2013. január 6., vasárnap

Hajtogatom

... a magamét...


(kép Natitól)

...emlékeztető...
************************************************************
 és egy másik...

Jó volt festeni azon a nyári hétvégén. Az én feladatom volt a kicsiny, nehezen elérhető helyek javítgatása, ecsettel festése. Jó volt csendben festeni. Egyenes vonalakat húzni. Foltozni, gondozni azt a régi falat, ami már annyi titkomat tudja. Megtartani régi értékeit úgy, hogy az új illata is beleszövődjön.
Az én konyhám fehér, de tele láthatatlan, szabadon szárnyaló kolibrivel és könnyű, álmodó pillangókkal, tele színnel: benne a kölykök és Kedves hangja, mozdulatai, bögréi... :-))
Otthonossá válik bennem az időtlenség érzése, s nem nagyon akarózik kimászni ebből a kis sodródásos, cselekvős álomvilágomból. Ugyanis működik. Magam festem a világom/sorsom.

Szeretettel: Szepes Mária és kommentek

3 megjegyzés:

natimama írta...

Olyan szépen tudod megfogalmazni.

Jó itt lenni.

natimama írta...

Ja! És Szepes Máriát pedig NAGGGGYON KÖSZÖNÖM!!!

márti írta...

A szép lélek szépet lát! Hová is lennénk Zsebi-babák és Zsebi-mamák nélkül...

Jó, hogy vagy, hogy itt vagy, hogy jelen vagy!

Sokunknak szüksége van rád!! :-))