2012. november 22., csütörtök

Virsli-time

A pizzamotoros szállító-dobozának hátulján az alábbi felirat virít...: Gyorsat? Olcsót? Finomat? - Ön ebből kettőt választhat!

A pizzatésztát választom és virslit...  (Pizza: 40 dkg lisztet, fél csomag friss élesztőt 1 jó teáskanál cukorral 3 dl tejben felfuttatni, kis olajjal, kis kanál sóval, oreganoval összegyúrni, feltét: nem feltétlenül, de mehet rá a szegényes: a nagylyukon reszelt parizer, apróra vágott szalonna, paradicsomszósz, reszelt sajt..., netán a number one: mindent bele!) (Virsli: ne a tecsós legyen...)


Lábtörlő... zenei aláfestéssel mennyei


Égi áldás- Babás ... jó hangulathoz alap...


 Fonottas ... kevés vágott sörrel sem rossz...





Kópé ... egyedül sem rossz!
Ez is tepsis :-)...  ehhez némi pikáns paradicsomszósz se árthat...

***
Időhiányosoknak, lustiknak :-) :
Csak virsli, csöpp vízzel, mikróban, 1 perc... hozzá: mosott, hájas héjas krumli, villával kicsit megszurkálva, fehér papírszalvétába csomagolva, kb 2. perc. Ha hájas, akkor nem kérem. Rizságyon vagy (hagymával párolt) tarhonyával, kopaszhonyával is jól esik. :-)
***

Jól esik...
az ég borús, csonthideg
könnyeit hullatja,
s itt bent mégis
só-time...
sün-time
meccs-tájm.

Majd jövök ám.

 :-)








2012. november 14., szerda

Show-time

A boldogság viszonylagos, sosem felejtem.
Mostanában úgy tekintem, hogy mosoly-pillanatok láncfűzére, s ha néha egy könny, bánat becsúszik, az már mégsem tudja igazán megbontani a láncot. Már nem kötődik ki a fonal, köti valami, ami nem a csat, és ha úgy érezném szétgurultak a gyöngyeim, csak rá kell néznem a láncra és máris összeáll. Gyöngyei maguktól sorakoznak, fénytelenek s fényesek, vegyesen.

Lánc.
Nézhetem rabként. Láthatom ékszerként. Pedig a gyöngyöcskék csak emberek. Kik velem éltek, kik velem vannak, kikre rátaláltam, kik rám találtak A fonal pedig én magam vagyok, hol erős, hol tüskés, hol gubancos.

Mihelyt nem keresem, feléled bennem az, ami engem él, és ha hagyom, hogy éljen, időtlenül örök leszek. Talán soha nem is öregszem meg, hisz mindig van kivel nevetni, cinkosan összemosolyogni, éjjel álmokkal telve elaludni, s ötletekkel vagy épp érzésekkel felébredni.

Porszemként lebegek és szempornak tűnik a való. A való, ami megunhatatlanul, békésen körbefonva engedi, hogy kitérjek. Hagyja, hogy eltérjek, megtérjek, hogy elérjek, túljussak, elbújjak, hogy áthassak, hogy áthatolhassak. Magamon. S a világba jutok. Dönthetek, hogy látom.

Szeretek bent lenni. Slow-down.
(http://www.youtube.com/watch?v=-wVU1TQ4bBs&feature=relmfu)

Zene ringat s adja az alapot, magam teszem bele a saját rezgésem, hangom, s együtt hullunk szét a kozmoszban, hogy darabjaiból állhasson újra össze a világ s benne én. Megszűnik minden. Én is. Feloldódom és eltűnök. Hogy előtűnhessek. A ritmus előcsalogat, táncol bennem, mellkasomon érzem az erőt, a rezgést, az ölelő hullámokat, a könnyesre görbült időt és a meghajló energiateret.

Szeretek lent, fent, kint lenni.

Most épp legszívesebben kint vagyok. Snow-time. Lánc-tánc.

Csendes az idő, lustán tekeredik a korai sötét a fákra, kis eső motyog, kopottan kopog a megmaradt, kapaszkodni vágyó, de fáradt leveleken, s a fekete kis bogyókon ezernyi csillag ... úgy pillognak, mint a pici ledek a karácsonyfán... minden egyes bogyón egy-egy vízcsepp, minden egyes vízcseppben egy egész világ, fényt ölelve, bezárva, csillogtatva.... Éjjelre hideg sóhaját küldi az ég, s néhol már dér dereng, s bennem feldereng, milyen is, mikor fehérlik az út, az ág, a szív.

Elolvad, szétfolyik, eltűnik, megáll az idő. A hétköznapok s az ünnepek gondja, a fájdalom, a félelem megszégyenülve menekül, s a zuhany alatt állva érzem, ahogy a víz lemossa rólam az életet, hogy ... meglássak egy másikat. Ami mindig is bennem volt, de gondosan rejtve. Ilyenkor minden jó és rossz a lefolyón keresztül a semmibe veszik. Ebben a pillanatban azt érzem, szabad vagyok.

Új világ, pőre világ marad.

Aztán kisüt a nap.
Tüskéim csak ámulnak.
Ráncaim, láncaim kisimultak.
Szánkózom ...siklok...


Eszembe jutott, mennyi szánkót, kartonpapírt, műanyag kerek lesiklót, cipőt, kesztyűt elfogyasztottunk.
:-))

Na, ilyenünk... nem volt. Megmutatom. Ezt is.
 

2012. november 7., szerda

Változások

Eleinte ódzkodtam blogot váltani. Mivel jócskán tartogatott az életem is meglepetéseket, (nem csak a  a freeblog), a régi kis blogocskámba, ide, firkáltam ki a lelkem, jobb is volt, hogy akkor senki nem olvasta, másnak esetleg sok és csöpögős lehetett volna a gondolatnagytakarítás, a lélekméregtelenítés és töredezettség-mentesítés.

Bár, így halottak napja táján, karácsony előtt, valahogy alapból jön, hogy az ember megint leüljön egy kicsit és csak nézze a faleveleket. Csendben. Mert aki szívvel él, élből szív, de ilyenkor rájövök, sokadszorra, máshogy nem érdemes. S nem is akarok. Ha összetörik, ha nem. Működik, és ez nagy szó most nekem.

Jó, hogy megadtam magamnak a változás esélyét. Úgy értem, nagyon nem tudtam, akarok-e írni egyáltalán másoknak, úgy értem nyilvánosan. Mostanában magányosabb érzékenyebb lettem, s ezért nem veszem könnyedén, ha költöznöm kell, de mivel annyiszor megtettem már, eljön az a pont, ahol nem tűnik nagy árnak az új keresése és a régi hátrahagyása. Valahol egy biztos pontot kerestem inkább, magamban. Egyre inkább nem tulajdonítok már akkora jelentőséget annak, hogy vannak-e olvasók, és/de milyen jó, mikor rálelek a régiekre és rám lelnek a nekem kedvesek.

Tetszik, hogy a blogok frissítését és új címét is láthatom, és igaz, hogy nem teljes a linklistám, de most úgy vagyok, hogy pl. Borókától rengeteg embert elolvashatok és elérhetek, s nem linkelem be őket külön, hisz még magam is új vagyok erre felé és épp elég tanulnivaló és megismernivaló akad.

A kommentezésnél a kódoknál csak arra gondolok, megszokom idővel, végül is zavar, igen, még nem túl felhasználóbarát a kezelőfelület, de legalább hasznos, a lusta trollok, vagy a robot-spamek ellen.

Az, hogy rosszakarók ide is követnek-e, nem tudom, hogy egyáltalán érdekel-e. Ugyanis erős bázis van itt. Összetartó. Talán a régi aranycsapat gyűlik szép lassan össze.

Most jobb itt, mint a freeblogon. Bár a szokás nagy úr, egyszerűbbek ott a dolgok, kezesebbek, megszokottabbak, s mostanában igen nyugodt a régi szolgáltató, hisz jobbára mindenkire rájött az 5 perc és eltűnik hangosan vagy csendesen, más, biztonságosabbnak vélt vizekre evezgetve .. Figyelek, mi vár még rám, még ott is létezem. Elég adatot halmoztam fel arrafelé.

Így, hogy most ebben a hűvös, pollenmentes időszakban nem nyom a betegség súlya, minden könnyebbnek tűnik. Még a sírás is csak pár perc, ha valamit nem tudok lenyelni, megérteni. Mikor nincs jól a lelkében vagy a testében az ember, eléggé terhére lehet másoknak. Amilyen hosszú folyamat, hogy a lélek megbetegítse a testet, talán még hosszabb folyamat, kideríteni az okot, a lelki okot és nem a tüneteket kezelni csak.

Ma Dr. Kumin Vladimir nevét kaptam meg, légzésterápiával, homeopátiával gyógyít. Az asztmára való Buteyko légzést gyakorolom (semmi hókusz-pókusz nincs benne, ezért tetszik), és az, hogy a családban nagyon elítélik az ezoterikus tanokat, nem könnyíti meg a dolgom, ráadásul nem igazán vagyok híve az asztrológiának, jóslásnak, mágiának, s igaz, vallásos sem vagyok, mégis, rám talált a jóIsten és tenyerén hord. Mindegyiknek megvan a maga oka, nem érzem emiatt  rossznak magam (sőt, magam felé léptem egy lépést, de lehet, kettőt), habár ezt tukmálják belém a szeretteim és ez nem kicsit felborít és nem jó.


Nem is tudom, mi a fontosabb. A családi béke vagy én.
Azt gondolom, inkább nem beszélek már nekik erről. De akkor meg hamisnak érzem valahol magam, úgyhogy óvatosan, ráhangolva őket, egy jó példával, egy jó pillanatban, mégis. Ez az orvos alternatív technikákat használ, metafizika, kvantumfizika téren, síkon, vonalon mozog és bizony két évvel hosszabbította meg ismerősöm életét. Azért ez már szerintem nem sarlatánság, s ez még egy nagyon vallásos embernek (családom) is lehet újdonság.

Egy légzést megtanulni talán nem is olyan nagy vízválasztó dolog, ha tényleg használ. Talán ez a családi béke mellett is szolgál, ha javulnék. Bár arra is azt mondják, csak átmeneti és rosszabb lesz! De kimegy a fülemen. Ügyelek rá, hogy kimenjen, mert a végén még bebeszélem magamnak vagy komolyan elhiszem. Na akkor van baj és akkor tényleg.

******************
Köszönöm a kommentet. Továbbgondoltam.

Igen, az egyensúlyt sokféleképpen lehet értelmezni. Az egyensúlyt, én  úgy gondolom, először magamban kell valahogy elérnem.Akkor talán könnyebben kezelem a (nekem) rosszat, vagy egyszerűbben lépek rajta túl, ha magamban rendbe teszek pár érzést, gondolatot, ha már mögé láttam, vagyis időt adtam arra, hogy kiderítsem, mi zavar az egészben. A szituációban. A párommal lévő, valahol idealista, de mégis való életemben. A munkahelyen lévő realista konfrontálódásomban.

A vonzás törvényét is sokan, sokféleképpen értelmezik, én most itt tartok: Nem azt vonzom be, amit akarok, hanem azt, amilyen ÉN vagyok. Jót akarok bevonzani: jobbá kell tennem és szeretnem kell magam.



Az egyetlen állandó dolog egész életemben talán az, hogy szeretek beszélgetni, írni, olvasni, képekkel és filmekkel dolgozgatni. Megnyugtat, felemel. Mint a zene vagy egy illatgyertya fénye. Mint a papír illata, mint az ámítógép billentyűinek koppanása.  
Továbbra is szeretek mosogatni, játszani, gyalogolni, biciklizni, nevetni, sírni, ölelni. Főzni is szeretek, néha döbbentem veszem észre, hogy néhány ételt nagyon is. Néhányat meg Tőletek jól megtanulok! 

És nagyon szeretek álmodni, ébren is tudok!
S nagyon-nagyon szeretek nem beteg lenni.

A tükör törvényei, sosem árt egy kis ismétlés, hátha más is hasznosnak tartja.