2012. december 31., hétfő

Jelek

Velem számtalanszor előfordult már,... hogy olyan jeleket kapok, amik egyértelműek, merre is tovább, ha épp kétségeim vannak. (Néha külön is kívánom...)

Például egy régi ismerősbe futok és egy mondata megragad, és már tudom is, mit kell tennem.

Vagy egy újságcikk, benne egy pontosan olyan képpel, ami előremozdít.

Vagy például egy illat is felhoz régi emlékeket és a szívem máris tudja, mit akar az agyam súgni.

Vagy egy könyv, ami épp ott nyílik ki, ahol nekem való mondatok vannak.

De a legérdekesebb a Dr. House epizódjai voltak. Mindig pont olyanokba bukkantam, amik pontosan mutatták, miben is vagyok...

:-))

De legyen az akár egy munkainterjú. Na arról aztán tudnék mesélni, hogyan kaptam meg állásokat vagy hogyan kaptam sorozatosan a pofon-jeleket, hogy hé, menj már innen, tönkremész!! :-))

A test ösztönei és a lélek megérzései csodálatosak, pláne ha összhangban vannak és együttműködik a szív és a józan ész!


Mindenkinek azt kívánom, hogy lelje meg a saját lelkében a dallamot, a táncot, a szépet, a csodát.
Kívánom, hogy munkában, szerelemben mindenki találja meg önmagát, a másik építését is megcélozva ezen felül.

Kívánom, hogy észrevegyétek a jeleket, mik úton tartanak, megerősítenek, visszaigazolnak, vagy új irányba indítanak.

Kapcsoljatok ki, igyatok, egyetek, érezzétek jól magatokat, szeressetek, szeressétek meg a munkátokat, ha egy kicsit bele is fáradtatok, szeressétek meg a párotok, lélekben akár, adjatok neki, adjatok, és adjatok, és a másik szeme jelezze, hogy jól tettétek. Gömbbé váltok.

A szeretet összetör. Kisebbre, tömörebbre, simábbra, szebbre, finomabbra.
.
Kerekebbre.

BUÉK!


2012. december 28., péntek

Number one leves

Ma a lencse a téma. Ki, hogyan, miért úgy, miért ne úgy, csepp mustárral, á, dehogy, ecettel, á, nem, lisztszórással, á dehogy, csak tejföllel..., á, habarni és rántani, á... tuti mind jó! De...

Én meg sima egytálételben gondolkozom. De persze lehet két tál is. Sőt.Két egytál. Vagy egy kéttál.

1. terv: székelykáposzta
2. terv: lencsefőzelék

3. terv:  1. + 2. ... A napokban kipróbálom a két egytál ételt egy tálban. Egy lábosban. Kezem-lábam, lelkem, paradicsomom, savam-borsom benne lesz. Na meg az anyag, rendesen fűszerezve!

2 in1 leves, No.1. - káposztás lencse, (a la gulyás):
.
Hozzávalók 4-3 és fél-5 főre:
arasznyi darab füstölt paprikás kolbász vagy füstölt husi, vagy pörköltalapon kockákra vágott comb, lapocka - kb. 74,514 dkg
1 fej hagyma- hmm... inkább 2, na jó 3 - mit veszthetünk...!
fél kg savanyú káposzta - á, legyen egy kiló, nem kinyomva, és a levével!
2 marék lencse - csak az íze kedvéért akár 3-4 is, és persze maroktól is függ...
.
Fűszerek: szokásos, ízlés szerint, babér, kömény, só, bors, bármi, mindent bele... maradék virsli (de a végén csak), a, inkább ne... hűtőben/spájzban/gyerek szobájában  talált további száraz és fonnyadt kolbász ...
a tálaláshoz farmföl, vagy natúr joghurt, kefír, TEJFÖL, mustár, ecet, friss kenyér, jókedv, fehérbor, szóda, kártya, zene.
.
Elkészítés: pörkölt alap, husi fonnyaszt, vagy nem fonnyaszt csak megfuttat, mert füstölt-főtt, majd minden bele: káposzta, leve, lencse, fűszerezve, majd vízzel színig töltve, szeretgetve, kóstolgatva, lefedve, dudorászva, gyöngyözve... . Kb. 1 óra.  Na jó, míg elolvaslak titeket és megírok egy-két posztot. Úgyhogy plusz egy fél. Lessük, kóstoljuk, szeressük. Magunkat is. A másikat is!

Hát akkor mentem. Sóért. Az valahogy elfogyott. Borsot meg már nem török. Törött az már, más orra alá már minek.... :-) Falra hányt bors, ó!

Number one! - Mindent bele!

Borral főzök. Néha az ételbe is teszek. :-)

:-))))))))))

2012. december 27., csütörtök

Ünnep után ...



... dermesztő néhány hely. Üres és közönyös, fáradt és unott, nyafogós vagy érzelgős, panaszkodó vagy fikázó, ostoba vagy sötét, hőbörgő vagy dühös, mintha ... mintha meg sem érintette volna őket valami, az a valami, ami nem a kézzel fogható, de mégis ajándék.


Jó volt az ünnepek hangjában, gyertyafényében, csendjében pár napig élni. Jó úgy élni, hogy előtte is karácsony van. És utána is. A szívekben. Örülök, hogy vagytok TI nekem.

Igen, ez az ünnep a szegények számára nem ünnep - mondják.
Kilopják a pénzt a zsebünkből!
Megvezetnek!
Elárulnak!

Hagyjuk? Hagyjuk. Egy ideig...  Hőbörgünk? Feleslegesen. Értelmetlenül. Valami más kell... !


Szomorú lettem. Mintha hátrafelé mennénk. Mit mennénk, rohannánk! Szaltóznánk!



2012. december 20., csütörtök

12.20

"EGY AMERIKAI ÚJSÁGÍRÓ CIKKE MAGYARORSZÁGRÓL
Van a Balkánon egy állam, amely önmagával határos. Ahol a legszebb nők élnek, mégis csökken a népesség. Ahol a munkanélküliek dolgoznak a legtöbbet, ahol a legtermékenyebb földön éhező emberek élnek. Ahol a vonatok menetrend szerint késnek.
Ahol mindenki focizik, mégis vízilabdában, kosárlabdában, kézilabdában és
röplabdában jeleskednek. Ahol mindenki siet a munkába, de senki sem érkezik be időre. Ahol a nyolcórás munkaidő tizenkét órás. Ahol az egészségügyi ellátás ingyenes, de a gyógykezelés drága. Ahol az újságírók szabadon írhatnak bármit, amit parancsba kapnak.
...Ahol a világválság állampolgárságot kapott. Ahol a közbeszerzések titkosak, az államtitkok nyilvánosak. Ahol a háborúk sosem érnek véget. Ahol a történelem naponta megismétlődik. Ahol a leggazdagabbak azok, akik egy napot sem dolgoztak. Ahol a külföldi valuta felváltotta a hazait. Ahol az emberek megünneplik a családi védszent napját, de káromolják Istent. Ahol az okosakat, értetlenségből, bolondnak nézik, a bolondokat meg tehetségesnek. Ahol az írástudatlanok írják a történelmet. Ahol a törvények törvénytelenek, az anarchia pedig normális állapot. Ahol a hatalom megveti a polgárokat, mint nem kívánatos tanúkat.
Ahol a jövőből élnek, mert a jelenhez nincs joguk. Ahol mindenki mindenkire mosolyog, de senki senkinek nem jóakarója. Ahol a bírósági eljárások tovább tartanak, mint egy élet. Ahol az árvíz a talajöntözés egyetlen módja. Ahol megidézik a diktátort, a demokráciát pedig a hülyék adójának tekintik. Ahol úgy gondolják, az ország annál jobban fejlődik, minél jobban visszafejlődik. Ahol nem vagy normális, ha nem bolondultál meg. Ahol csak azért élsz, hogy meghalj. Ahol az idő végtelen, és a butaság múlhatatlan…"



Szomorú.  Mintha egy elfagyó nép, elfogyó hazájában élnék, akár rólunk szól, akár nem.Nem, nem gondolom, hogy ezen hőbörgéssel vagy tüntetéssel lehet már segíteni. Kevés már a türelem, nem segít a jó szándék.A harag bennünket nehezít. Elveszi éleslátásunk és erőnk, hogy arra figyeljünk, amink még megvan!
Egyszerűen csak a fejekben kéne rendet tenni, hogy a tiszta lelkiismeret ne legyen olyan nagy hiánycikk.

 ***************************

Frissítés:

http://www.urbanlegends.hu/2012/12/egy-amerikai-ujsagiro-cikke-magyarorszagrol/




2012. december 18., kedd

Titkos doboz

Nyílik az ajtó, a hűvös eső bekísér egy rég látott embert. Lekerül a kabát, keresi a székét, de az már foglalt, így hát kimegy. Rágyújt, hogy legyen ok. Csak úgy egyedül. Ritkán látom már, jóban voltunk.

Régebben ez a  lány az asztal mögött ült, a sarokban. Közvetlen, kellemes, nyitott szívű ember volt. Hosszú haja engedelmesen göndörödött vállára, ruhája egyszerű, s szelíd mosoly játszott az arcával. Firkált. Sokszor firkált, mindig ugyanazt. Házat, tetővel. Szépen kanyarodtak a cserépnek gondolt vonalak a tetőn, keze füstöt kavart a kéménybe, a sarokba gubbasztó felhő gömbölyült, alulról kibújó nappal és a madarak se maradtak le, igaz, csak egy hullámvonallal, az égről. Egy pszaki is megdicsérné a fáit!

2012. december 17., hétfő

Nátha ellen




Igyál teát, sokat,.................................................. Kiverseltem magam,
s kívánom,..............................................................jöhetnek a filmek,
valaki olyan adja neked,.....................................takarítok, mosok, varrok,
ki szeretettel telve,............................................... mindjárt itt a péntek.

csak arra gondol,..........................................................Utolsó a hajrá,      
jól essen ez neked........................................................ünnepet várok,
Ha nincs ilyen,.............................................................öleléssel készül,
hát légy magad!...........................................................a sok ajándok.

S válassz mellé filmet,...................................................Engem hajtogat
olyat, mit szeretsz,....................................................egy kedves könyv,
felemel, ha nézed,...........................................................hajtogatnám,
mint ahogy te a kanalat,...................................................de nincs több!

s a poharat,............................................................... Szép ünnepet,
ízzel telve éledsz, ..................................................................várót,
újra és újra,.......................................................................békéset
nátha, távozz kérlek!............................................................és áldót.

:-))




Írjatok sokat,
szépet,
hadd teljék
a lélek!

:-))))))))))))

Ellentétek


Vajon a bizonytalanság bizonyossága mikor lesz nyertes?
Vajon a halál az élet előtt mikor lesz édes?
Vajon tényleg fontos-e tudni, hogy van-e a halál után élet?
Csak akkor tudjuk meg a választ, mikor már nem ez érdekes.

Vajon az alázat mitől lesz harcos s az elfogadás mikor csap be?
Mitől függ, mi a hazug, s mi a rossz? Mitől függ, hogy élek?
Mitől függök s mennyire? Nyugtomban is vérzek, érted-e?
Kalapomban hordom álmom? Akkor kabátom is lélek.

S vajon mikor vagy szelíd vad és mikor vad áldozat, bátran gyenge?
Mikor azt mondom, ennyi nem elég, mert ennél többet érdemlek?
Mikor azt mondom ennyi elég, másnak vagy magamnak elég-e?
Vagy csak halkan utazom e hangos világban és gyilkos hősként elégek.

Semmi nem volt kár egy percért, s láthatóvá vált a lélek,
Állóhullám lettem, mikor idegen lett lényed,
Már nem látom szemedben holnapom, s nem is kértem,
Holdam lettél napom, égből érve földig, örökké égben égek!

S bár időnk véges, a szeretet mégis időtlen.
Poklodat tükrözve küldesz engem mennybe,
Izzó tenyered küld hűvös üzenetet, ez kell nekem,
Ez visz és hajt előre, s engedem: ellentétek.

Egyszer el kell mennem hazulról, hogy hazaérhessek,
Hogy feloldódhassak, szét kell szakadnom benned,
A választ keresed, de más szemében leled,
De az igazad magadban, s kereszted már mással sem cseréled.

Vajon mennyit is a súlya 1000 ölelésnek,
Pont annyi, mint egynek, akitől reméled.
Hány utolsó, utolsóbb, legutolsóbb 17 másodperc az élet?
Mekkora a szó és a ritmus hatalma, mit végre igaznak érzel?

Táncra kér-e álmod, s lépkedsz is-e érte?.
Vagy semmivé válik a lélek, s mindenné a vétek.
Versbe szedem lábam, gabalyodik is menten,
Elmegyek hát sóért, mert a bolt bezár, tűntem.*

*Árnyékod is fényes, s fénybe zártam lelkem.  

2012.
világvége helyett év vége

**************

Nem olvastam most senkit,
csak magamat hallgattam,
kellett az a csend, mi kifakadhat,
s jól esnek most tőletek is a szavak.

S az sem baj, ha senki nem olvassa versem,
hisz ez csak az én egész mindenem,
bárkinek is tetszik, akárki is kérem,
senki vagyok, s csak valaki az, ki megfejthet.

:-))


Boldog új életet, békés új évet kívánok Mindannyiónknak!
A verselést, még az is lehet, abbahagytam! :-))

Nagyszeretettel:
kisjunik


*************************************************
 Ellentétek

 
"Mindig csak az van, ami van.
Mindig csak az nincs, ami nincs.
Mindig csak az nincs, ami van.
Mindig csak az van, ami nincs.

Ami van, folyton változó.
Ami nincs, folyton ugyanaz.
Ami nincs, folyton változó.
Ami van, folyton ugyanaz.

A mozdulatlan nem mozog.
A nyughatatlan nem pihen.
A mozdulatlan is mozog.
A nyughatatlan is pihen.

Aki él, az életben él.
Aki holt, nem él soha már.
Aki él, a halálban él.
Aki holt, nem hal soha már.

Ha nem érted: jobban figyelj.
Ha érted: hallgass, menj tovább.
Ha érted: többé ne figyelj.
Ha nem érted: hagyd s menj tovább."

/Weöres Sándor/



2012. december 16., vasárnap

e-zek

s fecsegek veletek  ...

- Legyen kellemes ested, gyermekem! 


 - : )))​ Eszegetek, kellemesen teregetek, remekelek s csepp sert teszek "belembe", kedvemre... egészégedre!

 - Elmerengtem menne-e ez nekem... eme rengeteg e, teljesen eltemet engem... de kedvem lelem benne...gyertek, gyertek keblemre :

- Hehe, de melenget engemet kedvetek  

 
- Nem megy ez nekem, keservesen fecsegek és eszemet (lelkem?)keresem. Nem lelem. 


- Rendben! Legyen nekem, s Neked egy kellemes ested! Mert ezt szeretem! Nem ellenkezem! Veletek leszek, Veletek lelkendezek, rengeteg kellemes eledelt eszem, s lefetyelek, nyeldeklek mellette rendesen, de nem ejtem eszemet egy vederbe...
Nem tehetem.
Egye fene, ezt ezennel befejezem! 


- Hegyre ment Ember! Veled nem lehet versenyre kelnem, megnyerted :) Vesszen remek versem, mert e-s kedvem nem lelem, s fejemben rengeteg lepke repked... de nem feledem erre rebbent kezedet, melyet ezennel meglengetek.... kellemes reggeled legyen, de ne feledd, eszedet vedredben megleled :)


- Ez lehetetlen   e remek versek szertelen kedvemet keresve vederbe terelve eszemet, egyre nevetek s nevetek  
 

- Eszedet keresed? ne tedd? felesleges s lehetetlen... lelked vesztetted vederben, megleled, ne feledd, eszed félretedd...
 

- Hegyre ment ember, lefetyelj, kell nekem e csepp, de nyelvemen reked e ser... s nevetek, nevetek  :)))​)

- Menyecske... ezerlelked repked, kedves, cselleng, keresve keresed medred, melyben eszed s lelked egyben rendben   fejet fel, nevess!
 

- Kedves s. ezerfele keresve sem leled eszement lelked, szeretlek!!!!
 

- Kedvesemnek... szerelmes lelked velem repked, veled megyek,jer keblemre, reszketek, felesleges rebegned: szeretlek,lelkem nem feled, ébred, esztelen-eszetlen eszesen érez... merre tekeregsz, kedvtelen nem leszek, helyed leled e rengetegben, mellettem, kedvem keresd, mert letekerlek, s lepke leszek   ...  
...ehelyett kedvvel s merengve teregetek.... s szeretve nevetek...  :)))​
 

- Menjek hegyre? Legyek kedves? Szeresselek benneteket? hehe... persze  
...megyek s lefetyelek - e helyen... rengeteg eset, helyzet s ember lesz velem, ez kedves nekem...
...remek emberek - szemezgetek...
 

- Kellemesen teljen ested! Rendre emlékezz szeretettel emberedre, gyermekedre!
Fényesen legyen veled eme eszme: szeretet .
Eredjen meg nyelved e szerelemben. Teljesedjen be tested melege,ereje, kelleme, fennségessége. Kedvesed nyerje el kezed!
Szenteste béke legyen benned és veled!
Szeretettel rebegem, legyen ereje szerelemnek, évednek reményednek!
 

... Lelkem remeg, rebeg, neked, veled! szeretettel  
 ... kedves emberek szeretete-e helyen engem felemel....repkedek.....​
 

- Szeretnek, lelkem szerethet, fecsegtem eleget, legyen elegetek, ne kelljen mese, sem lehetetlen, erre legyen eszetek, kedvetek, szemetek, telhetetlenek ne legyetek, szeressetek...  nevessetek, legyetek kedvesek, béke nekem s nektek  )))​

beeee...
(fent emlegetett képemhez)

Remek, (nagy karácsonyi ölelés) szeretet-hetet Nektek!

Szertelen eszed tereld mederbe, s lelked ereszd, engedd, reptesd!
Szeress, nevess, jegyzed?

Te felleled-e ebben e versben remek megjegyzésedet? 

******************************************
megjegyzés kerekedett!

:-))





2012. december 12., szerda

3D relax

" Az Egon & Dönci-t – az első magyar egész estés 3D-animációs filmet – mindennemű állami támogatás nélkül, másfél év alatt készítette a mindössze tucatnyi lelkes tehetségből álló kommuna.org „fedőnevű” alkotócsoport.  Könnyed, klipszerű stílusa ellenére olyan globális problémákat feszeget, mint a környezetszennyezés, túlnépesedés és elidegenedés lehetséges jövőbeli hatásai." Wikipedia

75 perc, Magyar Ádám 2007-es filmje
 2008-ban díjat nyert: Golden Butterfly, kategória: Best Short Technical or Artistic Achievements

A figurák szerethetők, a zene jó, a téma, amiről valóban szól, aktuális, igaz, a közepe kicsit leül, de ez nem is baj, hisz relaxálni jó! (Vagy pisilni menni... rágcsát készíteni, vérmérséklettől függ és opcionális...)

Love install

Fénykép: Love one another and help others to rise to higher levels, simply by pouring out love. Love is infectious and the greatest healing energy.

Sathya Sai Baba 

Artwork: Freydoon Rassouli
Love one another and help others to rise to higher levels, simply by pouring out love. Love is infectious and the greatest healing energy.

Sathya Sai Baba

Artwork: Freydoon Rassouli




2012. december 10., hétfő

csak egy maradhat

Na de hova tűnnek a piros golyók?
Elnyeli őket a fekete lyuk... amit te hozol létre, először (klikk valamelyik golyóra), majd ráklikkelsz egy olyan piros golyóra, amely  átugorva egy másikat pont a lyukba esik, s eltüntetheted majdnem mindet egy-egy lyukban, szép sorban.





Lányomnak

Kívánom, hogy mindig tudj mosolyogni!
Magadon is! :-)
Hogy tudd elengedni, ami bánt.
Hogy lásd meg, miért is munkálsz,
s az életed úgy nézd, mint az ételed,
s csokoládéba képzeld az epret!

Hogy időd, képzeleted, lelked
legyen a legnagyobb kincsed,
s ezt a kincset
egy olyan férfinak add,
mint Temagad!
Ne add lejjebb!
Megérdemled! Ölellek!










"Egy férfi találkozik egy nővel, forgószél viszi őket az ágyba, másnap reggel nem húznak el ketten tízfelé, hanem azontúl közös pohárban tartják a fogkefét. Idővel tán majd a fogsorukat is." V.Fable



2012. december 9., vasárnap

Amikor a Hold eltakarja a napot

Amikor a hold eltakarja a napot
Az egyik körbejár, pontosan, mindig ugyanúgy.A másik szeszélyes, folyton változik.Örök társak az égbolton, örök ellenfelek.És néha a hold eltakarja a napot.
    


A barátom volt. Nem tudtam róla, mi a kedvenc itala, mikor van a születésnapja, vagy mondjuk azt, hogy tüsszög-e a kutyaszőrtől, és azt hiszem, ezzel ő is ugyanígy volt velem kapcsolatban. Túl ritkán találkoztunk ahhoz, hogy ilyen jelentéktelen dolgokról beszélgessünk.


     Mégis jobban ismert engem bárkinél, s én is mindenki másnál jobban ismertem őt.
     Szinte mindenben különböztünk, ezért a beszélgetéseinket inkább ádáz vitáknak kellene hívnom. Ő szenvedélyes volt és szórakozott. Én szerettem magamat nyugodtnak és összeszedettnek tudni. Ő lelkesedett mindenért, ami régi. Én mindenért, ami új. Engem megkereszteltek, őt nem. Én hitetlen felsőbbséggel csak nevettem mindenféle vallásos áhítaton. Ő minden vallásból összecsipegette magának, ami épp a kedvére való volt.
    Egy dologban azonban nagyon hasonlítottunk: egyformán makacsul védtük a magunk igazát. A találkozásaink rendszerint úgy végződtek, hogy az egyikünk – általában ő – dühösen felpattant, és köszönés nélkül faképnél hagyta a másikat.
    Egy este, amikor körülöttünk a társaság nagyszerűen mulatott, mi pedig még elég józannak éreztük magunkat az újabb összecsapáshoz, letelepedtem mellé, és vártam.
    – Besötétedett – mondta nagy sokára.
    – Igen, általában ez szokott történni a nap végén. Vagy ma másra számítottál?
    – Azt hiszem, mi emberek valaha szerettük a sötétséget – ringatta magát abba a lírai hangulatba, ami annyira jellemző volt rá. – Éjszaka volt, a hold világított nekünk. Vadásztunk, táncoltunk és szeretkeztünk a holdfényben. Azután valaki elvetette az első magot, és onnantól kezdve a napot kellett imádni. Nem volt már tánc a csillagok alatt, csak kemény munka nappal és kimerült alvás éjjel. Elfelejtettük, milyen puha és biztonságos az éjszaka. Elfelejtettük a holdat.

2012. december 8., szombat

ball clock - hull a pelyhes





Egészkor nézzétek, akkor aztán hullanak a (hó)golyók!


A hópelyhek is fraktálok! Szeretem ezt az időt. :-))

Idő / Szeretet / Dimenziók

Hogyan jutok el a fraktálokból (töredezett, apró, kicsiny rész) a töredezettség-mentesítésig, egy elsőre nagyon is másnak tűnő dimenzióba... akinek van ideje, kedve... olvassa el. Fogalmam sincs, mi vezette a kezem. Még egyszer le sem tudnám talán ugyanúgy  írni. Bár, így vagyok a többi posztommal is... :-)) Ki érti ezt...? :-)

Maths in Nature
1985 körül találkoztam először velük: a fraktálokkal. A számítástechnika birodalmában.

Aztán közben szeretágazott szerteágazott az út, máshonnan is megtaláltam őket. Vagy ők találtak meg engem.


Hogy mik is a fraktálok? Jó kérdés...

2012. december 7., péntek

Jó éjt!

Rámzuhant a világ. Kitárult és rám hull minden kincse. Kitátom a  szám és a hópihék, mind más és más mintában, mintha belém ivódnának. Énné válnának. Belém költöznének. A percek pillanatokká zsugorodnak, a pillanatok órákká tűnnek.

átlátszó kristályok csillognak szelíden
az ijedten kapaszkodó csöpp leveleken
a melengető nap kószál fölöttem
s varázsolják őket gyémánttá nekem...

Elfogyó magány




(Natitól!) :-))
Vigyázat, verselek!
:-))

2012. december 6., csütörtök

Familiar spirals

Így Miklós nap táján meglepem magam kedvenc képeimmel és témámmal :-) Bocs azoktól, akiknek már tele van ezzel a hóci(pő)jük... :-))

Ismerős spirálok, fraktálok:



"Őszi avar lennék
vagy még inkább hópihe,
érinthetően érinthetetlen,
pici és törékeny,
fehér íven megtörő,
pillantások elől
rejtőző fraktálfelhő.

Meleg tenyérbe zárva
kipillantanék a világra
s nem számítana más,
csak hogy kié az ujjbegy,
amely lassan végigbarangol
a fájó törésvonalakon."

/http://www.poet.hu/tag/icon./

tenger kavicsa



 :-))

Pihe-puha kavicságy,
húzza-vonja kagylóját,
kinyílik, ha nem lesed,
csukódik, ha sürgeted.

:-))



2012. december 4., kedd

A hold könnye

Egy öreg farkas élt egy erdőben. Magányos volt egész életében... Egyetlen társa volt csupán: a sápadt Hold.

Farkas apót szerette az erdő minden lakója. Szerették őt az erdei szellemek is. A szél szívesen borzolta kopott bundáját, amit a langyos eső mosott olykor tisztára, hogy aztán a nap jótékony, meleg sugarai szárítsák meg azt. Farkas apó mégis magányosan élt. Minden éjjel kiült az erdő szélére, ahol azok különös fák nőttek, amelyeknek mintha apró csillagok izzottak volna az ágain. A hegyek fölött sápadtan ragyogott a Hold. Farkas apó csak ült az erdő szélén, hallgatta az erdei rovarok zenéjét, és gondolataiba merülve nézte a Holdat. Azon tűnődött, mi az oka annak hogy ő annyira magányos. Miért nincs egyetlen társa évek óta? Benne van a hiba? A hosszú évek megkeményítették az öreg farkas szívét, ilyenkor mégis könnybe lábadtak szemei. És oly bánatosan nézett a sápadt Holdra, hogy az is majd elsírta magát. Talán a Holdtól várta a választ. De a Hold csak ringott a csillagok alatt, örök némaságba burkolózva.

Kavicsok és emberek

"Valami örök tovasuhogás valami csöndbe, puha végtelenbe, valami tegnap, mely mintha ma lenne, valami vízalatti ragyogás, valami messze, panasznéma gyász, valami jaj, melynek már nincs keserve, valami vágy s a vágy tilalma benne, valami könnyű, szellőhalk varázs, valami, ami nem is valami, valami még kevesebb, az, ami valami tűntén kezd csak sejleni, valami lassú, árnyhűs rejtelem, valami, ami újúl szüntelen, valami gyors, lőtt seb a szivemen." (Szabó Lőrinc: Valami örök)

No, akkor járjunk a dolgok... elejére...

A megfelelési kényszer, a maximalizmus, az elvárások, a túlzott remény, a hormonok talmi játéka, az öröm hajszolása vagy épp sóvárgása... mind mind csapda...

2012. december 3., hétfő

Ének a Holdon

"Gyönyörűt láttam, édeset,
elképzeltem egy gyenge rózsát.
Elbámészkodtam s rám esett,
mint nagy darab kő, a valóság."
(József Attila)

*********************************

Sírtam is volna egy keveset
de már azt sem tudok, csak nevetek.
Az a kő csak énbennem van,
s ha elfagy, elfogyok lassan.

Öröm nem kelt addig életre,
míg a fájdalom nem tanít móresre,
míg a csend zaja üli meg fülem,
s jé, a némaságban pille libben.

Mutatja édes szürkeségét,
üres dallamát és feketeségét s
titkon teríti rám bíbor palástját,
s csak nevet... na bírod már a súlyát?

Én meg némán csak hallgatom,
lágy szellővé válik napom,
kék napom színez narancsot,
fordított a világ, hová jutok.

(Folyt köv. Boltba megyek paradicsomért... meg novellát olvasni...)

Szemem tükrében csillog hangod,
kezed melegében ég a lélek,
egónk nyűszít s tovább lépked,
fátyolos urát keresi a lélek.

Esőcseppbe hull a fény,
s fénybe lebben könnyem,
lényem széthasad menten,
éltem, éreztem, értem.

Zabolátlan hangok, fojtón folytok,
bennem lüktet dallamotok,
s az enyém mégis meglel engem,
hisz' kerestem és beengedtem.

*************************************
Mert a rejtett dallam, mi enyém
örök,
s csak ha táncolok, lelem
köröm.


Jó barátim várnak,
paradicsomom várhat,
lesz még készen élet,
sóval jó ... és kérek! ... .

:-)

:-))))))))))

Bocs... :-))

2012. november 28., szerda

Könyvéhes

Viszont tárkony- és őrölt kömény-függő lettem ... :-))
Még a bableves is kapott egy kis lökést tőlük.

...
És álomkóros... :-)) Jobb, mint ólomkárosnak lenni, nem?

Vavyan Fable*: Álomhajsza könyvét újra falom :-))

Ha ettünk, elálmosodunk, ha aludtunk, megéhezünk! Az élet szép! :-))

*********

* "A rosszízű álom felszínre hozza, amit napközben kaparsz el tudatod pincéjében. Másként működik, mint a húsipar: nem azonnal dolgoz fel (...). Viszont ha valaki keveset hazudik magának, nagyon kevéssé választódnak el az álmai az ébrenléttől."

"Miért rettegnek oly sokan a csendtől? Mi félelmetest hallanak ki belőle?"

"Először te fogadd el végre, hogy belülről irányított, szuverén, erős, barázdált lény vagy... azután majd ők is adoptálnak valódi önmagadként, feltéve, ha eléggé szeretnek."

"Amit hajszolunk, az távolodik."


:-))

2012. november 27., kedd

Ma ...

... nem féltem
 elengedni valamit,
amit annyira féltem
 elengedni eddig.

Nagyon jót tett
 a csend.
Eleinte fullasztott,
 aztán
fürödtem benne.









At night, I open the window
and ask the moon to come
and press its face against mine.
Breathe into me.

Close the language-door,
and open the love-window

The moon won't use the door,
only the window.

(Nem szóról szóra!) Fordítok:

Éjjel, kinyitván az ablakot,
megkértem a holdat, a ragyogót,
ezüstbe font arcát hozza nékem, 
s lélegezzen belém tiszta mélyet.

Becsukódnak az ajkak,
nem nyílnak már szóra,
hunyd le szemed Márta,
szeretetablak nyitva!

A hold mindig ontja sugarát,
de csak a szív-ablakon át,
nem használhat ajtót
ha azt az ész bezárja!

Mackó-alsó

"Nem fogok dühöngeni: filozofálni fogok. Ebben az országban annyira úr a hülyeség, hogy itt már csak filozofálni lehet." Ady Endre


Készülök a karácsonyra... lélekmelegítők és lélekölelgetők után nézünk:... akkor jöhet  néhány film ... :-))


Good Will Hunting - nagy kedvenc, írtam is róla párszor régebben

 Állítsátok meg Terézanyut .- a vége nagyon üt! Mindenkiben kerestem, s csak magamat felejtettem ki ...

 Napsütötte Toszkána - A kívánságok teljesülnek! Csak nem mindig úgy, ahogy vártuk!

A fentiek teljes filmek, a következőkből sajnos csak részletek vannak, máshonnan letölthetők:


/Bor, mámor, Provance - A good year - Ridley Scott, Russel Crow.... trailer, ízelítő- a tehetős üzletemberről szól, akit a vidék varázsa (is) rabul ejt - http://www.youtube.com/watch?v=LGmXc7zqr7g /

/Ízek, imák, szerelmek - Eat, pray, love - Julia Roberts -- trailer: http://www.youtube.com/watch?v=0lCGhcNIdSE/
(Idézetek - http://www.citatum.hu/szerzo/Izek_imak_szerelmek )
(http://online-filmek.cc/film/779-izek-imak-szerelmek)


/Édes november!!!!!!! - Keanu Reeves! , trailer - http://www.youtube.com/watch?v=sfHRRTz28R0/
Hogyan kell szépen elválni, a halál karjaiból is csak a szépet látni és adni!


Valahol mind erről szól: Légy nyitott a változásra! Merj élni, merj "halni".

*****************************************************************************

Varrógép kerül elő, ajándék csak kézzel készült, sütött vagy barkácsolt lesz.  Elő kell venni a maradék eszem, miből, mit alakíthatok át vagy készíthetek.


Kaptam egy mackó-alsót. Naná, hogy melegítő. :-))

2012. november 23., péntek

Eső megmos, szellő gyógyít

http://iroklub.napvilag.net/taginfo/1763

"Hogy esett-é az eső aznap? Bizony, a kukoricásban úgy bóbiskoltak sújtott levelekkel a sárga csőszök, mintha Isten szerelme szaladt volna közöttük végig, de olyan igazi, könnyes szerelemmel. Akkora esőcsöppöket még a világ nem látott, tán azóta sem, mint a róna aznap. Kapott az áldásból az összes lábokat számláló állat a vidéken, no de...olyan selymes mosoly volt a zápor csapkodása akkor is, mint utána a föld párolgó szaga. Az az összetéveszthetetlen. Az a nem-adom illat. Mint a gyűrűk, ha tó vizén futnak egy közös csobbanástól a partokig, az esőszag is úgy mászott bé minden eresz alá, bútt az orrlukakba, az ember tüdeje meg csak tágult, tágult ebbe az óriási nagy üzenetbe pattanásig belé: itthon vagyunk. Hej, de csuda jó doktor lettem volna én, ha nem lettem volna csibész! Hát a haldokló parasztot biz' kettő szerve hozza vissza, egyel meg búcsúzik: mert ha a bajsza alá hiába pödörödik a jó kis kerítésszaggató, meg ha már a főd szaga se veti panyókára nála a munkát, hát akkor mán csak a szemével köszön ennek a szép világnak, amiről akkor illik azt mondani, amit a régi emberek: az élet csak virrasztás.

Bizony, esett aznap. De úgy esett, hogy aznap sót nyaltunk az ajakunk fölül, s ki-ki ráfogta a szúrós törzsekre a talpa alatt vagy épp az oskolára, dolgozatra...jó, hogy a csámborgó szamár szarvára nem kötöttük a hazugságainkat a tündér-permet ellen, mit szemünkre vetett valami idegen tapasztalat...
faluhelyen úgy iszkolnak a hírek, mint a harangszó: nászt visz-é a szél vagy gyászt, csacsogó gyermek ajaka nem szortírozza, csak büszke a maga hasznára - mint a vándor, ha kipecáz egy darab szalonnát a régi, tűrt tarisznyából és megdicséri, milyen hű szolga, s ha öklöt markol odabé, hát patakba kész vágni, had teljék legalább józansággal a víz okán...hát a gyermek is csak úgy hajítja le magáról a nyári éj subáját, mintha nem testvére lenne az az őszi napkeltének...suttyog a fölnőttek nyomában és úgy férfiasan teszi-veszi a dolgát, mint a komoly gazda. Aztán ha hall valamit, rezzenetlen bólint, mint apjától látja komoly ráncok táncában a viharokat is szuszogni - ettől is nap van, szebb vagy undokabb, de nap kél a jószág felett.

- Oda ne mé' ma - mama ajka penge, papó szava is csak úgy toppan a tea szagú konyhába, mint a vendég.
- Meghalt az Öcsi.

Csak az eső kattog odaki, idebe meg cseperész az óra a falon. Kapca, csizsma, zsebbe a koszt. Itatás lenne.

- Eredj a ludakkal. Ott maradjatok, ahol ők tartanak.

Hát most itt fekszünk. Eső után, ázott verebek a tarlón.
Aznap jöttem rá, hogy a szeretet nem valami, ami van.
Hiány.
De azóta szeretem az esőt. Nyomot hágy benne az ember. Na, nem olyan félelmetes dolog ez, hanem inkább magasztos. Mint mikor sóhajt egy hatalmasat a föld és körbeleng illatával...apró, szelíd mosoly csiklandoz végig véle a lelkemen és azt gondolom, mintha beszélgetnék az emlékeimmel:
Ugyé, jó, hogy így gondolok Rád?"

Koós Attila
http://iroklub.napvilag.net/iras/23129

-------------------------

Koós Attila: Szeretni jöttem

Virág voltam, segítettél:
fény voltál és harmat.
Temetőig terítettünk
szirmos birodalmat.

Felhő voltam, segítettél:
szellő lettél értem.
Árva álmok fodrát fontuk
az ártatlan égen.

Ember lennék, segíts! Legyél
minden körülöttem,
s ne engedd, hogy elfelejtsem,
hogy szeretni jöttem!


2012. november 22., csütörtök

Virsli-time

A pizzamotoros szállító-dobozának hátulján az alábbi felirat virít...: Gyorsat? Olcsót? Finomat? - Ön ebből kettőt választhat!

A pizzatésztát választom és virslit...  (Pizza: 40 dkg lisztet, fél csomag friss élesztőt 1 jó teáskanál cukorral 3 dl tejben felfuttatni, kis olajjal, kis kanál sóval, oreganoval összegyúrni, feltét: nem feltétlenül, de mehet rá a szegényes: a nagylyukon reszelt parizer, apróra vágott szalonna, paradicsomszósz, reszelt sajt..., netán a number one: mindent bele!) (Virsli: ne a tecsós legyen...)


Lábtörlő... zenei aláfestéssel mennyei


Égi áldás- Babás ... jó hangulathoz alap...


 Fonottas ... kevés vágott sörrel sem rossz...





Kópé ... egyedül sem rossz!
Ez is tepsis :-)...  ehhez némi pikáns paradicsomszósz se árthat...

***
Időhiányosoknak, lustiknak :-) :
Csak virsli, csöpp vízzel, mikróban, 1 perc... hozzá: mosott, hájas héjas krumli, villával kicsit megszurkálva, fehér papírszalvétába csomagolva, kb 2. perc. Ha hájas, akkor nem kérem. Rizságyon vagy (hagymával párolt) tarhonyával, kopaszhonyával is jól esik. :-)
***

Jól esik...
az ég borús, csonthideg
könnyeit hullatja,
s itt bent mégis
só-time...
sün-time
meccs-tájm.

Majd jövök ám.

 :-)








2012. november 17., szombat

Só-time

Részeg legény2

Na, irány a tér. Idő van. Tömeg. Perdület fordít. Zsíroskenyér-éhség. Vonzás a konyha felől. Így görbüljek meg.

Akkor nézzük a konyha legszebb hagyományait. A zsíros kenyeret... aranyköpések, gyűjtés:

Alap esetben a zsíros kenyér a következőképpen készül. A kenyérből középvastag /10-12 mm/ szeletet vágunk és azt megkenjük zsírral.

Azonban ezzel nem feltétlenül van vége a kínálatnak, a fantázia ezer módon variálhatja. Például megsózzuk, persze nem túlságosan csakis módjával. Aztán. Meg lehet vékonyan szórni piros paprikával. Aztán. Tehetünk rá piros retket. Jégcsap retket. Fekete retket. Egészben, vagy szeletekben. Tarlórépát. Paradicsomot, paprikát. Uborkát. Répát. Piros aranyat. Édeset, csípőset. Tubussal vagy anélkül.

Variálhatjuk snidlinghagymával. Vöröshagymával, lila hagymával, gömbölyű hagymával, hosszúkás hagymával, friss hagymával, kicsit fonnyadttal, fokhagymával, póréhagymával, tulipánhagymával.

Tehetünk rá kelkáposztalevelet, savanyú káposztát, vörös káposztát, káposztatorzsát, főtt káposztát, sült káposztát, sületlen káposztát.

Tehetünk rá szalonnát, sülve, főve reszelve, héjastul vagy anélkül, töpörtyűt, szalámit, parizert, sonkaszeletet, virslit.

Megbolondíthatjuk pici köménymaggal, mustárral, csokireszelékkel, önthetünk rá fahéjat, kenhetünk rá tejfölt, fejszínt, tehetünk rá reszelt sajtot, reszeletlen sajtot, sajtreszelőt.

Ha teflon bevonatú kést használ a kenyér kenéséhez, nem kell hozzá zsír!

Tibi csokis zsíros kenyér.
1. papírral
2. papír nélkül

Zsíros kenyér befőtt!
A vékony szeletekben megkent zsíros kenyereket ecetes-cokros vízve zesszük, fél napig hagyjuk állni, majd üvegekbe töltjük, pici szalicilt és fokhagyma szeleteket hintünk a tetejére.

("ecetes-cokros vízve zesszük"
bocsánat a lelkesedés a szépírás rovására ment, helysen: ectes-curkos vizbel esszük)

Borzasztó hálás ám a család a megunt dolgok átvariálásán, hiszen belefásul a legnagyobb ínyenc is abba, ha nincs változatosság!

Tehát. Először is. A legközelebbi elkészítésnél a másik felét kenjük meg a kenyérnek, ne a szokottat! Aztán lehet a peremét, csak a lukakat. A tájjelleg, elkészítés módja is rengeteget számíthat! Például lehet parasztosan /nesze vazze zabálj/, vagy Eszterházy módra /tessék kéhlek alázattal/.


Kelkáposztafőzelékes zsíros kenyér: igazándiból az alap azonos a többivel, azaz szelet kenyér megzsírozva, de itt gyökeresen eltér a többitől, mert a tetejére kelkáposztafőzelék kenődik fel.

Rántott zsíros kenyér: libazsírral készül, és miután megkentük picit állni hagyjuk, addig kivajazott lábosban feltesszük a rántást, középbarnára pirítjuk, aztán az előre elkészített zsíros kenyérre terítjük, van aki szezámmagot is hint rá, ez ízlés kérdése, talán egy kicsi méz nem árthat meg.

És akkor most a fogyni vágyó, bioételeket kedvelőknek egy ritka elkészítési mód, csalános zsíros kenyér.
Természetesen libazsírral készül, a csalánból viszont az apró, ropogós, zsenge hajtásokat keressük, úgy 2-3 cm-es darabokra metéljük, vastagon megszórjuk vele a zsíros kenyerünket, a tetejére tejfelt kenünk, amit icipici "Erős Pistával" bolondítunk meg.
(A piros pöttyös az igazi :))

Szódabikarbónás zsíros kenyér. Azoknak javasolt, akik gyomra rosszalkodni szokott a zsíros ételekre, és a szódabikarbónából feltétlenül a gyógyszertárit javaslom. Vékonyan megszórjuk, aztán büfizünk.

Fogkrémes zsíros kenyér. Talán van, aki erre felkapja a fejét, talán csóválja is, de gondoljunk bele, hogy mennyire praktikus az ilyen összeállítás, hiszen rögtön az evéssel a fogmosást is letudjuk. Icipici só csak segíthet, és ne felejtkezzünk meg a tormáról!

Zsíros kenyér vajasan, majszimaracklekvárral.

Update zsíros kenyér zsír nélkül, kenyérmentesen, édesítővel. Kötelező utána a Réka-féle Hozd formába magad program elvégzése.



:-) Mára ennyi, továbbadtam, kinek melyik ízlik?

:-))))))))))))

Slow-down

Ethnofil
Egri zenekar, az Ethnofil nyerte az A38 és a Szerencsejáték Zrt. tehetségkutató versenyének világzene/népzene kategóriáját. A 43 indulóból az első körben 10 továbbjutót kiválasztó zsűri, végül az Ethnofilt hirdette győztesnek. A zsűri elnöke Pál István, az Állami Népi Együttes zenekarvezetője, prímás, értékelőjében azt mondta, hogy Bartók, ha ma élne, szerinte ilyen zenéket szerezne. 

A Talentométer kategóriagyőztesei június 17-én összecsapnak az A38 fedélzetén. Ott dől el, hogy ki lesz a 2012-es tehetségkutató abszolút győztese.



A zenekar honlapja, zenéje
a www.ethnofil.hu oldalon érhető el.
Az győztes formáció tagjai:
Kocsis Levente (basszusgitár)
Moldván Zsolt (ütősök)
Okos Gergely (dob)
Okos Viola (ének)
Őrsi “Böki” András (scratch)
Simon Ádám (hegedű)
Weil András (billentyű)


:-)



2012. november 14., szerda

Show-time

A boldogság viszonylagos, sosem felejtem.
Mostanában úgy tekintem, hogy mosoly-pillanatok láncfűzére, s ha néha egy könny, bánat becsúszik, az már mégsem tudja igazán megbontani a láncot. Már nem kötődik ki a fonal, köti valami, ami nem a csat, és ha úgy érezném szétgurultak a gyöngyeim, csak rá kell néznem a láncra és máris összeáll. Gyöngyei maguktól sorakoznak, fénytelenek s fényesek, vegyesen.

Lánc.
Nézhetem rabként. Láthatom ékszerként. Pedig a gyöngyöcskék csak emberek. Kik velem éltek, kik velem vannak, kikre rátaláltam, kik rám találtak A fonal pedig én magam vagyok, hol erős, hol tüskés, hol gubancos.

Mihelyt nem keresem, feléled bennem az, ami engem él, és ha hagyom, hogy éljen, időtlenül örök leszek. Talán soha nem is öregszem meg, hisz mindig van kivel nevetni, cinkosan összemosolyogni, éjjel álmokkal telve elaludni, s ötletekkel vagy épp érzésekkel felébredni.

Porszemként lebegek és szempornak tűnik a való. A való, ami megunhatatlanul, békésen körbefonva engedi, hogy kitérjek. Hagyja, hogy eltérjek, megtérjek, hogy elérjek, túljussak, elbújjak, hogy áthassak, hogy áthatolhassak. Magamon. S a világba jutok. Dönthetek, hogy látom.

Szeretek bent lenni. Slow-down.
(http://www.youtube.com/watch?v=-wVU1TQ4bBs&feature=relmfu)

Zene ringat s adja az alapot, magam teszem bele a saját rezgésem, hangom, s együtt hullunk szét a kozmoszban, hogy darabjaiból állhasson újra össze a világ s benne én. Megszűnik minden. Én is. Feloldódom és eltűnök. Hogy előtűnhessek. A ritmus előcsalogat, táncol bennem, mellkasomon érzem az erőt, a rezgést, az ölelő hullámokat, a könnyesre görbült időt és a meghajló energiateret.

Szeretek lent, fent, kint lenni.

Most épp legszívesebben kint vagyok. Snow-time. Lánc-tánc.

Csendes az idő, lustán tekeredik a korai sötét a fákra, kis eső motyog, kopottan kopog a megmaradt, kapaszkodni vágyó, de fáradt leveleken, s a fekete kis bogyókon ezernyi csillag ... úgy pillognak, mint a pici ledek a karácsonyfán... minden egyes bogyón egy-egy vízcsepp, minden egyes vízcseppben egy egész világ, fényt ölelve, bezárva, csillogtatva.... Éjjelre hideg sóhaját küldi az ég, s néhol már dér dereng, s bennem feldereng, milyen is, mikor fehérlik az út, az ág, a szív.

Elolvad, szétfolyik, eltűnik, megáll az idő. A hétköznapok s az ünnepek gondja, a fájdalom, a félelem megszégyenülve menekül, s a zuhany alatt állva érzem, ahogy a víz lemossa rólam az életet, hogy ... meglássak egy másikat. Ami mindig is bennem volt, de gondosan rejtve. Ilyenkor minden jó és rossz a lefolyón keresztül a semmibe veszik. Ebben a pillanatban azt érzem, szabad vagyok.

Új világ, pőre világ marad.

Aztán kisüt a nap.
Tüskéim csak ámulnak.
Ráncaim, láncaim kisimultak.
Szánkózom ...siklok...


Eszembe jutott, mennyi szánkót, kartonpapírt, műanyag kerek lesiklót, cipőt, kesztyűt elfogyasztottunk.
:-))

Na, ilyenünk... nem volt. Megmutatom. Ezt is.
 

amikor... most

"Most nincs virág és nincsen napsugár. A kályha verőfénye az egyedüli, ami emlékeztet a nyárra. Azonban nekünk ez is elég. A boldogság békéje van a szívünkben. Mi a boldogság? Mikor a vágyak pihennek. Mikor az ember nem gondol a holnapra, csak bámulja a parazsat félálmos nyugovással, s lelke úgy leng a múltak fölött, mint a tó fölött a madár."  Gárdonyi Géza

*****************************************************************************


"Nagyon szerettem gyermekkoromban a kaleidoszkópot, és amikor a gyermekem megkapta a nagyszüleitől az első ilyen „játékát”, állítom, én többet nézegettem bele, mint ő.

A színek, az állandóan változó képek, alakzatok varázslatba ejtettek és ejtenek a mai napig.
Hiszen elég egy apró rezdülése a kéznek és máris új formák alakulnak ki, és soha nem lesz olyan, mint előtte volt, mint amiben előzőleg gyönyörködtünk.

Hiába próbálgatjuk visszafelé igazgatni, az már másnak mutatja magát.

Mint a napjaink és az életünk. Váltakozó és ismétlődő motívumok napról napra, azt hisszük monoton és egyforma, mégis egészen más. Rávetíthetjük ezt a munkánkra, kapcsolatainkra, mindez olyan sérülékeny és érzékeny, hogy minden kis minimális mozdulatra megváltozik. Az alakja, a formája, a színei és a hangulata.
Természetesen magam is így vagyok vele, egyik nap úgy gondolom, minden szépen halad a saját medrében, majd másnap egy elejtett, odavetett szó, egy furcsa pillantás vagy egy váratlan esemény hatására tótágast áll minden.

Akkor olyan érzésem támad, hogy fuldoklom, és összecsapnak a hullámok a fejem felett…

Örkényt idézem:
"…igen rossz időjárási viszonyok között, az éjszaka sűrű sötétjében, tomboló szélben, zuhogó esőben, az erős hullámverésben hánykolódva, amikor már a többi magyar, csupa derék matróz, a tengerbe veszett, én egészen véletlenül rájöttem arra, hogy ha a két karomat előrelököm, és, mintha eveznék, hátracsapom, a lábamat pedig, ahogy a békák ugrálnak, széjjelrúgom, akkor, ahelyett hogy én is elmerülnék, és a vízbe fulladnék, a felszínen bírom tartani magam.

…Létezik ez? Tudtatok róla? És ha tudtatok, miért nem szóltatok? Ha még tíz percig kibírom szusszal, talán idetéved egy hajó, és észrevesz, és kiment. …Halló! Figyelem! Hallgassatok szómra, és ha hasonló bajba keveredtek, kezetekkel-lábatokkal kapálózzatok, nehogy a hullámok elnyeljenek."
No, szóval ilyenkor igyekszem én is úszni, akár az árral szemben, bár néha elfáradok, akkor pedig sodor magával, és utána még több energiát igényel, hogy folytassam a küzdelmet a háborgó hullámokkal. Örömmel tölt el, amikor a felszínen tudok maradni, mert látom a napot, az eget, várom a szélcsendet, hogy kicsit könnyebben haladjak. De amikor felettem is felhők tornyosulnak, és rám vetítik árnyékukat, villámlik, dörög és még eső is hullik a szemembe, néha nem tudom mi tévő legyek.

Látom magam körül a sodrásban az arcokat, akik nem tesznek semmit annak érdekében, hogy változtassanak az irányukon, és hallom a hangjukat, amivel vádolnak, miért nem húztam magammal őket ki az örvényből, csak alibit keresnek. Nem rajtam múlott, elég lett volna annyit tenniük, hogy a segítő kéz felé legalább kinyújtsák a sajátjukat.

De a rettegés, a félelem az újtól, az önérzet, a fantáziátlanság, a becsvágy valamint a saját felsőbbrendűségük víz alatt tartotta a kezüket. Volt, akinek a grabancát elkaptam, hogy húzzam, de saját örvényébe keveredett és még távolabbra, mélyebbre sodródott. Mert nehezményezte, hogy hajánál fogva próbálok segíteni. Tudom jól, az adott pillanatban fáj, de ha csendes vízre ér, enged a szorítás és kitisztul a kép.
Ezért néha nem tudom mi is lenne a jó. Magam haladni, pedig olykor néha jól jönne egy mentőöv, de nem tudhatom, a hajó merre halad tovább, amiből kidobták. De csakis én dönthetem el az irányomat.
Mert hiszek abban, hogy nem folytonos háborgó víz az utam, egyszer partot ér egy csendes, nyugodt lagúnában. Ahol a békesség és a szeretet, a nyugodt környezet jellemző. Ahol nem a kétség és a tehetetlenség uralkodik körülöttem.

Ahol szól a zene, a munka és a játék megfér egymás mellett, ahol a képzelet szárnyalhat, és valóra válhat. Ahol nincs harc az előbbre jutásért, mindenkinek akad hely bőven. Ahol felszabadultan nevethet az ember, vagy sírhat, ha olyanja van, nem állítanak fel rögtön a háta mögött gyanakvó kérdésekkel teli táblákat, miért teszi.

Ahol jól esik lenni, tenni azt, amit szeretek, ahol tudásom és lehetőségeim virágoznak és ahol a kis kaleidoszkópom a fény felé tartva nem zavar, hogy változnak a színek és a formák.

És így élhetném én is az életem, hol egyszerű alakot öltve, hol pedig a szivárvány minden színében tündökölve, varázslatosan."




Boldog vagyok? - jut az agyamig a kérdés, a szívem pedig mosolyogva súgja:
Igen, most az vagyok.

2012. november 9., péntek

Ébredés - álmok

Milyen érdekes, azt hinném, ébren vagyok.

Aztán rájövök, álmodom. És mindezt az álomban! Ott felébredek, körülnézek, megnyugszom, majd valóban felébredek.

Aztán van úgy, hogy összemosódik az éberlét és az ébrenlét határa, s néha nem is tudom, megtörtént-e, s mikor is. A múltam a jövőmmé válik, a jelenem illúzióvá.


Vajon mikor vagyok ébren? Most, hogy írok, vagy akkor, mikor benne vagyok a sodrásában, ami nem enged és csak visz, ringat, vezet, hűsít, old, hisz most a hátamon fekszem, s a nap melegíti hasam, kitárt kezemet eléri hajam... s látom a parton, ahogy a szél a pitypangot meztelenre fújja, s szálló pihéi, mint az ejtőernyők, madárrá változnak. Követem szememmel őket, majd hasra fordulok, s langyos tempóban úszni kezdek. A reptető árral.

Majd csörren a telefon és minden visszazökken, vagy csak elillan, eltűnik, s Idő uraság újra csak a markában tart. Illetve nagyon szeretne.

****
Néha álmot cserélünk... vagy csak finomítjuk, pontosítjuk... hogy végtelenné váljon, bennünk...

2012. november 7., szerda

Változások

Eleinte ódzkodtam blogot váltani. Mivel jócskán tartogatott az életem is meglepetéseket, (nem csak a  a freeblog), a régi kis blogocskámba, ide, firkáltam ki a lelkem, jobb is volt, hogy akkor senki nem olvasta, másnak esetleg sok és csöpögős lehetett volna a gondolatnagytakarítás, a lélekméregtelenítés és töredezettség-mentesítés.

Bár, így halottak napja táján, karácsony előtt, valahogy alapból jön, hogy az ember megint leüljön egy kicsit és csak nézze a faleveleket. Csendben. Mert aki szívvel él, élből szív, de ilyenkor rájövök, sokadszorra, máshogy nem érdemes. S nem is akarok. Ha összetörik, ha nem. Működik, és ez nagy szó most nekem.

Jó, hogy megadtam magamnak a változás esélyét. Úgy értem, nagyon nem tudtam, akarok-e írni egyáltalán másoknak, úgy értem nyilvánosan. Mostanában magányosabb érzékenyebb lettem, s ezért nem veszem könnyedén, ha költöznöm kell, de mivel annyiszor megtettem már, eljön az a pont, ahol nem tűnik nagy árnak az új keresése és a régi hátrahagyása. Valahol egy biztos pontot kerestem inkább, magamban. Egyre inkább nem tulajdonítok már akkora jelentőséget annak, hogy vannak-e olvasók, és/de milyen jó, mikor rálelek a régiekre és rám lelnek a nekem kedvesek.

Tetszik, hogy a blogok frissítését és új címét is láthatom, és igaz, hogy nem teljes a linklistám, de most úgy vagyok, hogy pl. Borókától rengeteg embert elolvashatok és elérhetek, s nem linkelem be őket külön, hisz még magam is új vagyok erre felé és épp elég tanulnivaló és megismernivaló akad.

A kommentezésnél a kódoknál csak arra gondolok, megszokom idővel, végül is zavar, igen, még nem túl felhasználóbarát a kezelőfelület, de legalább hasznos, a lusta trollok, vagy a robot-spamek ellen.

Az, hogy rosszakarók ide is követnek-e, nem tudom, hogy egyáltalán érdekel-e. Ugyanis erős bázis van itt. Összetartó. Talán a régi aranycsapat gyűlik szép lassan össze.

Most jobb itt, mint a freeblogon. Bár a szokás nagy úr, egyszerűbbek ott a dolgok, kezesebbek, megszokottabbak, s mostanában igen nyugodt a régi szolgáltató, hisz jobbára mindenkire rájött az 5 perc és eltűnik hangosan vagy csendesen, más, biztonságosabbnak vélt vizekre evezgetve .. Figyelek, mi vár még rám, még ott is létezem. Elég adatot halmoztam fel arrafelé.

Így, hogy most ebben a hűvös, pollenmentes időszakban nem nyom a betegség súlya, minden könnyebbnek tűnik. Még a sírás is csak pár perc, ha valamit nem tudok lenyelni, megérteni. Mikor nincs jól a lelkében vagy a testében az ember, eléggé terhére lehet másoknak. Amilyen hosszú folyamat, hogy a lélek megbetegítse a testet, talán még hosszabb folyamat, kideríteni az okot, a lelki okot és nem a tüneteket kezelni csak.

Ma Dr. Kumin Vladimir nevét kaptam meg, légzésterápiával, homeopátiával gyógyít. Az asztmára való Buteyko légzést gyakorolom (semmi hókusz-pókusz nincs benne, ezért tetszik), és az, hogy a családban nagyon elítélik az ezoterikus tanokat, nem könnyíti meg a dolgom, ráadásul nem igazán vagyok híve az asztrológiának, jóslásnak, mágiának, s igaz, vallásos sem vagyok, mégis, rám talált a jóIsten és tenyerén hord. Mindegyiknek megvan a maga oka, nem érzem emiatt  rossznak magam (sőt, magam felé léptem egy lépést, de lehet, kettőt), habár ezt tukmálják belém a szeretteim és ez nem kicsit felborít és nem jó.


Nem is tudom, mi a fontosabb. A családi béke vagy én.
Azt gondolom, inkább nem beszélek már nekik erről. De akkor meg hamisnak érzem valahol magam, úgyhogy óvatosan, ráhangolva őket, egy jó példával, egy jó pillanatban, mégis. Ez az orvos alternatív technikákat használ, metafizika, kvantumfizika téren, síkon, vonalon mozog és bizony két évvel hosszabbította meg ismerősöm életét. Azért ez már szerintem nem sarlatánság, s ez még egy nagyon vallásos embernek (családom) is lehet újdonság.

Egy légzést megtanulni talán nem is olyan nagy vízválasztó dolog, ha tényleg használ. Talán ez a családi béke mellett is szolgál, ha javulnék. Bár arra is azt mondják, csak átmeneti és rosszabb lesz! De kimegy a fülemen. Ügyelek rá, hogy kimenjen, mert a végén még bebeszélem magamnak vagy komolyan elhiszem. Na akkor van baj és akkor tényleg.

******************
Köszönöm a kommentet. Továbbgondoltam.

Igen, az egyensúlyt sokféleképpen lehet értelmezni. Az egyensúlyt, én  úgy gondolom, először magamban kell valahogy elérnem.Akkor talán könnyebben kezelem a (nekem) rosszat, vagy egyszerűbben lépek rajta túl, ha magamban rendbe teszek pár érzést, gondolatot, ha már mögé láttam, vagyis időt adtam arra, hogy kiderítsem, mi zavar az egészben. A szituációban. A párommal lévő, valahol idealista, de mégis való életemben. A munkahelyen lévő realista konfrontálódásomban.

A vonzás törvényét is sokan, sokféleképpen értelmezik, én most itt tartok: Nem azt vonzom be, amit akarok, hanem azt, amilyen ÉN vagyok. Jót akarok bevonzani: jobbá kell tennem és szeretnem kell magam.



Az egyetlen állandó dolog egész életemben talán az, hogy szeretek beszélgetni, írni, olvasni, képekkel és filmekkel dolgozgatni. Megnyugtat, felemel. Mint a zene vagy egy illatgyertya fénye. Mint a papír illata, mint az ámítógép billentyűinek koppanása.  
Továbbra is szeretek mosogatni, játszani, gyalogolni, biciklizni, nevetni, sírni, ölelni. Főzni is szeretek, néha döbbentem veszem észre, hogy néhány ételt nagyon is. Néhányat meg Tőletek jól megtanulok! 

És nagyon szeretek álmodni, ébren is tudok!
S nagyon-nagyon szeretek nem beteg lenni.

A tükör törvényei, sosem árt egy kis ismétlés, hátha más is hasznosnak tartja.

Nyelvtekerenc

Össze ne téveszd...
a kecsesen ringó fecskét,a recsegve fingó kecskével,
a boka táját a toka bájával,
a borztanyát a torz banyával,
a csárda zaját a zárda csajával,
a száradt füzet a fáradt szűzzel,

a fartőt a tar fővel,
a harcsa máját a Marcsa hájával,
a jó bor kulcsát a kóbor Julcsával,
a csokorban adott bókot a bokorban adott csókkal,
a foltos bölényt a boltos-fölénnyel,
a hős ember nevét a nős ember hevével,
a réti pipacsot a péti ripaccsal... :)
a vasalót a lóvasúttal
a csokorban adott bókot a bokorban adott csókkal ...

van még pár... tuti

2012. október 29., hétfő

Szabadság, híd



"Nem azt vonzod, amit akarsz, hanem azt, aki TE vagy." ( ...s azt, ami szükséges ahhoz, hogy változz, fejlődj)

S most tényleg azt érzem, igen, s jó ez így! Letelt a gyász, megadtam az időt. S megtalált a remény és az adni-vágyás, végre, újra. Igen, kellett ez a "hiszti", ez a szeretlek, de valami nem kerek, szakítsunk! dolog. S ami még jobban kellett, a méltóságunk megtalálása, s az egymás és saját szívre görgetett kövek türelmes lepottyantása.

S (a sors segítségével)  újra rám kopogott Kedves, s én nem siettettem, de hittem, s most nem kérdezek, nem bolygatok, nem nyafogok, nem hisztizem s nem tapadok! Csak simogatok. Nem szavakkal. Azok csak félreérthetők és kifordíthatók. S lám, mennyire megtörte őt is a kettőnk csendje, s a körülötte lévő világ hangos hőbörgő rohanása, jól esik velem lennie. Nem, ennél több most nem kell! Talán most tényleg egymásra hangolódunk. Türelmesebbek lettünk? Vagy csak a remény rabjai? :-)) Vagy csak egymás arcában mossuk magunkat?


Nem, nincs semmi kirobbanó, berobbanó, csak az a szelíd, ragaszkodó, a másikra figyelő, vidám és egyszerű világ. A nagy dolgok mindig csendben történnek. Az egyedüllét művészete önmagunk felé visz, először keservesen, aztán enyhül és a feladás nem feladás többé, hanem belenyugvás, megnyugvás, a veszteség pedig elengedés és elfogadás. Két félből sosem lesz egy egész, de két egészből akár lehet egy végtelen is. Mert a mondás is ezt hirdeti halkan: Az a nő, aki nem ad lejjebb az egójából, nem tud fészket teremteni, s az a férfi, aki nem akar leadni az egójából, nem tud beköltözni. Értem én!

Idő kell most is, de most egymásnak. Adom. Adja!

A szabadság szeretet nélkül nem ér semmit.
A szeretet szabadság nélkül szintén nem.
A kettő együtt kell.

Most (erősebb és szélesebb) hidat építek. Kész vagyok rá. Jövő nyárra minden rendben lesz. Ha magam várom magam a túloldalon, az is jó lesz. Ha a ketten siklunk egy vágányra, az sem lesz semmi! :-))

(Mégiscsak jó valamire az L-vitamin!)
 azért, erőt adó mérföldkőként a későbbi, szomorúbb, szorongósabb napokra.(S)írtam eleget!


4D

Lyukakon görbül, spirálon táncol.
Nevet rajtunk, kortalan ajtónk.
Eljárunk felette, benne, nevetve,
élve, halva és születve.
S nem feltétlenül ebbe
a sorrendbe rendezve.
Időtlenül, idétlenül megállva,
átjáróháznak használva,
mit is kívánhatnék hát magamnak
mint egy ölelést annak,
ki veszi s fogadja,
s mikor is Idő uraság fogát vesztve
tűnődve eltűnik s előtűnik jobb terve.
(a 4. dimenzió, mint szeretet)
:-)))

.
nagyszeretettel: kisjunik
2012.