2013. március 27., szerda

Génmódosító emberi beszéd...


... - JÓL GONDOLD MEG, MIT BESZÉLSZ!
"Grazyna Fosar és Franz Bludorf rámutatott arra,
hogy a DNS-t, bizonyos frekvenciájú szavak befolyásolják és újra-programozhatják.

Ezek a felfedezések egy új típusú orvostudománynak nyitják meg kapuit, melyben a DNS-t bizonyos kulcs-szavakkal és frekvenciákkal újra lehet programozni, vagyis feldarabolás vagy bizonyos gének helyettesítése nélkül. A genetikai sebészetnek méltó konkurenciája jelent meg tehát! Az emberi DNS, csupán 10%-át használja fehérje előállításra. Csupán e kis része képezi a nyugaton ismert és népszerűsített kutatások tárgyát. A fennmaradt 90%, ballaszt-anyagnak van nyilvánítva, melynek semmilyen jelentősége nincsen. Ennek ellenére, az orosz kutatók meg vannak győződve arról, hogy a természet egyáltalán nem pazarló, ezért nyelvészekkel és genetikusokkal karöltve elhatározták, hogy felfedezik az emberi DNS fennmaradt részének valódi szerepét. E kutatások eredményeinek következtetései forradalmiak!

Jó most

anyának lenni, párnak lenni...

....

"Lefoglal minket a saját egónk, h. nem vagyunk tudatában mások igényeinek."
Az egyik legérdekesebb tanítás. A legnagyobb zajt okozza bennünk! Dörgünk, tagadunk, hárítunk... pedig csak nem szeretem magam, de szentül hiszem, tudom! Ki tudná ezt nálam jobban, mondogatjuk... pont fordítva sül el a "nem lehetek mindenkinek jó, legyek hát magamnak jó" tartalma.

Hol is a vékony határ az önteltség és a magamat szeretni között?

Van, ki sosem talál rá erre az útra: önmagamon túllépni és nemcsak magamat szeretni.
Mikor már nem csak magamat, de mást is tudok!
Amíg magamat meg nem szeretem, hogyan is szerethetnék másokat nekik jól! Mindenkivel úgy bánj, mint saját magaddal. S mindenkivel úgy bánsz, ahogy veled mások, s ahogy te törődsz magaddal.

2013. március 26., kedd

First impression

:-))  create

A szavak gyakoriságuk szerint lesznek nagyobb méretűek...  :-))




Csak JÁTÉK! Ki ismeri fel a sajátját? :-))))

te vagy

"Legyél te a változás, melyet látni akarsz a világban!"  Gandhi.

Én vagyok a hibás ha nem tetsző dolgokat látok a világban?

****

"Azt neked kell tudni, de én azt tapasztalom, hogy a közvetlen környezetem a saját kivetüléseimet adják vissza. Ergo, ha valami nem tetszik, megkeresem, hol is van bennem ugyanaz a zűrzavar.
Ha jó és szép amit látok, az is az én kivetülésem.
Ha a tágabb környezetre pl. országra, vagy a világra érted, akkor is igaz ez, annyiból másabb, hogy az a kollektív kivetülés. Lehet szidni pl. a kormányt (nem szoktam és nem is szeretném ha bárki politizálna!), de minden kormány az adott ország embereinek a kivetülése. Ugyanez érvényes világ szinten is.
Most lehet morcoskodni, hogy de én, meg de ő nem, de a sok emberhez képest még mindig kevesen vagyunk, akik tesznek is azért, hogy ez megváltozzon.
A kollektív tudattalanban még mindig nagy a zűrzavar.
Mindenki csak saját magával foglalkozzon, saját magát emelje, és ezzel hozzájárul ahhoz, hogy jobb világban éljünk. Komoly kitartást igényel, mert nem kis munka ez, de szépen lassan ébredeznek a többiek is és meg fog változni minden.
Idő, idő, idő.
Lehet, hogy utópisztikus, de én ebben hiszek." (sz, Á.)

***

Nekem ez is bejön:  álmodni, felidézni, megérteni,  majd ébren álmodni, megálmodni, de ébernek maradni, tenni, adni - ... /ping-pong labda hatás: együtt alkotni kreatívan, inspirálni... :-)) JÓ!/
Aludd ki magad... aludj rá egyet, s ezzel teszel a világért... vidám maradsz és adni van kedved... :-))

P.E.A.C.E. :-)) /Excellence and Commitment!/
Plan! E'lan and enthusiasm! Act! Celebrate! Energize!
Tervezz, Tele lélekkel és lendülettel, Tedd, Tetőzz, ünnepelj, Töltődj!

és játssz, néha komolyat is...







***
figyeljetek arra,
akit szerettek
figyeljetek
magatokra
s a megérzéseitekre
honnan, miért...
s aludd ki...játssz ...mert



"nem azért játszunk, mert megöregszünk,
azért öregszünk, mert nem játszunk" (G.B. Show)

A játék 2 órája alatt, 2 perce alatt jobban megismerheted a másikat s magad, mint gondolnád...
Hogy mennyi alapjuk van ezeknek?
Próbáld ki! Gondold át! Szűrd le... :-))


Játsszunk!

LGT: Játszunk
Játszunk. Játszunk. Játszunk.
Addig jó, amíg csak játszunk.
Hamisan, indulót, nótát.
Játszunk.
Bolondot, bölcset és némát.
Játszunk.
Mindegy, akárki szól ránk.
Addig jó, amíg csak játszunk, játszunk, játszunk, játszunk.
Játszani segít nekem,
hogy te is játszol velem.
Játszunk.
A mások türelmével.
Játszunk.
A mások szerelmével.
Játszunk.
Játszunk szabállyal, tûzzel.
Addig jó, amíg csak játszunk.
És csak játsszuk, hogy játszunk.
Játszunk.
Amíg a deszkákon állunk.
Játszunk.
Amíg lejjebb nem szállunk.
Addig jó, amíg csak játszunk, játszunk, játszunk, játszunk.
Játszani segít nekem
hogy te is játszol velem.
Játszunk. Játszunk. Játszunk.
Játszunk. Játszunk. Játszunk.
Játszunk. Játszunk.

***

Klikk és nagyobb lesz...







  Érdekes, ahogy az angol és  magyar - ez utóbbi kettőben - megfelelő helyen is azonosak...

2013. március 25., hétfő

Az időről jut eszembe...

Hull a hó.
Nem tudom, hogy örüljek-e vagy őrüljek-e.

Csakis az elsőt választhatom.

2013. március 24., vasárnap

Mi a valóság?

kiwit:

- "szavak helyett megvalósulást"

tiwik:
- valósul... épp ezért íródik le...

****
"miért pont erről van szó? Honnan tudjuk, miről van szó?
Lehet, hogy szó van róla, de mégsem ez történik."

Pedig pont ez jutott eszembe. Hogy csak úgy történnek a dolgok.
S hagyom őket megtörténni.
(velem, nekem, értem - értetek,
értetek?)

****

Mi a valóság?

Illúzió, bár kicsit hosszúra sikeredett... (Einstein)

Nekem olyan, mint a gömb.

2013. március 23., szombat

A Kis Herceg utolsó (utáni) fejezete

"Már a levegőből látta, hogy ezen a bolygón az emberek nagyon sietnek. Rohangálnak egy üvegkocka és egy kerek erdő között. Az első állomásnál embereket talált egy tisztáson, akik különféle, semmire sem hasonlító gépek mellett ültek. Vezetékek ágaztak ki a gépekből.

- Mik ezek? - kérdezte a Kis Herceg az első arra járó embert.
- Szeretőgépek. - felelte az ember. - Ha rájuk csatlakozol, jó érzés tölt el.
- És mi szükség van rájuk?

Az ember nem válaszolt, köszönés nélkül rohant tovább és rákötötte magát a gépre, behunyta a szemét. Helyette azonban ott termett egy másik gyors szavú ember is, aki mindenáron meg akarta vetetni a Kis Herceggel az egyik gépet mindössze 999 tallérért.

A Kis Herceg újra megkérdezte volna, hogy neki ugyan mi szüksége erre a gépre, mire az ember eltűnt, és egy fehér köpenyes, jóságos arcú úr került elő.

- Ne gondolkodj azon, csak hidd el nekem, drága kisfiam. Hiszen te beteg vagy.
- Nem vagyok beteg! - tiltakozott a Kis Herceg  - És nincs annyi pénzem…

A Kis Herceg még ki sem mondta, tüstént egy ravasz képű nyakkendős került elő. A Kis Herceg nem tudta volna megmondani, hogy fiú-e vagy lány, mindenesetre nagyon fiatal volt.

- Ingyen a tied lehet! - azzal egy vaskos papírköteget villantott elő mappájából. - Csak itt írd alá, kérlek.

A Kis Herceg szerette volna elolvasni, mit ír alá, viszont a paksaméta legalább tízezer oldalas volt... Mivel nem sietett sehová, leült az erdő szélére elolvasni. Három héten át olvasta, és közben azon gondolkozott, vajon a bolygó más lakóinak van-e ideje  olvasni, ha mindig rohannak?

A harmadik hét végén újra megjelent a nyakkendős.

- Itt az áll, hogy ha nem tudok minden hónapban 10 tallért fizetni a gépért, akkor elkobozhatjátok minden vagyonomat? De nekem csak a repülőm van, arra pedig szükségem van, mert azzal járok-kelek a bolygók között.
- Ne félj, ki fogod tudni fizetni! - nyugtatta a nyakkendős.

És a messzeségben magasodó épületre mutatott.

- Ha odamész dolgozni, akkor 30 tallért is kereshetsz egy hónapban!

A Kis Herceg szemügyre vette a messzi épületet. Irdatlan, igazat megvallva, barátságtalan üvegkocka volt, amely elfoglalta a bolygó területének legalább egytized részét. Leszálláskor már látta a repülőből, akkor börtönnek gondolta …

- Hát nem is tudom. Meg kell néznem az épületet.

Azzal elindult, de rövidesen megbánta, hogy gyalogszerrel indult el, hiszen az épület sokkal messzebb volt, mint gondolta.

Harmadnap a közelébe ért. Lehetett vagy ezer emelete. Mivel épp reggeli munkakezdés volt, tengernyi ember állt sorba előtte. Valamennyien rém depressziós arckifejezést öltöttek magukra, kivéve azokat, akik magukon viselték a méregdrága, hordozható szeretőgépeket. A sok savanyú arc láttán a Kis Herceg eldöntötte, hogy semmi esetre sem fog itt dolgozni, és el is indult visszafelé.

A repülőgépén szárny-bilincseket talált, és egy fizetési felszólítást, hogy 10 tallért kell fizetnie, amiért engedély nélkül parkolt a tisztáson. A hivatal, ahol be kellett fizetnie a pénzt, szintén az üvegkockában volt, így nem volt mit tenni, vissza kellett mennie a rideg épülethez. Amire odaért az üvegkockához, és azon belül X-1583761/ B875234435373 ügyosztályhoz, újabb három nap telt el, és újabb két hét, amire sorra került. Az ügyosztály továbbirányította, egy másik hivatali szervhez. Majdnem egy hónapig bolyongott az üvegkockában. Mire sorra került az ügye,  tartozása a késedelmi pótlékok miatt 600 tallérra rúgott.

Hogy-hogy nem, megint előkerült valahonnan a fiatal, se fiú-se lány bankár, aki most már a Kis Herceg „személyi pénzügyi tanácsadójának” nevezte magát, s közölte vele, hogy minden rendben, már intézett is neki egy hitelt, hogy a 600 tallér büntetést meg tudja fizetni.

Így, hát a Kis Herceg mégiscsak dolgozni kényszerült a nagy, barátságtalan üvegkockában, hogy a hitelt visszafizesse.

- A szeretőgépek X-36434659349788 csavarjának 3434935. vetületi rajzának érthetőségét fogod ellenőrizni. - közölte vele hétfő reggel a zord főnök. - A B-3487534o134759349854429 főosztállyal leszel kapcsolatban.
- Azt hittem, itt állítják elő a szeretőgépeket.
- Nem, azokat a bolygó azon részén állítjuk elő, amely a legtávolabb esik innen.
- Miért?
- Mert jobban megéri. - felelte egy kollégája, aki szomszédos rekeszben dolgozott. - Az ottani emberek nem 30 hanem 10 pénzért dolgoznak havonta.
- Miért?
- Nem tudom. Valószínűleg nem kell költeniük szeretőgépekre.
- Miért van szükségük az embereknek szeretőgépekre? Nem tudnak anélkül szeretni?
- Dehogynem, de kinek van arra ideje? – felelte mérgesen a kollégája. - Nézz körül, mindenki rohan.

A Kis Herceg eldöntötte, hogy ő ugyan nem fog költeni erre a masinára. Azonban hamarosan megváltoztatni kényszerült álláspontját: a munka tudniillik annyira unalmas és monoton volt, hogy ólomnehéznek érezte magát a munkaidő leteltével, amikor azon a hosszú folyosón vonszolta magát haza, ami az üvegkockát egy másikkal, a lakó-üvegkockával összekötötte. Ezen a folyosón rengeteg képernyő nyüzsgött nyomában, amelyeken ijesztő és nyomasztó képek peregtek. Más képernyőkön azt harsogták, hogy ezektől az ijesztő és nyomasztó élményektől megszabadulhat, ha besétál a folyosóról egy szeretőgép-üzletbe és vesz egyet.

A Kis Herceg egy nap nem bírta tovább és vett egyet. Onnantól kezdve ki sem mozdult lakásából, minden idejét a szeretőgépben töltötte. Azon napszakokban, amit a géptől külön kellett töltenie, egyre jobban szégyellte magát, mert az úton a lakótömb és a munkahely-tömb között a képernyők folyamatosan a nyomába szegődtek, s duruzsolták neki, hogy szeretőgép nélkül senki vagy!

Így hát, hamarosan, méregdrágán vett egy hordozható szeretőgépet. Azt hitte ezután már minden jó lesz, s a nap nagy részében jó érzések fognak a testében keringeni, de tévedett. Alig jelent meg újra az úton a lakótömb és a munkahely-tömb között, melyet szeretőgép-üzletek szegélyeztek, újra megjelentek körülötte a képernyők, és kicsúfolták és kinevették, hogy milyen ócska a hordozható szeretőgépe. A munkahelyén a kollégái közösítették ki, akik körül szintén képernyők nyüzsögtek. és sulykolták az agyukba, hogy szeretőgép nélkül senkik vagytok!

Így a Kis Hercegnek nem volt mit tennie, még több munkát kellett vállalnia, hogy a korszerűbb szeretőgépet megvehesse. De alig vette  meg, a képernyők és a kollégák újból megjelentek, és kinevették, hogy milyen ódivatú a Kis Herceg szeretőgépe.

Telt -múlt az idő, a Kis Hercegből Nagy Herceg lett, de ezt senki sem tudta. 25 évesen kirúgták, mert túlkorosnak találták, viszont eddigre a bolygó már csak félgömb alakú volt, mert, mivel egy ritka földfémre volt szükség a szeretőgépek gyártásához; le kellett bányászni majdnem a bolygó középpontjáig. A lefaragott bolygó viszont nem bírta az üvegkocka súlyát, kibillent keringési pályájáról, és rázuhant a Napra."


http://mienkajovo.blog.hu/2009/03/11/ami_a_kis_hercegbol_kimaradt

2013. március 15., péntek

hózik... zik... zik

Március 15. hősei - Frissítés - meg újra: KépRágony

****

Felrobbant a fűzbuk, nem fűzi, mossa, ossza most senki agyunk, megosztunk. Jó érzés. Összefogás. Ki tollal, ki karddal.
Adunk. Jegyzünk. Embereket: polgárokat, önkénteseket, hivatásosakat.

A családom minden tagja rendben van. Nem voltunk városon kívül, csak közel a városhatárhoz. Ott kicsit magas a hó. Csákváron 2 méteres. 87 telén, fiam születése idején volt ekkora hó.

hózik

Nézek bután... ezerrel hívták fel a figyelmet: az időjárás nem járható idejű lesz...
A vízszintesen fújó hó emléket ébreszt: egy szépet, mikor Kedves elém jött, mikor nem vártam.

Életemben nem voltam olyan boldog.


***

Várom a keddet. A múlt héten Norvégiába, Lisszabonba, és a Kanári szigetekre utaztam. Mások képeiben, képeivel, emlékeiben. Oly sok élményt kaptak, fel sem lehet talán dolgozni. De továbbadni, arra érdemesnek, de jó is az.

Várom a keddet. A lányom jön haza, messziföldről, haza.

Várom a keddet. Addig nézem a vízszínesen szűnni nem akaró, szüntelenül színtelent, s ami csak egyetlen szín. A színen mi emberek, porszemek. Szemporként szállunk.A semmibe. Mi csak egy csavarintás és már(t)is fekvő lesz. Nyolcas.

Nem vizes nyolcas.
Havas végtelen.

Várom a vasárnapot. 26 éves lesz az elsőnek ajándékba kapott. Aranygaluska lesz neki az ajándék.

Várom a holnapot.
Várom a mát.
Várom. 
Várrom.

Használom hát a pillanatot: adok bele.

2013. március 12., kedd

hajtogatom... :-))






Rossz napokra az elefántos, jó napokon a zöld bocis kerül a tányér mellé...  ... aztán ... ...








:-)

2013. március 11., hétfő

A tavasz 17 rossz érzésű pillanata


Wass Albertről folyik a szó. Úgy értem egy szó. Egy cimke: rossz.
"Ja az egy náci. Annál már csak egy rosszabb van a liberális."

"Nem az számít mit mond, hanem hogy ki mondja."

Megosztó személyiségek. Magunkat is megoszt. Emlékeztet magunkban valamire, amit nem szeretünk.

Mindig magam vagyok a szűrő, s nem szűrhetek más helyett, másnak!

Csak magamtól távolodhatok el vagy kerülhetek közelebb...

Mindig az számít: bennem hogyan csapódik le! És azt hogy adom tovább...

Ha idáig elolvastál, szép.
Ha ezt is el mered, akár jobb is lehet a napod.
****

2013. március 9., szombat


Vajon mi zavar a másikban? Amit mond vagy maga a személye?




2013. március 4., hétfő

Kikötő

Köszönöm Barátom vigasztaló költői vers-levélkéimre válaszod. Csak melléd ülök most, hiú és szeretni vágyó, bűntudatos-megbánó emberi lelkünk vak, látni tanul, nem könnyű ez senkinek, érzi az, ki csak egyszer is volt hasonló helyzetben.
Sose felejtsünk el válaszolni az igazán lényeges, utolsó, elengedő-elfogadó kérdésre: Mit tanultál ebből, tőle?
...
Össze kéne szednem a rímfirkáimat, vajon értem-e, mit akkoriban írtam.

...
Közben barátnőm csodaképeket mutat, mesél, zacskóban hordja az életét, képtelen a számítógépen való szerkesztés előnyeit látni, személytelennek véli, s nem hiszi, hogy barátokra is lehet lelni itt...

Neki egy beszámoló csakis egy papír és egy toll, egy szalvétára írt verset adott csak nekem, hogy tegyem fel a netre, s egy másikat a FB-ről tettem el...

Olyan gyönyörűeket látott, mi egy embernek talán túl sok is, dolga lenne ezt megosztani a nagyvilággal.

Az ördöngős technika vajon mikor s mennyire mutatja felé hasznos oldalát?

:-))

***


Hallgatom.  http://www.youtube.com/watch?v=-wVU1TQ4bBs&feature=relmfu

Nézem:  Ösztön (Anthony Hopkins)  http://www.youtube.com/watch?v=TvuhLAWfkE0

Álmodom.
Alszom.
Vagy fordítva.

2013. március 3., vasárnap

Állatosdi

"Emelj fel, ha fáradok! 
Kérlek ne emelj fel,
ha képes vagyok. 
Képes vagyok."


Emberek közt állat,
állatok közt ember vagyok.

(Meg)hallgatás arany.
(El)hallgatás - ólom.

Hatás-sokk.

Úgy kéne megvalósítanunk önmagunk, hogy máson ne gázoljunk át. Lehet ezt?
Addig legyek szabad, míg a más szabadságát nem korlátozom.
Olyan kicsi a határvonal. Oly vékony.

Bármit teszünk, másra is kihat, s az vissza, magunkra.
Élni és élni hagyni?

*****
Képek Borókától:


 Ólom <--- a könnyű sem könnyű, rakjuk össze
                   

relatív a nehéz, éltető remény ---> Álom







Lassítok: http://habostortaesbox.blogspot.hu/2013/02/a-lol-nezet.html

***

Hiúság, ember a neved


Ebben a csendben sok minden eszembe jut s nagyon érdekesek az álmaim.

Leckék az életről: http://www.youtube.com/watch?v=Ai88MX62veE&feature=player_embedded

Félünk... szeretni,megnyílni.

"Hiúság, kedvencem a bűnök közül..." (Az ördög ügyvédje, Al Pacino, Keanu Reeves)

2013. március 2., szombat

Engedj el

S ahogy gördülünk cseppekben és folyékonyan a tavaszba, úgy öleljük át a változást magunkban is, hisz amikor valóban elengedsz, nem sorsára hagyod a másikat, csak engeded, hogy élje azt, amit már te nem építhetsz, egy -egy téglával nem segíthetsz, s csak fallá kövül az élet.

S a kérdés már nem az, hogy megtettem-e mindent, ami tőlem telt, már rég nem az, hanem hogy meddig tartson és érjen még a figyelem.

2013. március 1., péntek

Sodródni a zárral


... jeges esőben is
a fülig érő nyárral
így volna érdemes


elengedni és élni
mit tartogat a sors
mi csak a tudatalatti,
a finomsó és a bors


tiszta még a  szívem
bár most csak merengő
annyi mindent kaptam
s nem kesergő, de esendő

s annyi mindent meg akartam
még mutatni, megosztani
de a legfontosabbat
talán sosem tudnád elbírni

ne a külsőt, ne a felszínt nézd
se ne homályba menekülj
harsány mérged fáj még
s magamból is kerül

a semmibe, mi valaha
minden s kedves volt
szárnyam tövig ér
s kusza földre ért

kószán tépem álmom
s legszebb virágom
mi most épp földön fut
s nem zörget kaput


hangot tép és kószán
lel rám az álom
magammal akarom
átölelni az egész világot




üzenetként neked,
ki már nem hallhatod
de valahonnan ajtót nyit rád
és kőszéli ablakot

függönyt lebbent majd
bekúszik halkan
s mire vágysz eléred
s ha nyújtózol is érte,

a napot is megkapod,
habár hihetetlen most
csak bízz magadban
s ne törődj azzal,

hogy árvállik fent a hold
mert puha s bársony
gondolatfelhők simítják
szabdalt bolyhait rezgővé


s rezgéseit így adja majd
öntudatlan feléd s felém,
benned éled és belőled fakad
így csöndem ajánlom csak, akad




ne a külsőt nézd, az megtéveszthet
s ítéleted foglya magad leszel:
kőszáli zordon  kószáló hangja
vágyak csupasz martaléka

s mit másnak adsz
vagy tövestől tépsz ki
ugyanúgy varázst vagy vérest
csinál majd belőled is

kuszáló kaszáló közelít lomhán
birtokba vész s nem enged
s mit magad birtokolni vágysz,
az birtokol majd téged


elvárásaidért sosem
békét kapsz cserébe
káoszt és koszt rendel,
egód, mi csak máz lelkeden

hiúság, ember a neved,
megöregedni nem enged
hajszolnád a régit, de feleded,
a pillanatot visszaszerezni

sosem lehet, ha nem ülsz le
sosem állhatsz ki magad és más mellett
akárhogy is tép cafatokra az idő
s ráncokat varázsol sima arcodra

kővé vált szívedre téve újabb
súlyt s agyadba a múlt ragad
s örök vak maradsz, ha
nyitni is csak az ablak marad.

***

Örülök, hogy megtörténtél velem,
általad jobb ember lettem,
a szerelem törékeny, eleven,
s mi nem vigyáztuk, s tettük eléggé.

Repülj kicsim, én maradok,
a szív mondja ki,
mit száj még sumákol,
s mit az elme önvéd a magánytól,

de a szabadságnak
mindig ára van, ha máson
keresztül szárnyal... vagy ha
a kötelék szürkévé s szűkké fon.

Még nem késő tenni, mit szeretnél,
s akkor könnyebben veszed,
fogadod a halál puha léptét,
mi az öregség ráncképében tánclép,

s közben zajos, nyugtalanító tényét,
de boldogan hal(l)hatsz meg,
ritmusod összeáll a végére,
s most végre tényleg élnél.

Hibáim látod, s nem bocsátod
a magadét sem meg nekem,
ez tán utolsó dalom,
de nem bánom, s nem sajnálom.

Békám és békém voltál,
minden percért köszönet,
jó volt kicsit újra,
de nem kérek már többet.

"Behunyom szemem, hogy lássalak"
most milyen mást jelentést kap...
Majd találkozunk.
Talán tudat alatt.

***
A tudatalattinkban megbúvó tudatossá tehető. Amíg ezt nem tesszük, sorsnak hívjuk. (Jung)

Valójában az elengedés azt jelenti:
Kevésbé félsz... bízol magadban.... és jobban szeretsz. Nem fáj, hisz akkor csak elvesztetted, de nem ereszted. Ki tudja mihez is ragaszkodsz s mibe kapaszkodsz igazándiból. S ha csak panaszkodsz, még nem értél meg a változásra, az engedésre s a váltásra.

Magam is elfeledem a bántót,
de néha azt is, ami tanít és ez nem jó!

Ha valakit megszerettem,
sose hal ki belőlem,
lelkem egy pici szegletébe
dugom félre,
 majd dobozban
a lélekpolcra rejtem.

Amiért most mindent leírok,
az csak azért van,
mert elfelejtem ezeket
a rossz érzéseket,

s beleesek újfent...
 tán mert nem bogoztam ki
s fogtam fel rendesen
a mögöttes miértet...

s akkor ennek is oka van...
mint mindennek.
Nélküle nem lennék az, aki lettem.
S vajon én tettem-e hozzá, s neki eleget?

Csak remélhetem,
hogy neki sem volt értelmetlen,
s nem csak lábnyomot,
de nyomot is hagytam benne.

Nem vagyok egyedül,
mellette szoktam meg.
Csinálom amit eddig,
nem gond ez már nekem.

Egy emberért mindent,
egy rossz helyzetért semmit!!
Ocsúdtam, eresztem
engedem, s nem elvesztem!

Nincs mit elveszítenem
csak az illúzióimat
s akár megnyerhetem
a mát, a jelenem.

:-)))

BOCS, hogy hosszú lett,
nézzétek el nekem,
de ez a nap erre szánva,
s másról szól immár a holnap.