvözöllek! Én is örülök!

:-)))