2012. december 27., csütörtök

Ünnep után ...



... dermesztő néhány hely. Üres és közönyös, fáradt és unott, nyafogós vagy érzelgős, panaszkodó vagy fikázó, ostoba vagy sötét, hőbörgő vagy dühös, mintha ... mintha meg sem érintette volna őket valami, az a valami, ami nem a kézzel fogható, de mégis ajándék.


Jó volt az ünnepek hangjában, gyertyafényében, csendjében pár napig élni. Jó úgy élni, hogy előtte is karácsony van. És utána is. A szívekben. Örülök, hogy vagytok TI nekem.

Igen, ez az ünnep a szegények számára nem ünnep - mondják.
Kilopják a pénzt a zsebünkből!
Megvezetnek!
Elárulnak!

Hagyjuk? Hagyjuk. Egy ideig...  Hőbörgünk? Feleslegesen. Értelmetlenül. Valami más kell... !


Szomorú lettem. Mintha hátrafelé mennénk. Mit mennénk, rohannánk! Szaltóznánk!





Baj van? Igen, baj van. Szegénység van. Sötét van. Horkolunk. Panaszkodunk. Nem segítünk. A valóban szegények csendben vannak. Adnak.
Baj van? Igen, baj van, amikor öregektől csalják ki a pénzt, csapatosan, erőszakkal.
Baj van? Igen, baj van. A szeretetlenség, a panaszkodás és hőbörgés országa lettünk.


Más országban is baj van. De én a magam országában és a magam családjában vagyok hivatott. Magamba fogadhatom a világ zaját, disszonanciáját, ha a harmóniát magamban felfedezem, a káoszt felfedezem, kiismerem és rendezgetem! A világot nem lehet megmenteni! Nem lehet mindenkit segíteni! Elég lenne, ha magamon segítenék, és a körülöttem állóknak. Azzal, ami nekik szükséges. Ha mindenki csak ennyit tenne, már előrébb lennénk. Belőlünk áll az ország. 


Mert véleményt azt tudunk mondani! Az megy. Nekem se rest, bár legalább a jó szándék vezet, s nem célom sem ideákat, sem politikai eszméket, sem hiteket, vallásokat cafatokra tépni. A hiedelmeket meg amúgy sem lehet.

Hogy mikor komolytalan egy személyes, fórum elé tárt vélemény? Ha pont olyan, mint ami ellen küzd: más véleményt el nem fogadó, ellentmondást nem tűrő és kinyilatkoztató. Elveszik a jószándékú MONDANIvaló. Ezen a stíluson csak ronthat, ha indulatos, lenéző, haragos, kirohanó, igazság-tukmáló. Egyforma lesz azzal, ami ellen küzd.
Egyik sem jobb a Deákné vásznánál.

Szeretni nem nagy kunszt a barátodat. De a köz/ellenséged szavaiban, tettében is meglátni azt, amiből lehet merítkezni, kudarcainkból tanulni, lépni merni, akarni, az már döfi! Muszáj észrevenni, hogy az egyéni sorsok alakítják az ország sorsát! Hogy a harsány állandó kirohanók többsége mind sebes, sértett, rátarti, becsvágyó ember! A saját emberi sorsukat sem látják! Hogy miért kerültek oda, ahova lelküket vesztve csak élnek, bele a szeretetlen szürkeségbe, és nem vágyuk, hogy jussanak tovább! Egy bocsánat szó, egy valóban sajnálom nem csúszik ki a szájukon! Meg nem becsülnék, ami van! A hiúság vására ez itt, tessék csak, tessék!


A szeretetről fogalmuk sincs. Vagy sosem kaptak, vagy épp most vesztették el. Önhibájukból, vagy épp máséból. Könnyű az országra kenni. MI vagyunk az ország!!!!


Lázadunk, miközben futunk a pénz után, mert 2 pénz kevés, három kell, a gyerek is kicsi, és a közös tűznél a kondérnál állóknak 2000 pénznél is több kell, mert van miből, a konc meg hátradobva is sok még...! Nálunk hitel hitel hátán, mert ugye előre menekülünk! Még egy lépést előre. Az ország a szakadék szélén áll. Jó hülyék vagyunk. Ebből ugyan nem lábalunk ki, örvénybe jutunk. A saját hiúságunk pénz-, siker- vagy épp hitelörvényébe. Attól függ a kondértól milyen messze állunk. Fázunk-e vagy kényeztet-e  már a jó meleg.

LÓvé: lóvá tesz. LOVE kéne, több... több...

Love? Szeretet? Hülye vagy? Az gyengeség! Eltaposnak! Megaláznak! Szeretet? Miért? Ha nem vagyok szép, gazdag, nem jutok előrébb! Több kell! Hatalom! Siker! Hírnév! Ravaszság! Ügyeskedés! Kiskapuk! - mondják...

Szeretet? Még az egyház is becsap! Még az emberek is hazudnak! Még a politikusaink is kiforgatnak és a média is megvezet! - halljuk...

Így van. De legalább tudjuk. Fél siker. Ugyanis láttam már JÓ és nyitott papot. Igaz szívű politikust. Fehér holló.Van jó média, mert tele jó, nyitott, tenni akaró, megoldásra törekvő emberrel. VAN!

Szeretet! Hova tűnt? Mi vitte el? Nem is volt? Csak hogy a szomszéd irigykedjen, arra jó a karácsony?

Visszaélnek a szeretet szóval. Embereket fosztanak ki, vezetnek meg a szeretet nevében. Már nincs meg az igazi értelme, 2 nap alatt elszáll, amik az ünnepek alatt beletornyozhatták magunkat a szívünkbe!

Kemény a vágás, 27-e reggele van. Durva az ellentét, ahogy visszajutunk az Édenből az Életbe.

Pedig


a szeretet független

vallástól, hittől, egyháztól, a SZERETET mindenhol megtalálható. Bármiben, és bárkiben, bárhol, de főleg magadban! Higgy önmagadban, akár Istenben is, akár légy hitetlen, (bár ne hiteltelen!), netán szkeptikus vagy ateista ...

minden ember titkos vágya... a lélek éltető ereje! Maga a csoda. Bennünk. Körülöttünk. Mindenhol.


És valahogy azt érzem, most nem sok juthatott ebből azoknak, akik haragjukat rögtön az ünnepek után nyilvánossá teszik.


A harag mérgez. Önmagunk nehezéke. Nem érzi úgy a másik, csak a magad terhe.  Hogy hogyan és kinek adjuk ki, fontos.
Magunkban tartani sem megoldás, ugyanúgy nem, mint a tüntetés, kiabálás, harsányság és az irónia és annak válfajai...!
Stresszoldásnak:
Szedjél hangyát például. Vagy tépkedj újságpapírt. Menj biciklizni a hóban. Ordíts, de az erdőben! Netán szeresd meg a kedvesed. Szerezz kedvest. Szerezd meg önmagad. Szeresd önmagad. Ne mérgezd.


Ravasz vagy épp harsány ÉRDEK. Adni vágyó és elfogadó SZER-ETET.

Kívánom, hogy mindenki fedezze fel a kettő közt a különbséget. Kívánom, hogy ez utóbbi érintse meg és jusson belőle. Kívánom, hogy lelje meg önmagában a békéjét. Engedje el, ami bántja és/de őrizze, ami tanítja.


Mert akkor már nem lesz áldozat, birka, mutyi, sunyi, kivagyok-kiskirály.



Azt mondják, nemcsak az embernek, de egy népnek is  sorsa van.

87. kötelező közhely: Hát akkor előbb tegyük meg, ami tőlünk telik. Aztán meglátjuk, mi a sorsunk.
és
88. kötelező közhely: Ne annak adj, aki hangosan panaszkodik, annak adj, aki csendben van.

Tudod mit? Nekem mindegy. Csak néha adj. Csak úgy. Néha meg célzottan. Jó szót, jó tettet, kis pénzt. Lehet, az másnak egy vagyon.

Ünnep után is. Jól érzed magad tőle.

A bejegyzés apropója egy családi esemény ... összes tanács:
Tedd félre büszkeséged és hívd fel, keresd fel apádat, ...,  nehogy még egyszer idegeneket engedjen be és fosszák ki. .... Egyedül van, magányos, idős és jóhiszemű. .... Nem hallgat rád? Nem baj. Te szóltál. Figyeltél. Rá. ... Még egyszer. ... Még ezerszer.

Brrr.. Fojtón folyik? Na hagyjuk... Hagyjál lógva..


Álom, álom, édes álom.... :-)))))))



Nincsenek megjegyzések: