zanza

Végül is nem lehetek mindenkinek jó.

Legalább hát magamnak legyek elég és elég jó.

*

Mi a barátság, akkor? - kérdezte.

Kimondhatod előtte, amit gondolsz. Nem kell viselkedned, játszanod: taktikáznod. Mögéd lát. Beléd lát, s elfogad. Akar látni. Akarod látni. Számíthatsz rá, s viszont.

A pillanatról:

A megrázó, villámcsapásszerű pillanatok, amelyek fenekestül felforgatják az életünket,  azok mutatják meg, kik vagyunk valójában.

A csendről:
Igazi megmérettetés. A nagy dolgok mindig csendben történnek. A szerelem vagy fájdalom vihara utániban.

Mennyire kell őszintének lenni?

Ha a másik fontos neked, akkor Nagyon. Még akkor is, ha elveszted. Sőt. ...

S magamat sem csapjam be. Ez megy a legnehezebben. Szeretek nyugodt, bármikor  belakható illúziófelhőket, álomvégvárakat építeni, s rossz időkben ezeket bejárni. Mint a mesékben.  Hogy tisztában s józanul láthassak.

Mi a bizalom, a hit?

A hit maga a tudás, hogy ha nem is értem, de valahogy mégsem enged, s nem adom fel. Valahol az  otthontalanság otthona, s a bizonytalanság bizonyossága. A bennünk lévő univerzum, kicsi mása a kintinek.

A bizalom maga a mosoly.
S ha mosoly van, minden van.

...........................................................

S mi a szerelem?
Időleges, Nagyon fontos és szükséges Zaj.

Mi a szeretet?
Csendes folyékony összetartozás. Jó vele lenni, csak úgy is. Amikor pontosan akkor érzed, hogy fáj neki, mert neked is akkor.

A "kinek legyen igaza"-ról:
Ha megérzem, hogy le akarsz győzni, vesztettél. Magad ellen.

A megbocsátásról:
Van, hogy fontosabb egy kapcsolat, mint az egónk. A szeretet előfutára, némi józan mögépillantással.

A Gondviselésről:
 Ad lehetőséget, hogy kijavítsuk a hibáinkat. Ha magunk is komolyan akarjuk s gondoljuk. Mindenki hisz valamiben, de hogy miért hiszi, az ám az érdekes.

A szépségről... egy Férfi tollából:
"Az "az aki szép, az reggel is szép"-et meg is lehet fordítani: az, aki reggel (lelkiekben) nem szép, az kikenceficézve sem lesz az!
Mit ér a szilikonos mell, ha nem képes "megrezzenni"?
Mit ér a ránctalan arc, ha nem képes "rejtélyesen" elmosolyodni?
Mit ér a "tökéletes" alak, ha nem az "énekek énekét" zengi?"

A félelemről, gyűlöletről:

Én még nem láttam olyan embert, aki nem félt volna. Nem menekülhetünk állandóan a félelmeink elől, mert akkor folyton riadtan élnénk. Sosem élnénk. Néha teljesen azt gondolom, nem a szeretet, hanem a félelem az, ami minket emberré tesz, és/de bizony úton tart. Tükröt tart. Bele merünk-e nézni? Mert akkor egyszer hazaérünk. Van félelmek nélküli túlsó part. Ott magunkban. Kinek hosszú az út, kinek girbe-gurba, kinek lassabb a tempója, kinek a szél ad szárnyat, s nem siettethető. Fájdalomban vagy extázisban és csendben tanuljuk meg, hogy mi az igazán fontos és lényeges.

S egyszer már nem akarod azt, amit mások látnak jónak. Egyszer be mered vállalni, amit a saját belső hangod súg: Menj! Maradj! Tedd! Ne tedd!

A megbánásról:
Ne legyen mit megbánnod.

Az (el)vesztésről:
Nincs mit (el)veszítened. Csak az illúzióidat.

Az életről:

AJÁNDÉK. Nincs az a gond, ami ne hozna ajándékot a markában. Nevelem szemem a jót észrevenni. Ha valaha voltál szerelmes (átvitt értelemben is), könnyebben láthatod a jót a rosszban.

*********************************************************

És akkor most idézgetek, jól esik most:

"Vannak, akik megijednek attól, hogy másként is élhetnének, és attól, hogy a világ mégsem annyira szar. Vannak, akik úgy hozzászoknak a dolgokhoz - még a rossz dolgokhoz is -, hogy nem mernek változtatni. Az ilyen emberek feladják. És ha ők feladják, mindenki veszít." /A jövő kezdete (Pay It Forward, Haley Joel Osment) Film/

"...mennyire nehéz megőrizni önmagunkat a többiekkel szemben. Látom a szemükön, hogy most azt gondolják: "én nem léptem volna ütemre", de jusson eszükbe, hogy akkor miért tapsoltak? Mindannyian igényeljük, hogy elfogadjanak, de higgyék erősen, hogy a meggyőződésük egyéni, a sajátjuk. Még ha a nagy többség emiatt rossz szemmel néz is magukra...még ha a nyáj azt bégeti is "neeem heeelyees". ...azt akarom, hogy leljék meg a maguk útját mihamarabb. Induljanak el rajta a maguk tempójában. Mindegy, hogy merre, mindegy, hogy hogyan: akár peckesen, akár kergén...bárhogyan."/Holt költők társasága/


"Nem attól félünk legjobban, hogy Kicsinyek vagyunk.
Attól félünk legjobban, hogy korlátlan a hatalmunk.
Nem a bennünk rejlő sötétség, a fény rettent bennünket.
A kishitűséged nem teszi jobbá a Világot.
Ne mutasd magad kicsinek, csak azért,
hogy a többi embert ne bizonytalanítsd el.
Mindannyiunknak ragyogni kell, akár a gyerekeknek!
Nem csak néhányunkban lakik fény,
hanem Mindenkiben!
És ha hagyjuk, hogy ez a fény világítson,
Önhatalmúlag is felhatalmazzuk a többieket, hogy így tegyenek.
Mivel mi megszabadultunk a saját félelmeinktől,
A jelenlétünk automatikusan felszabadít másokat..."
/Carter edző (Coach Carter, Samual L. Jackson)/

"Ne várd szelíden a jó éjszakát/halált" /Veszélyes kölykök (Dangerous Minds, Michelle Pfeifer)/


"A bátorság nem mindig harsogó.
A bátorság néha egy csendes mondat a nap végén:
Holnap újra megpróbálom!"


"Nem az a fontos, mit kapsz. Afelett nincs hatalmad. Elveszhet, tönkremehet, visszavehetik. Csak az a fontos, amit adni tudsz. Ez az egyetlen valódi lehetőség, amit útravalóul kaptál. Adni magadból, a szívedből, a lelkedből. Ha másképpen élsz, csak kibic lehetsz. Potyautas a hajófenéken. Ott csak a motorok dobogását hallgathatod, semmit sem látsz a Tenger szépségéből. Nem érzed arcodon a szél simogatását, nem tapasztalod meg a vihar tombolását, a napfény erejét. Ott lenn a sötétben nem utazol, csak szállítanak. Teher vagy ahelyett, hogy utas lennél. Onnan nem láthatod a végtelen vizet, nem irányíthatod a hajódat. És nem veszed észre az ezerszínű ég hogyan tükröződik milliárdnyi vízcseppen. De nem pillanthatod meg gyermekkorod lakatlan szigetét sem, ahol képzeletben annyiszor legyőzted az elemeket, és örök 'emberi' örököseként kultúrát teremtettél. Belső szigetedet, ahol nap mint bizonyítékot lelsz arra, hogy élni és embernek lenni mégiscsak valami nagyszabású dolog."