2013. január 8., kedd

A-Ω

 A ... (kishalál)

 Azért egy költői kérdés csak kicsúszik belőlem... itt is...
Vajon kinek mi lehet az az érzés, esemény, történés, tett, ami miatt még IDŐBEN, rájöhet arra, hogy (akár nincs hócipő, akár de nagyon is tele) az élet a halál előtt is ajándék, és az sem kizárt, hogy utána? :-))


Korszakalkotó, vagy ádehogy,  aztán mégis meg kell ahhoz halnod, hogy élni tudj?



update: "Drága Barátosom /egyik legrégebbi és a legkedvesebbek közül való/ rákérdezett nálam, mikor, mitől jöhet rá egy ember arra, mennyire értékes, fontos, jelentős az élet még a halál előtt, esetleg még utána is. Azt válaszoltam- s üzenem is mindenkinek-, kell hozzá egy átélt, megélt kis halál, s egy abból való feltámadás! Lehet egy súlyos betegségből felépülés, amikor a kórházi levegő után megcsapja az embert a tavaszi virágillat az utcán, lehet egy fontos kapcsolat szakítását, lelki törését követő feltápászkodás, nagy gyomros utáni magunkhoz térés. A lényeg, hogy számot vetve korábbi életünkkel átértékeljük felfogásunkat, s ösvényt, netán életmódot váltsunk, ízleljünk, mintha először tennénk, csodálkozzunk rá a világra, mintha most születtünk volna, s merjük szeretni, amit ösztöneink azonnal megszeretnek, merjük utálni, amit érzékeink azonnal elutasítanak! Merjük vállalni azt a fura lelket, testet, egyéniséget, amivé lettünk, merjük hagyni azt a nyomot, ami tőlünk ered, és összetéveszthetetlen másokéval!" (Töprengő)

**********************************************
Α-Ω  (kishaláltól a szeretetig)

Hát, nem örültem nagyon, mikor megtudtam, hogy január 7. (Attila nap) a nemzetközi válónap.
De ugye mindenkinek volt, van, lesz (és szükséges és/vagy megérdemel) egy Attilája, és egy : Ó, meg a...

Mert az Attilák már csak ilyen öntörvényűek.

Épp ezért, mindenkinek van, volt, lesz egy. Még ha a neve más is. Hogy miért? A (kis)halálok és a szerelem az egyetlen, ami úgy tanít minket, hogy kimozdít, változásra késztet, jó ösvényre térít... Igen, Coelho is írja... de a legfőbb mester az, ha mi magunk is megéltük... és elfogadtuk... a kishalált... mind az 5 fázisát... és most ennél nehezebbet nem is írhattam volna ide....

Pedig ilyen télben csak egy atilla is jól esne.... Egyelőre hullahó. Marad a bundás kenyér. Jó kis bundát találtam ki (atilla-ruha helyett is jó lesz...)

***********************************************

Ha félünk a haláltól, nem lehet, hogy inkább az élettől félünk?
Vajon igaz-e a szép s mikor lesz széppé a fájó igaz...? 
Belső szabadságunk elérése fizikai korlátot döntöget s határokat tágít?

- ezek a kérdések maradnak visszhangozva bennem, s keresni kezdek... ezért rátalálok...:

Vajon el lehet rontani egy életet?

Vajon az a jó kapcsolat, ami holtomiglan-holtodiglan?

Aki szereti Popper Pétert:

http://www.youtube.com/watch?v=OX6Jo_S2VM0:

************************************************
Ω... (szeretet)

A le nem közölt VERS - Töprengőtől

Ej de kőkeményen szép és szenvedélyes pedig! Mondjuk az utolsó sor tényleg érdekes... az öregedés nem egyszerű dolog, ahogy a halál sem...

Szer- elem... (Szeretet és vágy...)

Vajon titokban minden nő erre vágyik?

S vajon a férfiak többsége tényleg eléggé önző és hiú (saját bevallásuk szerint nem, nők többségének hervadása, szerelemre, ölelésre, odafigyelésre, kedvességre vágyása mégis erről jelez...), s a nő, mint vágyuk tárgya csak, épp elég, s nem kell lesni, szeretni testén kívül vagy azzal együtt lelkét is?

Hmm...

lélek, szerelem...
...
aludj velem,
álmodj nekem,
aludj a karomban
s álmodom titokban.
nekem mindig olyan vagy
amilyennek először megláttalak.

Ez meg romantikus? Nagy ügy. Kell az is! :-))
Mert enélkül 
belül is megöregszünk!


Jöhet a fehér herceg és egye fene, a ló is....



ÖLELEK minden erre tévedőt!

ÜDV a Holdról... :-))
 

2 megjegyzés:

stali írta...

Mindenkinek más a kiváltó ok. És nem mindenki ismeri fel, akkor sem, amikor ott van, előtte.

márti írta...

Ezért is jó lenne összeszedni, mert annyira más, és mégis összefüggésekben, kiváltó okokban annyira egyforma.