2012. november 9., péntek

Ébredés - álmok

Milyen érdekes, azt hinném, ébren vagyok.

Aztán rájövök, álmodom. És mindezt az álomban! Ott felébredek, körülnézek, megnyugszom, majd valóban felébredek.

Aztán van úgy, hogy összemosódik az éberlét és az ébrenlét határa, s néha nem is tudom, megtörtént-e, s mikor is. A múltam a jövőmmé válik, a jelenem illúzióvá.


Vajon mikor vagyok ébren? Most, hogy írok, vagy akkor, mikor benne vagyok a sodrásában, ami nem enged és csak visz, ringat, vezet, hűsít, old, hisz most a hátamon fekszem, s a nap melegíti hasam, kitárt kezemet eléri hajam... s látom a parton, ahogy a szél a pitypangot meztelenre fújja, s szálló pihéi, mint az ejtőernyők, madárrá változnak. Követem szememmel őket, majd hasra fordulok, s langyos tempóban úszni kezdek. A reptető árral.

Majd csörren a telefon és minden visszazökken, vagy csak elillan, eltűnik, s Idő uraság újra csak a markában tart. Illetve nagyon szeretne.

****
Néha álmot cserélünk... vagy csak finomítjuk, pontosítjuk... hogy végtelenné váljon, bennünk...

3 megjegyzés:

vadliba írta...

Milyen érdekes, épp ma elmélkedtem rajta, hogy az elmúlt dolgaim, történéseim vajon hova lettek? Megtörténtek valójában vagy csak képzeltem őket? Mindez nem számít. Tényleg nem számít. Csak az, ami most VAN. Ilyen értelemben barátom is lehetne az Idő, ha létezne.:)

márti írta...

Vadliba! Itt a Földön fontos a pontosság, s néha a kívánságoknál is kell határidőt megneveznünk.

És mégis, s tán épp ezért?, de nagyon jó megtapasztalni a flow-érzést. Kikapcsol. :-)

stali írta...

Nem rosszak az álmok, és a valóság sem mindig mossa el a szépségüket.
Néha fölülírja, néha tükröt tart eléjük.
Még az is előfordul, hogy a valóság megszépíti, megfoghatóvá teszi azt, ami korábban álmodás volt.
Az meg úgy igaz, ebben a létben van szerepe az időnek, esetenként az időben való pontosságnak. Kapcsolatainkban tettenérhető ennek jelentősége.