2012. december 8., szombat

ball clock - hull a pelyhes





Egészkor nézzétek, akkor aztán hullanak a (hó)golyók!


A hópelyhek is fraktálok! Szeretem ezt az időt. :-))

Idő / Szeretet / Dimenziók

Hogyan jutok el a fraktálokból (töredezett, apró, kicsiny rész) a töredezettség-mentesítésig, egy elsőre nagyon is másnak tűnő dimenzióba... akinek van ideje, kedve... olvassa el. Fogalmam sincs, mi vezette a kezem. Még egyszer le sem tudnám talán ugyanúgy  írni. Bár, így vagyok a többi posztommal is... :-)) Ki érti ezt...? :-)

Maths in Nature
1985 körül találkoztam először velük: a fraktálokkal. A számítástechnika birodalmában.

Aztán közben szeretágazott szerteágazott az út, máshonnan is megtaláltam őket. Vagy ők találtak meg engem.


Hogy mik is a fraktálok? Jó kérdés...


Fraktálok: önhasonló alakzatokból álló, végtelenségig nagyítható, kicsinyíthető, részletgazdag, információteljes alakzat, vagyis minden egyes kicsinyített rész pontos mása az eredetinek..., megtalálhatók az emberi agyban, a véráramban, a felhőkben, levelekben, hópelyhekben, emberben, természetben, univerzumban... a számítástechnikában is használt tömörítési eljárás... ha láttál holografikus képeket, amiket elfelezve is Ugyanazt, az eredetit látod kisebben..., vagy macisajtos dobozt, amin a maci a kezében tart egy macisdobozt, amin egy maci kezében tart egy macisdobozt, amin... vagy a nagyanyó szárnyastükre, ahol a szárnyakat becsukva egyre kisebb tükörképeket látunk..., ha spirálokban látjuk, és kisebbedés megfelelő arányú a Fibonacci spirál is bejöhet a képbe vagy az aranymetszés...a harmónia és a rend a káoszban... :-)))

A fraktálokat nem véletlenül nevezik Isten ujjlenyomatának. A természet és a tudomány határmezsgyéjén járva, az istenit találva az emberben, s az emberit a "mágiá"ban. Ahogy Clarke 3. megfogalmazása említi: a modern technika olyan, mint a mágia. És ezt sok tudós is így tartja, sőt. Egyre inkább magunk, egyszerű emberek is látjuk. Maga a másik ember is egy mekkora misztérium és rejtély lehet, ha tényleg fontos számunkra! Nem hisszük, nem értjük s mégis...

A.C. Clarke (tudományos fokozatokat szerzett matematikából, fizikából, sci-fi író, az űrkutatás egyik úttörője) tanulmánya alapján készült egy film vele és más tudósokkal, címe: A végtelen színei (The colours of infinity), a fraktálokról, az ember és az univerzum kölcsönös titkairól szól !emberi nyelven!, abból is az egyik leghíresebb fraktálról, a Mandelbrot-halmazról, s mikor a Natgeo televízió leadta, sokáig kutattam a neten utána. Angol nyelven elérhető a youtube-on, magyarul pedig egy már rég megszűnt oldalról letölthettem. Mint kiderült, Clarke ugyanúgy tolószékbe kényszerült, mint Stephen Hawking, aki korunk legzseniálisabb élő agya, az egész univerzumot leíró egyenletet kutatja, s Az idő rövid története már lassan jól ismert tudományos munka a könyvespolcokon. (Maga az időutazás csak a második vagy sokadik kiadásban szerepelt, pedig ez a legérdekesebb, a netre egyszer begépeltem az egészet, mert nem találtam... , s annyira lenyűgözött.)

A negyedik dimenzió amúgy is érdekes fogalom... . A matematikában bizonyított, hogy létezik "n" dimenzió. Ebben ugyanúgy létezhet Isten és/vagy Idegenek, ne röhögj! Naná, hogy mikor valami a dimenziókkal vagy épp a párhuzamos univerzumokkal, multiverzumokkal foglalkozik, a világ megértésére, s azon belül önmaga megértésére törekszik. Saját verzióm alapja az ember, mi kicsiny mása az univerzumnak. Fraktálok is közös pont lehet. Bennünk ugyanúgy létezik, mint a földi természetben, (de akár az emberi természetben, szellemi-lelki lényben, s nemcsak az agyunkban, vérünkben fizikailag, hanem átvitt értelemben is...) mint az világ univerzumában. A fraktálok, végtelenül kicsinyíthető, s mégis önhasonló részecskék, mik Isten ujjlenyomata lehet bennünk, s világban, a káoszban a rend. Ja ezt már írtam, nem baj. Innen ezer felé vezet az út, s csak elmerülsz a sok érdekességben a világ titkairól s ha nem rettensz meg, nem is érted... Olyan nincs, hogy mindent megértesz belőle, hisz az apró betűs részek, a kitételek, a lábjegyzetek csak a paradoxon voltát mutatja s kéri lásd, ami van az nincs, ami nincs, az van. Amit elengedsz, tied, amit hajszolsz, elillan. :-)))

Tiszteletem jeléül és önkéntelen is, erre fordult el utam, szeretett apám felé, aki a matematika-tudományok doktora volt, és az általa is megszeretett matematika felé, a szeretett természet és a szeretett tudomány felé. Apám végtelen szeretetével a szívében Isten felé nyitott utat, de nyitott volt minden különlegességre és semmit sem vetett el, míg körbe nem járta, kitartóan. Most jöttem rá, hogy ezt a szenvedélyt, tőle örököltem. A célt már magam fogalmaztam: nyitni az emberek felé. és ezzel nyitsz a világ felé.
Az én célom ugyanis MÁS!  
Arra jöttem rá, hogy mindig is belém volt ez kódolva: nem hagyható figyelmen kívül a világ igazi arcának, az igazság természetének, Isten lényének megtalálásához maga az EMBER. Nem hagyható ki a komolyabb kutatásokhoz a mélylélektan és a tudatalatti rejtelmei, a gondolatokkal vezérelt élet s gépek. Ezt segíti, alátámasztja, s emiatt nem kihagyható: önmagad egészséges értékelése, időszakos vizsgálata, s kapukat nyithat másokban való keresése, mások mozgatórugóinak megértése, elfogadása, ha a mi életünkre ez igenis ráhatással van. Mert mondjuk a felmenőnk.. :-).

Mert eljön az a pillanat, amikor magadba tudod fogadni a világot. Mikor "megszereted", elfogadod azt, minden mocskával, hisz kiismerted, felismerted minden összefügg s mindennek szerepe van, a véletlenek játékának tűnő történéseknek is. Eljön mindenkinél az a perc, mikor rátalál a saját istene, forrása,  mikor megérzi, hogy VAN valami, ami minden történésével Értem él, Értünk (szeretteim) szól, még ebben a fordított, nem normális, káosz-világban is. (Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy az ember mit követett el Isten nevében, s várjuk, hogy Isten hozza rendbe azt, amit mi emberek elszúrtunk. Ahogy Babits mondja, nem Isten büntet minket, hanem mi emberek hagytuk ott a békés szeretetvilágot, s az EMBER bünteti az embert..)

Ne veszítsük el az eredeti fonalat, habár szerteágazó, mint minden, és mégis ugyanoda ér, ahonnan elindul.


Belső zarándokutunk része lehet ez méltán, felfedezni egy hópehelyben az univerzumot, a forrást, az embert, önmagad, kik és miért, mi okból és mivégre vagyunk itt a világon, részeként valami különleges erőnek és teljességnek akár. Kalandokkal és elágazásokkal, melyekben A.C. Clarke: Az Űrodüsszea írójától eljuthatunk a csodálatos tudományon,  filozófián, metafizikán, a kvantumvalóságba, az igaziba talán, a Végtelen valóságába, a negyedik dimenzióba, ami nem is csak a tudományos berkekben igazolni látszódó Tér-Idő, hanem a nyitott elmével emberileg isteni és istenien emberi, optimistán ember- és világhívő, valahol talán mindenki Istene is, láthatatlan erő, bennünk és körülöttünk, mindent áthatóan, s talán ez az időtlen Szeretet. Ez minden ideában, eszmében közös pont! Mindegy, milyen néven is nevezzük, csak érezzük meg! Érintse meg lelkünk! Isteni érzés embernek lenni! Paradicsomi! :-))

Eljutunk a tudomány kvantumvalóságából a való illúziókba és az álmok valóságába, ami bizony egymásba csúsztatható és nem is áll olyan messze egymástól ha az ember jóban van önmagával: eljutunk az emberek által oly csodálatosan megírt, megélt, átérzett, megértett versekig, novellákig, az irodalomig, a lélek kertjéig!

Hát nem csodálatos a világ? Hány olyan embert látok, kik nem utálják, hanem építik, elfogadják, önmagukkal együtt! Jó ez így végre. Olyan szellemi társakkal lépek tovább, mint Pilinszky, József Attila, Szabó Lőrinc és még sok zarándok. Veletek.
Hisz meztelenül halunk meg, s csak lélekkincseinket vihetjük magunkkal a másik útra.

Hisz ha szeretünk, megáll az Idő! Szeretni és szeretve lenni időtlen és jó :-)) A földi élet rövid. Adj esélyt a lelkednek. Minden pillanatból a jót megragadni. Türelemmel és idővel sikerül... :-) Ez ám a fordított, a paradoxon! Továbbra sem akarok szürke és hosszú életet. ÉLNI akarok, érezni, adni, nevetni, hasznosnak lenni, figyelni arra, akinek én kellek, s arra, aki nekem kell. Akármeddig élek is. És akkor holnap jó nap lesz a halálra, ha eljön. És ezt nem negatívan mondtam ... :-)) 


Végezetül álljon itt egy történet, Töprengő barátomtól: http://papaitsimon.hu/2012/11/19/174/

Hull a pelyhes...!


És most megyek főzni, mert a családom kitagad! :-))))))))))))))



5 megjegyzés:

Töprengő írta...

Hűűűű, te kis huncut! Megnyitottad a kaput! Nem volt még korai? Majd elválik. Köszönöm, hogy fáradoztál a kért címekkel! Ölellek!

palomanegra írta...

Én is szeretem a fraktálokat, egyszerűen szép valamennyi, és nekem elég ennyi:)

márti írta...

Ezért ragadott meg engem is, de jó! :-))

palomanegra írta...

Márti, tőled hallottam először a fraktál elnevezést, addig én csak egy (pl) szép jégvirágot láttam:)

márti írta...

Piszmogi-Gabi pedig a spidronokra hívta fel anno figyelmem, hú de szépek azok is!