2012. november 27., kedd

Ma ...

... nem féltem
 elengedni valamit,
amit annyira féltem
 elengedni eddig.

Nagyon jót tett
 a csend.
Eleinte fullasztott,
 aztán
fürödtem benne.









At night, I open the window
and ask the moon to come
and press its face against mine.
Breathe into me.

Close the language-door,
and open the love-window

The moon won't use the door,
only the window.

(Nem szóról szóra!) Fordítok:

Éjjel, kinyitván az ablakot,
megkértem a holdat, a ragyogót,
ezüstbe font arcát hozza nékem, 
s lélegezzen belém tiszta mélyet.

Becsukódnak az ajkak,
nem nyílnak már szóra,
hunyd le szemed Márta,
szeretetablak nyitva!

A hold mindig ontja sugarát,
de csak a szív-ablakon át,
nem használhat ajtót
ha azt az ész bezárja!

5 megjegyzés:

boróka írta...

Reméljük tartósan élvezheted az így nyert nyugalmadat!

stali írta...

Egy ölelés azért elfér rajtad?

vadliba írta...

:)

márti írta...

Stali, Vadliba,
több is
:-))
:-))))

Boróka

Ilyet még nem csináltam! :-) Új az érzés, csendesen őrzöm.

freedomgirl írta...

Néha én is úgy érzem sikerült, aztán kiderül, mégse... :(