2013. március 23., szombat

A Kis Herceg utolsó (utáni) fejezete

"Már a levegőből látta, hogy ezen a bolygón az emberek nagyon sietnek. Rohangálnak egy üvegkocka és egy kerek erdő között. Az első állomásnál embereket talált egy tisztáson, akik különféle, semmire sem hasonlító gépek mellett ültek. Vezetékek ágaztak ki a gépekből.

- Mik ezek? - kérdezte a Kis Herceg az első arra járó embert.
- Szeretőgépek. - felelte az ember. - Ha rájuk csatlakozol, jó érzés tölt el.
- És mi szükség van rájuk?

Az ember nem válaszolt, köszönés nélkül rohant tovább és rákötötte magát a gépre, behunyta a szemét. Helyette azonban ott termett egy másik gyors szavú ember is, aki mindenáron meg akarta vetetni a Kis Herceggel az egyik gépet mindössze 999 tallérért.

A Kis Herceg újra megkérdezte volna, hogy neki ugyan mi szüksége erre a gépre, mire az ember eltűnt, és egy fehér köpenyes, jóságos arcú úr került elő.

- Ne gondolkodj azon, csak hidd el nekem, drága kisfiam. Hiszen te beteg vagy.
- Nem vagyok beteg! - tiltakozott a Kis Herceg  - És nincs annyi pénzem…

A Kis Herceg még ki sem mondta, tüstént egy ravasz képű nyakkendős került elő. A Kis Herceg nem tudta volna megmondani, hogy fiú-e vagy lány, mindenesetre nagyon fiatal volt.

- Ingyen a tied lehet! - azzal egy vaskos papírköteget villantott elő mappájából. - Csak itt írd alá, kérlek.

A Kis Herceg szerette volna elolvasni, mit ír alá, viszont a paksaméta legalább tízezer oldalas volt... Mivel nem sietett sehová, leült az erdő szélére elolvasni. Három héten át olvasta, és közben azon gondolkozott, vajon a bolygó más lakóinak van-e ideje  olvasni, ha mindig rohannak?

A harmadik hét végén újra megjelent a nyakkendős.

- Itt az áll, hogy ha nem tudok minden hónapban 10 tallért fizetni a gépért, akkor elkobozhatjátok minden vagyonomat? De nekem csak a repülőm van, arra pedig szükségem van, mert azzal járok-kelek a bolygók között.
- Ne félj, ki fogod tudni fizetni! - nyugtatta a nyakkendős.

És a messzeségben magasodó épületre mutatott.

- Ha odamész dolgozni, akkor 30 tallért is kereshetsz egy hónapban!

A Kis Herceg szemügyre vette a messzi épületet. Irdatlan, igazat megvallva, barátságtalan üvegkocka volt, amely elfoglalta a bolygó területének legalább egytized részét. Leszálláskor már látta a repülőből, akkor börtönnek gondolta …

- Hát nem is tudom. Meg kell néznem az épületet.

Azzal elindult, de rövidesen megbánta, hogy gyalogszerrel indult el, hiszen az épület sokkal messzebb volt, mint gondolta.

Harmadnap a közelébe ért. Lehetett vagy ezer emelete. Mivel épp reggeli munkakezdés volt, tengernyi ember állt sorba előtte. Valamennyien rém depressziós arckifejezést öltöttek magukra, kivéve azokat, akik magukon viselték a méregdrága, hordozható szeretőgépeket. A sok savanyú arc láttán a Kis Herceg eldöntötte, hogy semmi esetre sem fog itt dolgozni, és el is indult visszafelé.

A repülőgépén szárny-bilincseket talált, és egy fizetési felszólítást, hogy 10 tallért kell fizetnie, amiért engedély nélkül parkolt a tisztáson. A hivatal, ahol be kellett fizetnie a pénzt, szintén az üvegkockában volt, így nem volt mit tenni, vissza kellett mennie a rideg épülethez. Amire odaért az üvegkockához, és azon belül X-1583761/ B875234435373 ügyosztályhoz, újabb három nap telt el, és újabb két hét, amire sorra került. Az ügyosztály továbbirányította, egy másik hivatali szervhez. Majdnem egy hónapig bolyongott az üvegkockában. Mire sorra került az ügye,  tartozása a késedelmi pótlékok miatt 600 tallérra rúgott.

Hogy-hogy nem, megint előkerült valahonnan a fiatal, se fiú-se lány bankár, aki most már a Kis Herceg „személyi pénzügyi tanácsadójának” nevezte magát, s közölte vele, hogy minden rendben, már intézett is neki egy hitelt, hogy a 600 tallér büntetést meg tudja fizetni.

Így, hát a Kis Herceg mégiscsak dolgozni kényszerült a nagy, barátságtalan üvegkockában, hogy a hitelt visszafizesse.

- A szeretőgépek X-36434659349788 csavarjának 3434935. vetületi rajzának érthetőségét fogod ellenőrizni. - közölte vele hétfő reggel a zord főnök. - A B-3487534o134759349854429 főosztállyal leszel kapcsolatban.
- Azt hittem, itt állítják elő a szeretőgépeket.
- Nem, azokat a bolygó azon részén állítjuk elő, amely a legtávolabb esik innen.
- Miért?
- Mert jobban megéri. - felelte egy kollégája, aki szomszédos rekeszben dolgozott. - Az ottani emberek nem 30 hanem 10 pénzért dolgoznak havonta.
- Miért?
- Nem tudom. Valószínűleg nem kell költeniük szeretőgépekre.
- Miért van szükségük az embereknek szeretőgépekre? Nem tudnak anélkül szeretni?
- Dehogynem, de kinek van arra ideje? – felelte mérgesen a kollégája. - Nézz körül, mindenki rohan.

A Kis Herceg eldöntötte, hogy ő ugyan nem fog költeni erre a masinára. Azonban hamarosan megváltoztatni kényszerült álláspontját: a munka tudniillik annyira unalmas és monoton volt, hogy ólomnehéznek érezte magát a munkaidő leteltével, amikor azon a hosszú folyosón vonszolta magát haza, ami az üvegkockát egy másikkal, a lakó-üvegkockával összekötötte. Ezen a folyosón rengeteg képernyő nyüzsgött nyomában, amelyeken ijesztő és nyomasztó képek peregtek. Más képernyőkön azt harsogták, hogy ezektől az ijesztő és nyomasztó élményektől megszabadulhat, ha besétál a folyosóról egy szeretőgép-üzletbe és vesz egyet.

A Kis Herceg egy nap nem bírta tovább és vett egyet. Onnantól kezdve ki sem mozdult lakásából, minden idejét a szeretőgépben töltötte. Azon napszakokban, amit a géptől külön kellett töltenie, egyre jobban szégyellte magát, mert az úton a lakótömb és a munkahely-tömb között a képernyők folyamatosan a nyomába szegődtek, s duruzsolták neki, hogy szeretőgép nélkül senki vagy!

Így hát, hamarosan, méregdrágán vett egy hordozható szeretőgépet. Azt hitte ezután már minden jó lesz, s a nap nagy részében jó érzések fognak a testében keringeni, de tévedett. Alig jelent meg újra az úton a lakótömb és a munkahely-tömb között, melyet szeretőgép-üzletek szegélyeztek, újra megjelentek körülötte a képernyők, és kicsúfolták és kinevették, hogy milyen ócska a hordozható szeretőgépe. A munkahelyén a kollégái közösítették ki, akik körül szintén képernyők nyüzsögtek. és sulykolták az agyukba, hogy szeretőgép nélkül senkik vagytok!

Így a Kis Hercegnek nem volt mit tennie, még több munkát kellett vállalnia, hogy a korszerűbb szeretőgépet megvehesse. De alig vette  meg, a képernyők és a kollégák újból megjelentek, és kinevették, hogy milyen ódivatú a Kis Herceg szeretőgépe.

Telt -múlt az idő, a Kis Hercegből Nagy Herceg lett, de ezt senki sem tudta. 25 évesen kirúgták, mert túlkorosnak találták, viszont eddigre a bolygó már csak félgömb alakú volt, mert, mivel egy ritka földfémre volt szükség a szeretőgépek gyártásához; le kellett bányászni majdnem a bolygó középpontjáig. A lefaragott bolygó viszont nem bírta az üvegkocka súlyát, kibillent keringési pályájáról, és rázuhant a Napra."


http://mienkajovo.blog.hu/2009/03/11/ami_a_kis_hercegbol_kimaradt

3 megjegyzés:

stali írta...

Na igen.

boróka írta...

Szép kis jövő mondhatom.

márti írta...

Rajtunk áll.