2012. december 31., hétfő

Jelek

Velem számtalanszor előfordult már,... hogy olyan jeleket kapok, amik egyértelműek, merre is tovább, ha épp kétségeim vannak. (Néha külön is kívánom...)

Például egy régi ismerősbe futok és egy mondata megragad, és már tudom is, mit kell tennem.

Vagy egy újságcikk, benne egy pontosan olyan képpel, ami előremozdít.

Vagy például egy illat is felhoz régi emlékeket és a szívem máris tudja, mit akar az agyam súgni.

Vagy egy könyv, ami épp ott nyílik ki, ahol nekem való mondatok vannak.

De a legérdekesebb a Dr. House epizódjai voltak. Mindig pont olyanokba bukkantam, amik pontosan mutatták, miben is vagyok...

:-))

De legyen az akár egy munkainterjú. Na arról aztán tudnék mesélni, hogyan kaptam meg állásokat vagy hogyan kaptam sorozatosan a pofon-jeleket, hogy hé, menj már innen, tönkremész!! :-))

A test ösztönei és a lélek megérzései csodálatosak, pláne ha összhangban vannak és együttműködik a szív és a józan ész!


Mindenkinek azt kívánom, hogy lelje meg a saját lelkében a dallamot, a táncot, a szépet, a csodát.
Kívánom, hogy munkában, szerelemben mindenki találja meg önmagát, a másik építését is megcélozva ezen felül.

Kívánom, hogy észrevegyétek a jeleket, mik úton tartanak, megerősítenek, visszaigazolnak, vagy új irányba indítanak.

Kapcsoljatok ki, igyatok, egyetek, érezzétek jól magatokat, szeressetek, szeressétek meg a munkátokat, ha egy kicsit bele is fáradtatok, szeressétek meg a párotok, lélekben akár, adjatok neki, adjatok, és adjatok, és a másik szeme jelezze, hogy jól tettétek. Gömbbé váltok.

A szeretet összetör. Kisebbre, tömörebbre, simábbra, szebbre, finomabbra.
.
Kerekebbre.

BUÉK!


2012. december 28., péntek

Number one leves

Ma a lencse a téma. Ki, hogyan, miért úgy, miért ne úgy, csepp mustárral, á, dehogy, ecettel, á, nem, lisztszórással, á dehogy, csak tejföllel..., á, habarni és rántani, á... tuti mind jó! De...

Én meg sima egytálételben gondolkozom. De persze lehet két tál is. Sőt.Két egytál. Vagy egy kéttál.

1. terv: székelykáposzta
2. terv: lencsefőzelék

3. terv:  1. + 2. ... A napokban kipróbálom a két egytál ételt egy tálban. Egy lábosban. Kezem-lábam, lelkem, paradicsomom, savam-borsom benne lesz. Na meg az anyag, rendesen fűszerezve!

2 in1 leves, No.1. - káposztás lencse, (a la gulyás):
.
Hozzávalók 4-3 és fél-5 főre:
arasznyi darab füstölt paprikás kolbász vagy füstölt husi, vagy pörköltalapon kockákra vágott comb, lapocka - kb. 74,514 dkg
1 fej hagyma- hmm... inkább 2, na jó 3 - mit veszthetünk...!
fél kg savanyú káposzta - á, legyen egy kiló, nem kinyomva, és a levével!
2 marék lencse - csak az íze kedvéért akár 3-4 is, és persze maroktól is függ...
.
Fűszerek: szokásos, ízlés szerint, babér, kömény, só, bors, bármi, mindent bele... maradék virsli (de a végén csak), a, inkább ne... hűtőben/spájzban/gyerek szobájában  talált további száraz és fonnyadt kolbász ...
a tálaláshoz farmföl, vagy natúr joghurt, kefír, TEJFÖL, mustár, ecet, friss kenyér, jókedv, fehérbor, szóda, kártya, zene.
.
Elkészítés: pörkölt alap, husi fonnyaszt, vagy nem fonnyaszt csak megfuttat, mert füstölt-főtt, majd minden bele: káposzta, leve, lencse, fűszerezve, majd vízzel színig töltve, szeretgetve, kóstolgatva, lefedve, dudorászva, gyöngyözve... . Kb. 1 óra.  Na jó, míg elolvaslak titeket és megírok egy-két posztot. Úgyhogy plusz egy fél. Lessük, kóstoljuk, szeressük. Magunkat is. A másikat is!

Hát akkor mentem. Sóért. Az valahogy elfogyott. Borsot meg már nem török. Törött az már, más orra alá már minek.... :-) Falra hányt bors, ó!

Number one! - Mindent bele!

Borral főzök. Néha az ételbe is teszek. :-)

:-))))))))))

2012. december 18., kedd

Titkos doboz

Nyílik az ajtó, a hűvös eső bekísér egy rég látott embert. Lekerül a kabát, keresi a székét, de az már foglalt, így hát kimegy. Rágyújt, hogy legyen ok. Csak úgy egyedül. Ritkán látom már, jóban voltunk.

Régebben ez a  lány az asztal mögött ült, a sarokban. Közvetlen, kellemes, nyitott szívű ember volt. Hosszú haja engedelmesen göndörödött vállára, ruhája egyszerű, s szelíd mosoly játszott az arcával. Firkált. Sokszor firkált, mindig ugyanazt. Házat, tetővel. Szépen kanyarodtak a cserépnek gondolt vonalak a tetőn, keze füstöt kavart a kéménybe, a sarokba gubbasztó felhő gömbölyült, alulról kibújó nappal és a madarak se maradtak le, igaz, csak egy hullámvonallal, az égről. Egy pszaki is megdicsérné a fáit!

2012. december 17., hétfő

Ellentétek


Vajon a bizonytalanság bizonyossága mikor lesz nyertes?
Vajon a halál az élet előtt mikor lesz édes?
Vajon tényleg fontos-e tudni, hogy van-e a halál után élet?
Csak akkor tudjuk meg a választ, mikor már nem ez érdekes.

Vajon az alázat mitől lesz harcos s az elfogadás mikor csap be?
Mitől függ, mi a hazug, s mi a rossz? Mitől függ, hogy élek?
Mitől függök s mennyire? Nyugtomban is vérzek, érted-e?
Kalapomban hordom álmom? Akkor kabátom is lélek.

S vajon mikor vagy szelíd vad és mikor vad áldozat, bátran gyenge?
Mikor azt mondom, ennyi nem elég, mert ennél többet érdemlek?
Mikor azt mondom ennyi elég, másnak vagy magamnak elég-e?
Vagy csak halkan utazom e hangos világban és gyilkos hősként elégek.

Semmi nem volt kár egy percért, s láthatóvá vált a lélek,
Állóhullám lettem, mikor idegen lett lényed,
Már nem látom szemedben holnapom, s nem is kértem,
Holdam lettél napom, égből érve földig, örökké égben égek!

S bár időnk véges, a szeretet mégis időtlen.
Poklodat tükrözve küldesz engem mennybe,
Izzó tenyered küld hűvös üzenetet, ez kell nekem,
Ez visz és hajt előre, s engedem: ellentétek.

Egyszer el kell mennem hazulról, hogy hazaérhessek,
Hogy feloldódhassak, szét kell szakadnom benned,
A választ keresed, de más szemében leled,
De az igazad magadban, s kereszted már mással sem cseréled.

Vajon mennyit is a súlya 1000 ölelésnek,
Pont annyi, mint egynek, akitől reméled.
Hány utolsó, utolsóbb, legutolsóbb 17 másodperc az élet?
Mekkora a szó és a ritmus hatalma, mit végre igaznak érzel?

Táncra kér-e álmod, s lépkedsz is-e érte?.
Vagy semmivé válik a lélek, s mindenné a vétek.
Versbe szedem lábam, gabalyodik is menten,
Elmegyek hát sóért, mert a bolt bezár, tűntem.*

*Árnyékod is fényes, s fénybe zártam lelkem.  

2012.
világvége helyett év vége

**************

Nem olvastam most senkit,
csak magamat hallgattam,
kellett az a csend, mi kifakadhat,
s jól esnek most tőletek is a szavak.

S az sem baj, ha senki nem olvassa versem,
hisz ez csak az én egész mindenem,
bárkinek is tetszik, akárki is kérem,
senki vagyok, s csak valaki az, ki megfejthet.

:-))


Boldog új életet, békés új évet kívánok Mindannyiónknak!
A verselést, még az is lehet, abbahagytam! :-))

Nagyszeretettel:
kisjunik


*************************************************
 Ellentétek

 
"Mindig csak az van, ami van.
Mindig csak az nincs, ami nincs.
Mindig csak az nincs, ami van.
Mindig csak az van, ami nincs.

Ami van, folyton változó.
Ami nincs, folyton ugyanaz.
Ami nincs, folyton változó.
Ami van, folyton ugyanaz.

A mozdulatlan nem mozog.
A nyughatatlan nem pihen.
A mozdulatlan is mozog.
A nyughatatlan is pihen.

Aki él, az életben él.
Aki holt, nem él soha már.
Aki él, a halálban él.
Aki holt, nem hal soha már.

Ha nem érted: jobban figyelj.
Ha érted: hallgass, menj tovább.
Ha érted: többé ne figyelj.
Ha nem érted: hagyd s menj tovább."

/Weöres Sándor/



2012. december 10., hétfő

csak egy maradhat

Na de hova tűnnek a piros golyók?
Elnyeli őket a fekete lyuk... amit te hozol létre, először (klikk valamelyik golyóra), majd ráklikkelsz egy olyan piros golyóra, amely  átugorva egy másikat pont a lyukba esik, s eltüntetheted majdnem mindet egy-egy lyukban, szép sorban.





2012. december 7., péntek

Elfogyó magány




(Natitól!) :-))
Vigyázat, verselek!
:-))

2012. december 6., csütörtök

Familiar spirals

Így Miklós nap táján meglepem magam kedvenc képeimmel és témámmal :-) Bocs azoktól, akiknek már tele van ezzel a hóci(pő)jük... :-))

Ismerős spirálok, fraktálok:



"Őszi avar lennék
vagy még inkább hópihe,
érinthetően érinthetetlen,
pici és törékeny,
fehér íven megtörő,
pillantások elől
rejtőző fraktálfelhő.

Meleg tenyérbe zárva
kipillantanék a világra
s nem számítana más,
csak hogy kié az ujjbegy,
amely lassan végigbarangol
a fájó törésvonalakon."

/http://www.poet.hu/tag/icon./

tenger kavicsa



 :-))

Pihe-puha kavicságy,
húzza-vonja kagylóját,
kinyílik, ha nem lesed,
csukódik, ha sürgeted.

:-))



2012. december 4., kedd

A hold könnye

Egy öreg farkas élt egy erdőben. Magányos volt egész életében... Egyetlen társa volt csupán: a sápadt Hold.

Farkas apót szerette az erdő minden lakója. Szerették őt az erdei szellemek is. A szél szívesen borzolta kopott bundáját, amit a langyos eső mosott olykor tisztára, hogy aztán a nap jótékony, meleg sugarai szárítsák meg azt. Farkas apó mégis magányosan élt. Minden éjjel kiült az erdő szélére, ahol azok különös fák nőttek, amelyeknek mintha apró csillagok izzottak volna az ágain. A hegyek fölött sápadtan ragyogott a Hold. Farkas apó csak ült az erdő szélén, hallgatta az erdei rovarok zenéjét, és gondolataiba merülve nézte a Holdat. Azon tűnődött, mi az oka annak hogy ő annyira magányos. Miért nincs egyetlen társa évek óta? Benne van a hiba? A hosszú évek megkeményítették az öreg farkas szívét, ilyenkor mégis könnybe lábadtak szemei. És oly bánatosan nézett a sápadt Holdra, hogy az is majd elsírta magát. Talán a Holdtól várta a választ. De a Hold csak ringott a csillagok alatt, örök némaságba burkolózva.

Kavicsok és emberek

"Valami örök tovasuhogás valami csöndbe, puha végtelenbe, valami tegnap, mely mintha ma lenne, valami vízalatti ragyogás, valami messze, panasznéma gyász, valami jaj, melynek már nincs keserve, valami vágy s a vágy tilalma benne, valami könnyű, szellőhalk varázs, valami, ami nem is valami, valami még kevesebb, az, ami valami tűntén kezd csak sejleni, valami lassú, árnyhűs rejtelem, valami, ami újúl szüntelen, valami gyors, lőtt seb a szivemen." (Szabó Lőrinc: Valami örök)

No, akkor járjunk a dolgok... elejére...

A megfelelési kényszer, a maximalizmus, az elvárások, a túlzott remény, a hormonok talmi játéka, az öröm hajszolása vagy épp sóvárgása... mind mind csapda...

2012. december 3., hétfő

Ének a Holdon

"Gyönyörűt láttam, édeset,
elképzeltem egy gyenge rózsát.
Elbámészkodtam s rám esett,
mint nagy darab kő, a valóság."
(József Attila)

*********************************

Sírtam is volna egy keveset
de már azt sem tudok, csak nevetek.
Az a kő csak énbennem van,
s ha elfagy, elfogyok lassan.

Öröm nem kelt addig életre,
míg a fájdalom nem tanít móresre,
míg a csend zaja üli meg fülem,
s jé, a némaságban pille libben.

Mutatja édes szürkeségét,
üres dallamát és feketeségét s
titkon teríti rám bíbor palástját,
s csak nevet... na bírod már a súlyát?

Én meg némán csak hallgatom,
lágy szellővé válik napom,
kék napom színez narancsot,
fordított a világ, hová jutok.

(Folyt köv. Boltba megyek paradicsomért... meg novellát olvasni...)

Szemem tükrében csillog hangod,
kezed melegében ég a lélek,
egónk nyűszít s tovább lépked,
fátyolos urát keresi a lélek.

Esőcseppbe hull a fény,
s fénybe lebben könnyem,
lényem széthasad menten,
éltem, éreztem, értem.

Zabolátlan hangok, fojtón folytok,
bennem lüktet dallamotok,
s az enyém mégis meglel engem,
hisz' kerestem és beengedtem.

*************************************
Mert a rejtett dallam, mi enyém
örök,
s csak ha táncolok, lelem
köröm.


Jó barátim várnak,
paradicsomom várhat,
lesz még készen élet,
sóval jó ... és kérek! ... .

:-)

:-))))))))))

Bocs... :-))