2013. március 24., vasárnap

Mi a valóság?

kiwit:

- "szavak helyett megvalósulást"

tiwik:
- valósul... épp ezért íródik le...

****
"miért pont erről van szó? Honnan tudjuk, miről van szó?
Lehet, hogy szó van róla, de mégsem ez történik."

Pedig pont ez jutott eszembe. Hogy csak úgy történnek a dolgok.
S hagyom őket megtörténni.
(velem, nekem, értem - értetek,
értetek?)

****

Mi a valóság?

Illúzió, bár kicsit hosszúra sikeredett... (Einstein)

Nekem olyan, mint a gömb.

Mindegyikünk egy külön univerzum. Egymásba ágyazott multiverzum.
Saját kis szubjektív világom, mint gömb, bezár, de véd is. Találkozik más gömbökkel, s aztán vagy szétrebbennek, vagy egymás mellé szivárognak( nagyon néha egymásba is), s egy nagyobb gömböt hozunk létre (veszünk észre), benne kisebb, kerekebb, simább gömbjeinkkel.

És az a nagyobb gömb ismét találkozik nagyobb gömbökkel, mik magukba foglalnak sok kicsinyt.
És a legnagyobb, végtelen, idő nélküli gömb fogja össze az egészet. Ami mindenben közös, ami nem a rutin, ami az élet a valóság illúziója, az illúzió valósága, Mi magunk és a szeretetünk. A szeretet. Ami van. Erő, mely mindig mutatja magát, hisz körbevesz. De csak akkor érzed meg, ha valaha is elveszítetted. Mikor rájössz, mi a fontos és lényeges, számodra.

A szeretet. Az adás öröme. A befogadás fájdalom nélkülisége. A fájó elveszítések időmentes és fájdalommentes elengedéssé válása.

Valamilyen fajta öröm, ez is.
De nem a kilobbanó, a kirobbanó. A megtartó. A békát békének látó.
Tök jó. Mármint most én ezt látom, az én világom most ilyen. Igen, még csak itt tartok.

***

A vers (alant) az, amit a magam kis bonyolult jelvilágommal magam is leírtam. Ez nagyon szép és igaz, magam számára is.
Ahhoz hogy élj, meg kell halnod. - mondták a régi bölcsek, nagyanyám, a választott családom: a barátaim... s magam is ezt tapasztaltam.
Már annyit haltam, élnem is tanulnom kell. És most történnek velem a dolgok. Talán ugyanazok. S mégis máshogy látom. Vagy csak látom. És szeretem. Vagy megszeretem. Mert érzem, értem történik. Nem nekem, értem. S ezzel együtt értünk. Érted?

És ez most nekem fontos. Mindegy, hogy más hogy látja őket, hisz ez az én érzéseim káosza vagy gondtalansága. Nekem kell ezekből összeragasztanom a darabjaimat. Más csak inspirálhat, kreatívvá tehet, de a végét én magam "követem el". Rajtam múlik, mennyire maradok a szomorúság és szenvedés áldozatzsákjában vagy felállok és kinézek a gödörből, hé... itt vagyok. :-))

***

Polla (Kovács Lilla) A novella lehúz a földre. Egyes részletekbe, szituációkba helyez.
Ha az elejét nem jól olvasod, elveszhetsz a részletekben. Nem találod az igazi okot. Kezelnéd a vége felé, de csak az okozatot tudod, s így semmire sem mész.
A szeretet. Mikor már csak rutin.

***
Szülők leszünk. Majd gyermekek.

Végül is csak az számít, hogy szerettél.


A vers:

Aranyodi Zoltán
Föltámadás
Halj meg életedben,
Megtanulsz születni,

Sírjál igaz szívvel,
Tudsz majd nevetni.
Érezd a fájdalmat,
Rálelsz az örömre,

Ismerd a csalódást,
Szeress örökre.
Figyeld a vágyat,
Nézd, mi szítja,

Megleled azt, ki
Tüzét lazítja.
Kóstold a keserűt,
Élvezd az édeset,

Szagold a rothadót,
S illatod megleled.
Tapintsd a kígyót,
Csókold a kedvesed,

Hallgass a rosszra,
Jó felé visz szíved.
Halj meg életedben,
Újjá tudsz születni,

Megtanulsz igaz
Lényedből szeretni.





Nincsenek megjegyzések: