2013. január 10., csütörtök

árnyak és szárnyak


Minden relatív és lehetne rosszabb.

Van, mikor bennünk reked a szeretet, úgy érezzük, elveszítettünk valamit, fáj, vágyunk újra rá,  s ha az elengedés szóra gondolunk, már a szó is nehéz, nem hogy megtenni. Pedig elengedni - valakit, valamit -, azt önként tesszük. Mert érezzük, megéljük, aztán megértjük, miért. Ha szeretem, elengedem. Érte és ... értem. Érted?

2013. január 8., kedd

A-Ω

 A ... (kishalál)

 Azért egy költői kérdés csak kicsúszik belőlem... itt is...
Vajon kinek mi lehet az az érzés, esemény, történés, tett, ami miatt még IDŐBEN, rájöhet arra, hogy (akár nincs hócipő, akár de nagyon is tele) az élet a halál előtt is ajándék, és az sem kizárt, hogy utána? :-))


Korszakalkotó, vagy ádehogy,  aztán mégis meg kell ahhoz halnod, hogy élni tudj?

2013. január 6., vasárnap

Hajtogatom

... a magamét...


(kép Natitól)

...emlékeztető...
************************************************************
 és egy másik...

Jó volt festeni azon a nyári hétvégén. Az én feladatom volt a kicsiny, nehezen elérhető helyek javítgatása, ecsettel festése. Jó volt csendben festeni. Egyenes vonalakat húzni. Foltozni, gondozni azt a régi falat, ami már annyi titkomat tudja. Megtartani régi értékeit úgy, hogy az új illata is beleszövődjön.
Az én konyhám fehér, de tele láthatatlan, szabadon szárnyaló kolibrivel és könnyű, álmodó pillangókkal, tele színnel: benne a kölykök és Kedves hangja, mozdulatai, bögréi... :-))
Otthonossá válik bennem az időtlenség érzése, s nem nagyon akarózik kimászni ebből a kis sodródásos, cselekvős álomvilágomból. Ugyanis működik. Magam festem a világom/sorsom.

Szeretettel: Szepes Mária és kommentek

Hull a hó és hózik! :-))

Tudod Malacka, van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem, ezt hívják szeretetnek.

Ha nem ilyen volnál, mind szegényebbek lennénk.

Van úgy, hogy nagyobbnak és borzadályosabbnak látszanak a dolgok, ha egyedül vagyunk és félünk.
Bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb mint sejted és okosabb mint véled.

- Pont jókor jössz, mert ez a nap legjobb része.
- Melyik az a rész?
- Az, amikor te meg én mi leszünk.

- Halló! – mondta Tigris, és olyan nagyon közelről hangzott a hangja, hogy Malacka felugrott volna, ha Micimackó véletlenül nem ül rajta.

Régen nem láttam Zsebibabát, és ha ma se látogatom meg, holnapra még régebben nem láttam lesz.

– Micimackó – mondta Nyuszi szívélyesen –, te tökéletesen hülye vagy.

- Ha mégis eljön az idő, amikor nem leszünk együtt, akkor nagyon fontos, hogy megjegyezz valamit!
- Mi az a fontos megjegyeznivaló?
- Hogy bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb vagy, mint sejted és okosabb, mint véled. De a legfontosabb az, hogy ha el kell válnunk, én akkor is mindig veled leszek… veled leszek.

:-))

Tudod Malacka, van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem, ezt hívják szeretetnek.


2013. január 5., szombat

cip-cipelő-cipellőink ...

Ő: - Mindannyian azt kapjuk alapfeladatnak: a magunk életében élni, az már csak a bónusz, ha sikerül másnak is segíteni.

Én: - Valahol azt olvastam, és nem tartom nagyon gáznak a dolgot, hogy van, akinek olyat kell megtanulnia pl: hogy türelem. Ez az életfeladata. Vagyis nem minden eset arról szól, hogy ívet vagy pályát válasszuk és fussunk, csak arról, hogy embernek maradjunk.

- Mert nem is gáz, hiszen a saját életünket kell megélnünk és kevesek a nagy dolgokra hivatottak.

- De hát hányan élik másét!

- Ők menjenek színésznek, vagy amire születtek, a földi halandó éljen, míg élhet.

- Ők színészek, úgy, hogy nem is tudják. Más cipőjében vannak, s a sajátjukat fel nem vennék.


- Ez a mondatod ragyogó összefoglalója annak, miért is nem tudunk/tudnak sokan megbirkózni az életükkel.
Szegények, és sosem lesznek elégedettek, mert vagy szorít, vagy lötyög, de nem passzol sehogyse, márpedig a cipő az a ruhadarab, aminek bizony passzolnia kell, ...érdemes.

- Még használtan sem veszünk, ezt a volt "uram"-tól tanultam, hálás is vagyok ezért...
Nem akarom a múlt szekerét magam előtt tolni. Rágcsálni nem árt, de egy ideig, aztán döntenünk kell, lenyeljük vagy kiköpjük. Szeretnék a múltamtól megszabadulni.

- Ne akard, szükséged volt minden percére.

- Tudom, akkor most nem lennék az és ott, aki vagyok. Az árnyék és az árnyak más jelentést kapnak. Szeretném, ha más is valahogy meg tudná tenni, hogy érezné, fontos dolog a múlt, de nem engedhetjük a nyakunkon ülni.

- Ez azonban jogos.



Hát akkor tegyük meg azt, amit itt és most tudunk. Aztán majd meglátjuk, mi a sorsunk.

Köszönöm.
:-))

Tépem a szám

Ünnep után 2. rész

Alcím:
Hátország, hát ország ez?...

Hosszú... kinek nincs rá 5 perce, meg még 5, átgondolni, az ne most kezdjen neki... 

Csiszolatlan gyémántok vagyunk, néha kavicsok más szemében, de ha a magunkéban is azok vagyunk, végünk.

... és egy kérdés: Te szereted magad?  


Ráhangolódás... 



2013. január 3., csütörtök

no akkor új év

- némi fáziskéséssel...

Végre megtudtam véletlenül a nagy titkot: ne cseszegessem... na jó kérem, de ő cseszegethet? :-)
Tegnap piros pont járt. Kibírtam.

Azt hiszem, jól elfelejtettem újévi fogadalmat tenni.

Talán mert nem volt éppen mit?
Dehogynem. :

Ne cseszegessem. Ha lehet.
 /Mert azért engem elviselni se egyszerű. :-))... és nem, célom: nem felnőni. :-)/

2013. január 2., szerda

Cirkusz az egész világ

"-TE vagy a baja. (A jobbiknak)
- Ja, azt tudom, persze. Nézd, nekem fogalmam sincs, hogy jött össze a Nemzetiben ilyen szerencsésen ennyi minden. Mert nemcsak a melóról van szó, nemcsak a hozzáállásról, nemcsak az akaratról, nemcsak a közösségről, hanen mindezek egymásra épüléséről. Hogy minden és mindenki egymást erősítette, még a hibáinkból is tanultunk, azok is előrevittek. Persze a társulat a legfontosabb. Hogy az öregek jól fogadták a fiatalokat.
...
Mondhatnék mindent, de a lényeg az, hogy nem vagyok megvehető. És nem azért nem, mert én vagyok a morál bajnoka, henem mert mindenkinél fontosabb a számomra, hogy jó előadás, jó színház legyen. Mindennél, pénznél, elismerésnél, hírnévnél, elismerésnéél, de még a sikernél is fontosabb, hogy igenis csapjunk a lecsóba.
Nem kussolni, nem megalkudni. Ezért mindenkit széjjelhajtok - magamat is. Tudod, mi van most? Fájdalom és tehetetlenség. És csalódottság. Tudod miben? A hazában, abban. Hogy tényleg nem számít a teljesítmény?... 
Amikor a balhék voltak, tudtam tartani magam. De ha most azt mondja egy néző, hogy köszöni a színházat, hát folynak a könnyeim. Ennél többre én nem voltam képes. És ennyire is csak azért, mert fantasztikus emberekkel dolgozhattam együtt. Képtelenség, hogy ez most mind nem számít." 

(Alföldi Róbert, Magyar Narancs interjú, 2012.12.19.)

Szomorú.

"Aki benne van a politikában, az nemcsak a helyzetet nem látja, de önmagát sem." (Móra Ferenc) 

Milyen igaz.

Ha szörnyek ellen kell kezdened, vigyázz, könnyen szörny leszel magad is.

*****************************************************************

adalék, kiegészítés:

 Tegnap este csoda történt a Nemzeti Színházban. Az Angyalok Amerikában előadás végén állva tapsolt és könnyezett az egész színház, a zsöllye, a karzat, a páholyok, és könnyeztek a színészek, és könnyezett Alföldi is, mert ép ésszel felfoghatatlan, hogy miért kell tönkretenni valamit, ami működik, amit szeretnek, amit néznek, ami nyereséges, ami szerethető, ami izgalmas, ami él. 

A kormány, és lehet, hogy a politikusok úgy általában sem értik, hogy attól, hogy valamit megtehetnek, még nem muszáj megtenniük. Nem kell tönkretenni értékeket egy másikért. Azt sem sikerült felfogniuk, hogy az a több mint százezer ember aki a Nemzetibe jár, nem egy homogén massza, hanem - ahogy a Nemzeti vendégkönyvéből is kiolvasható- akadnak köztük bőven jobboldaliak is, akik tegnap szintén nem a kormánynak tapsoltak állva, könnyezve, hanem Alföldi Róbert színházának.


Annak a színháznak, aminek a János vitézéről a Magyar Nemzet közölt pozitív kritikát annak idején, miközben a szélsőjobb ócsárolta azt. Annak a színháznak, ahol minden világi politikai machináció ellenére jobb- és baloldali emberek együtt dolgoznak a közös célért, az előadásokért. Adott esetben pedig ki is állnak az ezeket és Alföldi Róbertet érő méltatlan támadások ellen, ahogyan azt Blaskó Péter is tette Az ember tragédiája kapcsán. Annak a színháznak, amivel kapcsolatban Kerényi Imre gratulált Alföldinek a szakmai bizottság meghallgatása előtt. És annak az Alföldi Róbertnek szólt az álló taps, aki mellett nemrégen Szörényi Levente és Gáspárik Attila, egy határon túli színházigazgató is kiállt. És ezt most elveszik tőlünk. Egyetlen tollvonással.


 http://alfoldiujra.blog.hu/2012/12/20/allo_taps_siro_szineszek_a_nemzetiben