2013. március 27., szerda

Jó most

anyának lenni, párnak lenni...

....

"Lefoglal minket a saját egónk, h. nem vagyunk tudatában mások igényeinek."
Az egyik legérdekesebb tanítás. A legnagyobb zajt okozza bennünk! Dörgünk, tagadunk, hárítunk... pedig csak nem szeretem magam, de szentül hiszem, tudom! Ki tudná ezt nálam jobban, mondogatjuk... pont fordítva sül el a "nem lehetek mindenkinek jó, legyek hát magamnak jó" tartalma.

Hol is a vékony határ az önteltség és a magamat szeretni között?

Van, ki sosem talál rá erre az útra: önmagamon túllépni és nemcsak magamat szeretni.
Mikor már nem csak magamat, de mást is tudok!
Amíg magamat meg nem szeretem, hogyan is szerethetnék másokat nekik jól! Mindenkivel úgy bánj, mint saját magaddal. S mindenkivel úgy bánsz, ahogy veled mások, s ahogy te törődsz magaddal.


Az anyaság egy teljesen másik fázisa a Nővé válásnak. Emberré válásnak. Kiteljesedés. Igazi próba. Nem dobhatod sutba a gyereked, a férjed, sokkal jobban mérsékelni és kezelni kell tudni az akaratos gyermeket magunkban.

Sokan megváltoznak az új életfeladat hatására. És sokan válságba kerülnek.

Segítség, szülő lettem! Erről kevés jó könyv jelent meg, de van pár. Ilyenkor nemcsak magamból merítek, hisz be kell illeszkednem, alkalmazkodnom kell a bölcsihez, a munkahelyhez, a pénz már kötelező, sokat feladunk az elveinkből, és rengeteget olyan feladattal szembesülünk, amit addig el sem tudtunk képzelni, hogy dolgunk lesz, lenne. Néha olyat is meg kell csinálnunk, ami hosszabb távon hoz majd sikert, de rövid távon lemondások sora. Újra kell születnünk, a gyermekünkkel, a párunkkal, családdá.

Feldmárnak jó kis videói vannak erről (is) a jutúbon.:
Előbb megszületik az ÉN, aztán a TE, aztán a MI. A gyermekszületéssel ez megint kezdődik elölről: megszületik az anya, az apa, a feleség és férj szerep mellé újat tanulunk... ez lesz az igazi mérföldkő, mérleg.

No ez az egyik legnehezebb feladata az akaratos egónak. "nekem te ne mondd meg..."
... de vajon akkor az ilyen ember miért veszi magára, amit hall, ha nincs is szüksége rá?? Talán tele van. Méreggel. Nem szereti magát! Nem szerették őt úgy, ahogy neki jó lett volna... hiányok, félelmek, harag, morgás... S nem fér bele az új, a szelíd, a befogadó, de határozott. A más. Az új születés.

Hisz még... egy másik fázisban van. Karriert és Férfit vár, s azáltal beteljesedni. S így van ez jól. Ez mind kell, de csak lépcső. :-))

Állatok nélkül élni lehet, de nem érdemes. A kutyánk a nulladik gyerek. :-)) A mi felelősségünk. Másért.
Nagy a felelősségünk megtanulni magunkat úgy megszeretni, kitalálni, megtalálni, kreatívan kiteljesedni hagyni, önmegvalósítani, hogy máson ne tiporjak keresztül. Éljek, és élni hagyjak. Sőt, inspiráljak.
Néha csak meghallgassak, s ne magam beszéljek, tanácsoljak.

Hogy erről miért írok? Mert felelős vagyok.  Magamért. Érte. Örökre.

És felelős vagyok azért, hogy elengedjem a kezét, s hagyjam repülni. Ha valaha adtam gyökereket, akkor ennek sikerülnie kell.

Ez csak később derül ki.

Lassan félszáz éves leszek. Nem bánom. Nagyon nem.

:-))

2 megjegyzés:

stali írta...

Csak tudnám, miért is szeretlek.
Legyen nagyon szép ünnepetek, együtt!

márti írta...

:-)
Ámen!
Így maradjon!

***

"Az inspirált emberek tudják, hogy az életük örök TANULÁS."

Van, aki tud inspirálni... :-))
És van, akit én is...

és ez olyan jó!

:-))