2012. december 7., péntek

Elfogyó magány




(Natitól!) :-))
Vigyázat, verselek!
:-))



"Kósza álmaim éjszakánként ............................. édes álmaim nappalonként
pár aszott kóborló árnyék .......................... akár pár fényes gyönyörű tajték
s mi utánuk párnámon marad, ...................... s mi utánuk szívemben  marad,
csupán tikkadt fadarab. .................................... nem csupán kósza emlék.
Egyhangú ütem mit cipel a szél ............................ édes ütem mit hord a szél
tépázott varjú szól, kárál, beszél ...................... kedves rigó szól, nem beszél
 mialatt arcomon töppedt ősz pereg .............. mialatt arcomon mosolyránc lebeg
bajszom tereli pergő könnyemet. ..................... lelkem tereli pergő versemet
Múltam feledném, jelenem kongó ......................múltam, jelenem szeretném
jövőm visszhangzó tompa harangszó .................................  jövőm sodródó
rettegek, bár meg se élném..................................… nem rettegek, élném…
de gyáva a kezem, s nincs egy érmém ..........nem gyáva a kezem, s lelek érmét
mit felhajíthatnék
lássam, mit hoz a vég." ................................................ majd álmodnék
(Tűzmadár) .....................................................................(junik :-))
*
*
*

************************************************

Lelkem hamvaiban apró gyöngyök izzanak
megállt bennük az idő és égik a múltat
gyöngyeim szenesek, könnyeim peregnek
fáj, ami elmúlt és fáj, ami nem lehet

örök magány már lelkem
hamvaiból könnyű lepke lebben
megégett gyöngyökkel szárnyán
csillagok felé veszi útját

könnyei fátyolán át utazik
s éled emlékek hátán
örök ragyogó magányát
álmokra cserélve járja útját

2009

Régi verseim, megtaláltam! Eszembe jutott, akkor milyen is volt az életem. Egy soha el nem múló, szomorú gödör. Ha akkor bepillanthattam volna a mostani, pár évvel későbbi énembe, valószínű visszariadtam volna, vagy csak hitetlenül szemlélném magam. Látnám, hogy ugyanúgy egyedül vagyok s mégsem.Ugyanazok a barátaim és mégis más minden. Szinte minden lényeges körülmény ugyanaz és mégsem vagyok ugyanaz. Pedig ugyanúgy érzek, látok. De valami mégis más lett. Megtanultam egyedül lenni. Megtanultam, kiért, meddig, mennyi felelősséggel tartozom. Igen, azt is tanulni kell. Ugyanúgy vannak gödreim, de már tudom, az ásóm amivel leástam, lépcsőt is ás.:-))


csillagok vagyunk
és születünk újra
hogy mit látunk szépnek
erről szól a fáma...


:-))

********************************************************

Mikor kicsi voltam, apukám este sokszor készített katonákat. Mestere volt ennek, soha nem maradt semmiből felesleg, mindenből jutott pontosan a kenyérkatonákra. Mindent először felébe, aztán újból felébe, aztán újból felébe vágott. Kenyeret, sonkát, szalonnát, hagymát...
Mintha csak most lenne.
*************
Apám hangja

Itt vagyok... Nem haltam meg.

Csak figyeld a szél hangját, hogy susog,
csak halld meg a folyó zaját, hogy zubog,
kelő nap, ahogy felragyog,
éji csillag, fénye meginog,
apró érintések, mosolyok,
mindben ott vagyok!

Megragad-e, füledbe jut-e:
kavics éles koppanása,
madár nyári kurjantása,
kutya harsány csaholása,
repülőgép suhogása,
lepkeszárnyak halkulása,
kismacska karmolása,
mindben ott vagyok,

ez a levél is én vagyok!

Sodródsz velem,
ne sírj értem,
hangom veled,
boldog vagyok!

2011.

2 megjegyzés:

stali írta...

Nem ugrottam el. (Mellesleg: nem fájt!)
Ölellek!

márti írta...

:-)))))))))) Jippi! ppppp ppppp